Δοκιμασια
Δοκιμασια, Athenaeben szokásos vizsgálat abból a czélból, hogy valakinek jogosultsága az államban vagy községben elfoglalandó bizonyos állásra vagy helyzetre kiderüljön. Szokásban volt a polgárok névjegyzékébe (ληξιαπχιχον γραμματειον) való felvétel alkalmával is; ekkor a vizsgálat tárgya a felveendőnek polgári leszármazása volt, s az ügyben előbb az (esküdt) községtagok (δημοται), aztán a heliaea szavazata döntött. Aristot. ’Αϑ. πολ. 42. Kiválóan fontos volt azonban a tisztviselők előleges vizsgálata, mely arra volt hivatva, hogy némileg csökkentse a democratiában elterjedt sorsolással járó veszedelmet. Ezt a δ.-t kivétel nélkül minden tisztviselőnek ki kellett állania, a tisztújítás és a hivatalba lépés (Hecatombaeon 1) közötti időben. Helye a heliae törvényszéke volt. Csak két esetben volt kivételes az eljárás. A következő év tanácsának tagjait (βουλευται) a lelépő tanács vizsgálta meg, s kezdetben a döntés érvényes volt, később felebbezhető volt a törvényszékhez. Aristot. ’Αϑ. πολ. 45. A kilencz archon pedig a 4. században kettős δ.-t állott ki; az elsőt a tanács, a másodikat a törvényszék előtt (a tanácstól elutasítottak szintén felebbezhettek a törvényszékhez). Az összes többi tisztviselők δ.-ja (mint az Aristoteles-féle ’Αϑηναιων πολιτεια feltalálása óta végkép bebizonyúlt) csupán a heliaea előtt ment végbe. A jelölthöz a tanácstagok, vagy a törvényszék előtt a thesmotheták bizonyos kérdéseket intéztek (αναχρινειν), a melyek azonban nem annyira a jelölt képességeire, mint inkább jogosultságára vonatkoztak. Ehhez általában teljes polgári jog, bizonyos kor, a katonai- és adózó-kötelességek és a szülők iránt való gyermeki kötelességek teljesítése volt szükséges. De egyes hivatalok elnyerése külön feltételekhez is volt fűzve. A basileusnak törvényes első házasságban kellett élnie, a strategustól is törvényes házaséletet, s azonkivül Attica területén földbirtokot kívántak meg; Athene sáfárjainak (ταμιαι της ϑεου) az első vagyonosztályból valóknak kellett lenniök. Pontosabb leírását Aristoteles csak az archonok δοχιμασια-jának adja (i. h. 55). Ezeknek harmadíziglen (a nagyatyáig és nagyanyáig, εχ τριγονιας) polgári családból kellett származniok, megkérdezték tőlük, részt vettek-é a phratria védő istenségei, Apollo Patrous (’Απολλων Πατρωος) és Zeus ’Ερχειος tiszteletében, továbbá, van-e családi sirboltjuk, és hol, tisztelik-e szüleiket, megfizették-e adóikat, eleget tettek-e katonai kötelezettségüknek? Vallomásait a jelöltnek tanúkkal kellett bizonyítania. Ha senkinek sem volt kifogása, a szavazás mindjárt megtörtént. De ha vádlója akadt, akkor először meghallgatták azt is, a védelmet is, és a szavazás csak aztán következett, a tanácsban kézfelemelés, a törvényszék előtt szavazóbárczák útján. Különben a vizsgálat (αναχρισος) nem szorítkozott csupán a törvényszabta kérdésekre, hanem a jelölt egész előéletére kiterjedt. Lys. 16, 9. 13, 10. Kedvező esetben megerősítették (δοκιμαζειν), ellenkező esetben visszautasították (αποδοχιμαζειν) a jelöltet, s ekkor helyébe a pótjelölt (επιλαχων, l. ’Επιλαχοντες) lépett. Példák: Lysias beszédei Euander és Philo ellen (mindkettő vádbeszéd), és Mantitheusért (védőbeszéd), mely mind a 3 tanácsbeli δ.-ra vonatkozik. A szónokok δ.-ra vonatkozólag l. ’Επαγγελια (δοκιμασιας) és ’Ενδειξες alatt. – Irodalom (csak az újabb): Fränkel, Att. Geschwornengerichte Berlin, 1878, 28 skk. és Hermes, 13 (1878), 561 skk. (meghaladott álláspontú). Thalheim, Jahrb. für kl. Phil. 98 (1879), 601 skk. (szintén). Döntő: Aristoteles ’Αϑ. πολ. 45. és 55 f. óta: Weinberger, die Δ. nach der ’Αϑ. πολ., Wiener Studien 15 (1891), 1, 148–149. l. V. ö. Schäfer, Jahrb. für. kl. Phil. 97 (1878), 821 skk. Nálunk dr. Gyomlay, az attikai tisztviselők ellenőrzése stb. Egyet. Phil. Közl. 6 (1883), 678–694. lapon Aristot. tudósításától teljesen igazolt eredményre jutott. GY. GY.
