Διαιτητης
Διαιτητης, az egyes biró, békebiró neve Athenaeben. – 1. A nyilvános δ.-ek testületét (kimutathatólag már az 5. században is) az összes hadköteles polgárok épen kiszolgált korosztálya alkotta, tehát a hatvanadik évüket épen betöltött polgárok. Hivatalukat egy évig viselték s aztán az ujonnan sorra kerülő korosztálybeliek váltották fel őket. A ki nem fogadta el a számára kisorsolt ügyben való biráskodást, arra a törvény az ατιμια (l. o.) büntetését szabta, kivéve, ha más hivatalban volt, vagy külföldön tartózkodott. A 325/4. évi δ. lajstrom szerint (l. CIA II, 943) ez évben 103 δ. volt Athenaeben. Aristoteles (kinek πολιτεια ’Αϑηναιων cz. műve a δ.-ekre nézve most a főforrás) hivataloskodásukat a «negyvenes biróságéval» (διχασται χατα δημους οι τετταραχοντα, l. o.) együtt és csupán vele való összefüggésben tárgyalja (53. fej.). Szerinte a «negyvenes birák» kötelessége volt a tőlük felvett, de hatáskörüket meghaladó polgári peres ügyeket a δ.-eknek az archontól átvett lajstroma alapján valamelyik δ. számára kisorsolni, még pedig tekintet nélkül arra, melyik phyléből való a δ. Ez aztán megvizsgálta az ügyet és ha a békéltetés nem sikerült, sommás itéletet (αποϕασις, γνασις) mondott. A δ. itélete ellen a jogorvoslat a következő volt. Ha az itéletet in contumacian hozta meg a δ., akkor az elmarasztalt fél semmiségi panaszt (τημ υη ουσαν αντιλαχειν) jelenthetett be ellene s ez esetben egy másik δ.-nek sorsolták ki az ügyet; ha pedig megjelent a fél a vizsgálatnál és az itélethozatalnál, de nem volt megelégedve az itélettel, akkor az ügy összes okiratokkal és a δ. itéletével együtt visszakerült a «negyvenes birák» (l. ezt) illető négyes osztálya elé s az aztán a heliaea elé terjesztette az egész ügyet; a törvényszék pedig, mely 1000 drachmás pörig 201 tagból, nagyobb értékre vonatkozó pörben 401 tagból alakult meg, ez esetben csupán a δ. irataiba foglalt bizonyítékok alapján mondta ki a döntő itéletet. A δ.-ek hivataloskodása ellen viszont a δ.-ek testületénél lehetett εισαγγελια (l. ezt) beadni s elmarasztalás esetén a bűntetés ατιμια volt; de az elitélt biró a heliaához felebbezhetett (εϕεσις, l. ezt). Kötelesek voltak-e számadásra is az év végén, nem bizonyos (az Aristoteles-féle tudósításban a «negyvenes birák» szerepét ujabban más tisztviselőkre is kiterjesztik [Gilbert]. Ez csak annyiban változtat Aristoteles előadásán, hogy e szerint a törvényszék elé sem mindig épen a «negyvenes birák» terjesztették a δ.-ektől birált ügyeket, hanem más tisztviselők is. Egyébiránt valószínű, hogy a δ.-ek hatáskörébe kivált épen azok az ügyek tartoztak, melyeknek megbirálására [10 drachma határáig] a «negyvenes birák» voltak illetékesek s igy legtöbbnyire csakugyan a «negyvenes birák» sorsolták ki számukra az ügyeket). A δ.-ek intézményének czélja ugyanaz volt, a mi a «negyvenes biráké»: a heliaea munkájának apasztása. Ezért a δ. biráskodásával járó perköltségek is csekélyre voltak szabva: a vádló és a vádlott egyaránt egy-egy, drachmát fizettek a perfelvételkor (παραστασις) s ugyanannyit minden halasztási kérvényért. Veszedelemmel sem járt ez az eljárás akkorával, mint a heliaea előtt való tárgyalás, mert a δ. itélete csak pénzbirságra szólhatott. – 2. Magán δ. mindenki lehetett, a kit a felek kölcsönös megegyezés (επιτροπος, l. ezt) utján békebirójuknak megválasztottak. Ilyenkor a felek irott szerződéssel, sőt sokszor óvadékkal is kötelezték magukat a döntés érvényességének elismerésére. Az ilyen δ.-ek (rendesen hárman-hárman) kivált méltányossági okok szerint döntöttek az ügyben s itéletük ellen sem felebbezésnek, sem semmiségi panasznak nem volt helye. – Irodalom: A régibb gazdag irodalom Aristoteles idézett munkájának feltalálása óta elavult. Ujabb összeállítást l. Busolt, Die griech. Staats- und Rechtsalterthümer, 2. Aufl. 1892, 270 skk. Gilbert, Handbuch der griechischen Staatsalterth. 2. Aufl. I. 1893. 435. l. GY. GY.
