Decemviri
Decemviri, 10 tagból álló hatósági testület. Ilyen testületek: – 1. D. agris dandis adsignandis nem állandó, hanem időnkint közföldek (agri publici) kiosztása czéljából kiküldött bizottság. Liv. 31, 4. – 2. D. legibus scribundis. Rómának jó ideig nem voltak írott törvényei; a királyok s utánuk a consulok saját belátásuk szerint mondták ki itéleteiket (arbitria) C. Terentilius Arsa néptribunus (Kr. e. 462.) indítványára hosszas-huza-vona után végre a Comitia centuriatán minden hivatalnak s a provocatio jogának fölfüggesztésével a 451. évre 10 férfiúból álló bizottságot választottak törvények szerkesztésére. Tagjai mind patriciusok voltak. Hatalmuk olyan volt, mint a consuloké. A főhatalmat naponkint fölváltva gyakorolták (decumo die jus populo singuli reddebant, Liv. 3, 33); a főhatalmat gyakorló decemvir, az u. n. praefectus juris, vezette az államkormányzatot, nevezetesen a törvénykezést s 12 lictora volt, a többi 9 pedig azalatt törvényszerkesztéssel (leges condere) foglalatoskodott s mindegyiknek 1–1 accensusa volt. Egy évi munkálkodásuk eredményét a senatus s a comitia centuriata igazítása s a com. curiata jóváhagyása után 10 ércztáblára vésve kifüggesztették a comitumban. A nép annyira meg volt elégedve a kormáyzat e nemével, hogy még egy évre (450.) meghagyta oly megbízással, hogy a már megalkotott törvények hiányait pótolják. Kivált a patriciusok örültek rajta azért¸ hogy megszabadulnak az izgága néptribunusoktól. A testület Appius Claudiusra bízta az új választást azon reményben, hogy volt társait meghagyja; de Appius a saját embereit választotta be, köztük 3 plebejust is. Az új decemvirek mindjárt hivataluk elfoglalásakor 12–12 bárdos lictorral jelentek meg. A meglevő tíz táblához még kettőt csatoltak s így jött létre a lex XII tabularum. Hatalmukkal (potestas) visszaélve a nép és senatus gyűléseit beszűntették, törvénytelen igazságszolgáltatás, gyilkosság és erőszakoskodás napirenden volt. Hivatalukat nem tették le az év végével, hanem törvénytelen módon (potentia) kiterjesztették a 449. évre is. Csak a plebs újabb szakadása (secessio II. 449.) bírta lemondásra őket, mire a com. centuriata visszaállították a törvényes állapotot. Appius Claudius, a II. decemviratus feje, Virginia meggyalázásáért börtönbe került s öngyilkos lett; hasonló sors érte Oppiust is. A többieket számkivetéssel büntették. Javaikat az állam foglalta le. Liv. 3, 33–54. – 3. D. slitibus (= litibus) judicandis, korábban judices decemviri. Valószínűleg a néptribunusokkal egyidejűleg vagy nem sokkal később kezdték őket alkalmazni a tribunusok segédeiként a bíráskodásban; a lex Valeria Horatio (449.) legalább már ujólag biztosítja sérthetetlenségüket a plebs többi tisztviselőivel együtt. A Kr. e. 2. század folyamán d. slitibus judicandis néven rendes hatósági személyekként a com. tribután kezdik őket választani. Polgári, nevezetesen szabadsági keresetekben hoztak itéletet valószínűleg a praetor utasítása folytán. Augustus kivette kezükből a szabadsági perek elbírálását s a centumviri törvényszék vezetését bízta rájuk a praetor fősége alatt. Liv. 3, 55. Cic. Caein. 33. de dom. 29. legg. 3, 3. Varr. 1. 1. 9, 85. Dig. l, 1, 2. Marqu.-Momms. Handb. d. r. Alt. 2, 566 skk. Lange, R. A. 1, 903 skk. – 4. D. sacrorum. L. Divinatio, I. B, b, 2. CS. JÓ.
