Echinus
Echinus, ’Εχινος, εχινος. – 1. Pontosan meg nem határozható város Acarmaniában, az ambraciai tengeröbölben; állítólag még a híres jós Echinus alapította; valószínűnek tartják, hogy a tengertől egy órányira fekvő Thyreum kikötővárosa volt. Plin. 4, 1, 2, 5. Xen. Hel. 6, 2, 37. – 2. A myrmidonok fővárosa Thessaliában a maleai öbölbe szögellő hegyfokon; Strabo idejében sokat szenvedett a földrengésektől; mai neve Achinosz. V. ö. Aristoph. Lysistr. 1171. Dem. Phil. 3, 120. Plin. 4, 7. Liv. 32, 33. 33, 13. mela 2, 3. K. J.
3. Eledelül szolgáló kagylós állat, tengeri sűn. Mart .13, 86. Hor. epod. 5, 28 .sat. 2, 4, 33. – 4. Öblögetésre szolgáló rézedény. Hor. sat. 1, 6, 117. – 5. Az építészetben az oszlopfőn az abacus alatt levő kiduzzadó korong. Vitr. 4, 3, 7. V. K.
6. Érczből vagy cserépből készült szelencze, melyben az athenaei peres eljárások alkalmával a periratokat tartották és szállították, Aristoteles értesítése szerint a tanuságokat, idézéseket és felhasznált törvényszövegeket, még pedig külön a felperesre és külön az alperesre vonatkozó iratokat. Pecséttel voltak elzárhatók. Főhely Aristoteles, ’Αϑ. πολ. 53. fej. V. ö. Demosth. Con. 27. Steph. 1, 58. Aristoph. Darazsak, 1435–6 (hol cserépedényről van szó). GY. GY.
