Darius, Dareus

Teljes szövegű keresés

Darius, Dareus, Δαρειος, óperzsául Dârajavaush, több perzsa király neve, mely Herodotus szerint (6, 98) «erős kezűt» vagy «rendtartót» jelent. – 1. L. Darius, Hystaspes (az óperzsában: Vistâspa) fia, Kr. e. 521–485, a Pasaragadák előkelő nemzetségéből. Szolgált az aegyptusi hadjáratban Cambyses alatt, midőn pedig az ál-Smerdis (óperzsául. Gaumata) bitorolta a hatalmat, egyike volt azon 7 összeesküvőnek, kik meggyilkolták a bitorlót. Herodotus regényes előadása szerint Oebares nevű lovászmestere cselfogása útján lett oly szerencsés, hogy a trónra ő ülhetett. Hdt. 3, 70. 84 sk. Különben is az Achaemenidák nemzetségéből származván, még közelebb lépett a legitim királyi családhoz azzal, hogy Cyrus két leányát és egy unokáját nőül vette. Hét esztendejébe került azonban, míg ura lehetett azon lázadásoknak, a melyek trónraléptekor birodalómszerte kiütöttek. A döntést Babylon eleste adta meg, a mi állítólag Zopyrus önfeláldozó tette következtében állott be. Hdt. 3, 150 skk. Just. 1, 10. D. főképen mint a birodalom szervezője tüntette ki magát. Új kormányzási kerületekre, a melyek kormányzása végéig 31-re szaporodtak s a melyek élére állított satrapák, mint látszik, egy személyben voltak az illető kerület polgári és katonai kormányzói; mint önálló hivatalnok működött a satrapa mellett a királyi irnok. A függő tartományok adófizetése körül tett intézkedései jelentékeny haladást eredményeztek a multakhoz képest s lehetővé tették, hogy a központi kormánynak rendes bevételek álljanak rendelkezésre. D. organisatiója alapjában érvényben maradt N. Sándor hódításáig. D. gyarapította birodalma kiterjedését is. 512 körül elfoglalta az Indus mellékfolyóinak a vidékét, alakítván belőle India-satrapiát. Majd váratlanul Nyugotnak fordult és 700,000 embert vezetett a scythák ellen. A thraciai Bosporuson átkelvén, meghódította a trhaciabelieket és getákat. Ez alatt megérkezett a Dunához előre elküldött hajóhada s rendeletére kisázsiai görög alattvalói hídat vertek a nagy folyón. D. átkelvén sergével, a hídat a görögöknek kellett őrizniök, kik midőn letelt a királytól kitűzött 60 nap, Miltiades (l. o.) tanácsára már-már lerombolták a hídat, ha Histiaeus (l. o.) nem veti magát közbe. Így menekülhetett D., ki nagyon leapadt sereggel érkezett meg, mert sokat kellett szenvednie a scytháktól, kik kerülve az ütközetet, messze becsalogatták földjeikre, a melyeket útjukban elpusztítottak. Hdt. 4, 87 sk. Maga Ázsiába térve vissza, Megabasust hagyta hátra, ki befejezte Thracia meghódítását, sőt Macedoniát is függésbe hozta. A kiázsiai ionok függetlenségi harcza, a melyet az athenaeiek és eretriaiak segítsége ellenére is letiport a 494-ben Lade szigeténél vívott tengeri csatában, arra ösztönözte, hogy az európai görögök ellen forduljon. De a 493-ban veje Mardonius vezetése alatt indított hadjárat rosszul végződött, mert a hajóhad Athos hegyfoknál a viharok áldozata lett a szárazföldi sereg pedig a thraciaiakkal szemben átlag győztes volt ugyan, de mégis kénytelen lőn súlyos veszteségek után visszavonulni. Erre még nagyobb készülődéseket tett, miben bizakodva követei által hódolatot követelt a görög államoktól. A legtöbb engedelmeskedett, ám Sparta és Athenaee daczolt, mire Datis és Artaphernes vezetése alatt nagy szárazföldi és tengeri erő jelent meg Görögországban. Eretriát könnyű szerrel szétrombolták s lakóit Ázsiába Susa környékére telepítették le. Athenaet hasonló sorstól megmentette a dicső marathoni győzelem 490-ben. Plut. Arist. 5. Hdt. 6, 94 sk. 102 sk. Nep. Milt. 5. A felbőszült király erre még nagyobb szabású hadjáratra készűlt, de kivitelében megakadályozta halála 485-ben. Hdt. 7, 1 sk. D. új fővárost építtetett magának: Persepolist. Uralkodása első éveinek a történetét 514-ig megörökítette azon hatalmas reliefekkel díszített és perzsa medus-scytha (turáni) meg babyloniai nyelven szerkesztett föliratban, a mely a mai Kurdisztánban a Behisztun (Bagistana) nevű sziklahegy egyik falmeredekségű oldalán ma is látható. A nevezetes emlék fontos szolgálatot tett az ékiratok megfejtésénél s egyúttal becses bizonysága Herodotus hitelének. Diod. Sic. 2, 13. 17. 110. A 223. á. D. sírját mutatja a Naks-i Rusztem mellett levő sziklafalban, a régi Persepolis közelében. A sir homlokzatát 4 perzsa bikafejes féloszlop képezi, melyek felett párkány emelkedik. A két középső oszlop közt van a sirkamrához szolgáló ajtó. A párkányon kettős reliefsorban a leigázott népeket ábrázoló férfialakok tartják az emelvényt, melyen a király foglal helyet, a mint a tűzoltár előtt áldoz istenének Ahuramazdának. Az isten mellett jobb felől a nap korongja látható. – 2. Miután Artaxerxes Longimanus († 425) törvényes fiát II. Xerxest 25 napi uralkodás után meggyilkolta a korcsszülött Sogdianus, ezt viszont egy másik törvénytelen fiú (innen a Νοϑος melléknév), Ochus fosztotta meg a tróntól s lett király II. Darius Nothus név alatt 424–405. Kr. e. Sok lázadással kellett küzködnie, egyébként pedig eszes nővére és neje Parysatis befolyása alatt állott. Csel és megvesztegetés útján sikerült a lázadások nagyobb részét elnyomnia, csupán Aegyptust nem tudta hatalma alá hajtani, a hol Amyrtaeus lett király. 405-ben meghalt a nélkül, hogy mint Parysatis kivánta, a trónt az utóbbi kedvencz fiának Cyrusnak hagyta volna. Xen. Ann. 1, 1. – 3. III. Darius Codomannus, Kr. e. 336–330. II. Artaxerxes egyik unokája, kit az aegyptusi eunuch Bagoas Arses erőszakos halála után a trónra emelt. Just. 10, 3. Diod. Sic. 17, 5. Szép külsővel, nemes lelki tulajdonokkal birt, de erejét meghaladta a bomladozó birodalom sikeres kormányzása. Midőn Bagoas életére tört, megölette. N. Sándorral szemben azonban el kellett esnie birodalmának. A gaugamelai csata után Bessus (l. o.) és társai árulása következtében halt meg 330-ban. Arr. 3, 19 skk. Curt. 5, 7 skk. Diod. Sic. 17, 73. Just. 11, 15. S. L.

223. Darius sírja a Naks-i Rustem mellett levő sziklafalban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT