Csillagzatok
Csillagzatok, αστρα, ζωδια, σηματα, sidera, signa. 1. Az ég főbb állócsillagainak elnevezése a görögöktől származik, kik azonban kétségkivül már a babyloniaktól tanulták az égboltozatnak csillagképek szerint való beosztását. Egyes csillagképek nevével már Homerusnál találkozunk, ki felemlíti a Fiastyúkot, Hyasokat, a Kaszás csillagot (?), a Nagy gönczöl szekerét és az Ökörhajtsárt. Ptolemaeus Claudius (M. Aurelius császár idejéből) aztán már 48 csillagzatot ösmer összesen 1022 csillaggal és pedig az északi égen 21, a déli égen 15 s az Állatkörben (ζωδιακος κυκλος, zodiacus) 12 csillagképet. Mythusaikat kivált az alexandriai költők dolgozták fel s Eratosthenes neve alatt ránk is jutott egy Καταστερισμοι czímű leírásuk (kiadta Schaubach Götting. 1795). A legfontosabb cs.-ok a magyarban használatos neveiknek betűrendje szerint a következők: 1) Andromeda, ’Ανδρομεδα, az északi égen a Cassiope csillagzattól Délre fekvő szűz, kiterjesztett karokkal a Czethal felé. Arat. 204. Hyg. astron. 2, 10. L. Andromeda. 2) Bak, Capricornus, Caper, Αιγοκερως, Παν, az állatkörben a Vízöntő és Nyilas között; az üldözői elől csillaggá változott Aegipan. Schol. in Arat. 284. 3) Berenice fürtjei, Coma v. Crines Berenices, Πλοκαμοι Βερενικης, az északi égen (térképen) közel a Szűzhez; Ptolemaeus Euergetes nejének tiszteletére nevezte el Conon csillagász (l. o. 2). 4) Bika, Taurus, Ταυρος, az Állatkörben a Kos és az Ikrek között, az a bika, melynek hátán Europa úszott át a tengeren (ezért Ovid. Fasti, 6, 712 Agenoreus), vagy a pasiphaéé, (Schol. in Arat. 167) vagy végre Io. Ovid. Fasti, 4, 718: pars prior apparet, posteriora latent. 5) Cassiopea, Κασσιεπεια, az északi égen; az oldalt lévő csillagok a kezeket jelzik, az alsók a lábakat και την καϑεδραν. Schol. in Arat. 192. L. Cassiopea. 6) Centaurus, Κενταυρος, a déli égen a Kereszt csillagzat közelében: az emberi rész a Skorpiótól Keletre fekszik, az állati rész a Mérleg felé Nyugatra; a csillagok közé helyezett Chiron. Schol. in Ar. 436. Manil. Astron. I 408. 7) Czethal, Cetus, Κητος, közel a Koshoz az északi égbolton; Posidon küldte tengeri szörny, melynek Andromedát kellett volna elnyelnie. Arat. Phaen. 353. 8) Delphin, Delphinus, Δελϕις, az északi égbolton, közel a Tejúthoz; egy Delphis nevű embernek, ki rábeszélte Amphitritét, hogy menjen nőül Posidonhoz, a csillagképe (Hyginus, 8, 17), vagy azé a delphiné, mely Ariont mentette meg. Ovid. Fasti, 2, 113 skk. 9) Fiastyúk (Csirkéstyúk), Hetevény, Pliades, Vergiliae, Πλειαδες, Πληιαδες, az északi égbolton a Tejút közelében; mythusukra vonatkozólag l. Pliades. 10) Halak, Pisces ’Ιχϑυες, az Állatkörben a Kos és a Vizöntő között; Ichthysnek a syriai Atargatis gyermekének a fiai, kik Dercét, Aphrodite leányát megmentették, midőn az a tengerbe esett. Erat. Catast. 21. Schol. in Arat. 239. 11) Hattyú, Cygnus (Cycnus), Olor, Ales, Volucris, Κυκνος, ’Ορνις, a Tejútban az északi égen, az énekéről híres, Apollónak szentelt hattyú, vagy a hattyú alakjában Nemesishez illetőleg Ledához közeledő Zeus. Hyg. astorn 3, 7. Schol. in Ar. 275. 12) Hercules, egy térdelő férfi, ezért Nixus genu (Ovidius, metam. 8, 182), Nixus, Nisus, Geniculatus, Ingeniculatus, ’Ο ’Ενγουνασι, ’Ενγονασι, kiterjesztett karokkal, egyikben a buzogány, másikban az oroszlánbőr, a mint a sárkányt megölni készül; az északi égbolton a Kigyótartó közelében. Hyg. 2, 6. Catast. 4. 13) Hyades, Hyasok, Suculae, ’ϒαδες az északi égbolton a Fiastyúk közelében; mythusukra vonatk. l. Hyades. 14) Ikrek (Kettős), Gemini, Διδυμοι, az Állatkörben, két egymást átkaroló ifjú, a Dioscuri vagy Heracles és Apollo vagy Iasion és Triptolemus. Pseudo-Lucan. De astor. 23. 15) Kaszás csillag, Orion, ’Ωαριων, ’Ωριων, a Tejút közelében, az északi égbolton, hatalmas ember, ki a Pliasokat üldözi. L. Orion, 1. 16) Kigyótartó, Serpentarius, Anguifer, Anguitenens, ’Οϕιουχος, az északi égbolton a Hercules-csillag közelében; némelyek szerint Hercules, amint a kigyót támadja, mások szerint Prometheus vagy Tantalus (Schol. in Ar. 74); de Asclepiusnak is magyarázzák, kit Zeus villámával megölt (Erat. Cat. 6. Hyg. 2, 14) vagy Triopasnak, ki Demeter szentélyét feldúlta (Hyg. u. o.); ennélfogva egyéb nevei Asclepius, Heracles, Triopas stb. 17) Kis gönczöl szekere (Kis medve), Ursa, Arctus minor, ’Αρχτος μικρα, az északi égbolton, a Sarkcsillag közelében, mely a medvének mintegy farkát alkotja s ezért neve Cynosura, Κυνοσουρα; de átvitten az egész csillagzatra is használatos. Cynosura vagy Zeusnak ida-hegyi dajkája, vagy Phoenice, Zeus kedvese, kit Artemis helyezett a csillagok közé. A Nagy gönczöl szekerével együtt Currus, Plaustra, Septentriones, Ursae ferae, ’Αμαξαι, ’Αρκτοι a nevök. Felfedezését Thalesnek tulajdonítják: a phoeniciaiak tengeri útjaikon állítólag e csillagzat állása szerint igazodtak. Schol. in Ar. 39. Cat. 2. 18) Kis kutya, Canis minor, Antecanis, Canicula, Προχυων, az északi égbolton, az Ikrek közelében; a Nagy kutyára vonatkozó mythusok átvitten rá is alkalmaztatnak. 19) Kis ló, (Eculeus) Equuleus, ’Ιππου προτομη, az északi égbolton, a Delphin közelében; Castor lova Cyllarus. Mart. 4, 25, 6. 8, 28, 8. 20) Korona, Corona, Στεϕανος: a) északi Korona, Gemma, Στεϕανος βορειος, az északi égbolton, az Ökörhajtsártól keletre; az a borostyánkoszorú, melyet Dionysus hordott Ariadne halála után, vagy az a hajék, melyet Ariadne kapott férjhezmenetelekor Aphroditétől és a Horáktól (Schol. in. Ar. 71); b) déli Korona, Corona australis, Στεϕανος νοτιος, Ουρανισκος, a déli égbolton a Nyilas közelében; Ixion kereke vagy Prometheus vagy a Nyilas Koronája (Schol. in Ar. 397. Hyg. 2, 28). 21) Kos, Aries, Corniger, Laniger, Κριος, az Állatövben a Bika és Halak csillagzata között, Phryxus és Helle Kosa. Ovid. fast. 3, 852 s 4, 903. 22) Lant, Lyra, Λυρα, az északi égen, a Tejút közelében; a Hermestől feltalált héthúrú lant. Schol. in Ar. 269. 23) Ló, Pegasus, Equus, ’Ιππος, az északi égen, a Vizöntőtől északra; a Pegasus (l. o.) előrésze, de Chiron lánya Melanippe gyanánt is veszik. Catast. 18, 24) Mérleg, Libra, Chelae, Jugum, Χηλαι, Ζυγος, az Állatkörben a Skorpió és Szűz között; Δικη (a Szűz) mérlege (Schol. in Ar. 89) vagy a Skorpió ollói. Hyg. 3, 25. 25) Nagy gönczöl szekere (Nagy medve), Ursa, Parrhasis, Arctus major, Plaustrum, Currus major, Septentrio major, ’Αρκτοσ μεγαλη, ’Αμαξα, Helice (’Ελικη), az északi égbolton a Kis gönczöl szekere közelében; az átváltozott Callisto (l. o.) vagy Megisto, Themisto vagy Helice. Az Ovidiusnál (trist. 1, 11, 125. 3, 11. 8 és Fasti, 2, 192) előforduló Erymanthis, Maenalis, Maenalia melléknevek Arcadiának, Callisto szülőhazájának hegyeire vonatkoznak. Schol. in Ar. 27. Hyg. 2, 1 s 2. 26) Nagy kutya, Canis, Canicula major, Sirius, Σειριος, Κυων, ’Αστροκυων, a déli égbolton, a Kaszás csillagtól keletre; Orion kutyája vagy Icariusé (canis Icarius, Ovid. Fasti, 4, 939) vagy a mely Europát őrízte. Schol. in Apoll. Rhod. 2, 517. A legfényesebb álló csillag az égen; feltüntével kezdetét veszi nyáron a forró évszak, a kánikula. V. ö. még Linusszal és Actaeonnal. 27) Nyil, Sagitta, ’Οιστος, Τοξον, az északi égen, a Sas közelében; vagy az a nyíl, melylyel Apollo cychlopsokat lelőtte s melyet aztán a Hyperboreus hegyen elásott, vagy a nyíl, melylyel Heracles Prometheust megmentette a sastól. Hyg. 7, 15. Schol. in German. Ar. p. 91. 161. 28) Nyilas, Sagittarius, Arcitenens, Τοξοτης, az Állatkörben a Skorpió és a Bak között; a nyilazó Chiron centaurus. German. Ar. 674. 29) Oroszlán, Leo, Λεων, az Állatkörben a Rák és a Szűz között; a nemeai oroszlán. Manil. Astr. 4, 759. 30) Ökörhajtsár, Bootes, Βοωτης, az égbolton a Nagy gönczöl szekere közelében; Lycaeon és Callisto unokája, kit nagyatyja Zeusnak feltálalt, ez pedig életre keltette s a csillagok közé helyezte (Hyg. 2, 4); Homerus (Od. 5, 272) Bootesnek nevezi (v. ö. Ovid. Fasti, 3, 405), amennyiben a Nagy gönczöl szekere hajtsárának veszi, de már Hesiodusnál (Opp. et dd. 566) ’Αρκτουρος (Arcturus) a neve (Ov. fast. 2, 190. Arctophylax), medveőrző, őrzője t. i. a Nagy medvének. 31) Perseus, Περσευς, az északi égen a Tejútban, egyik kezében a Medusafő, másikban a sarló (Falx, αρπη); mythusát l. Perseus, 1 alatt. 32) Rák, Cancer, Καρκινος, az Állatkörben az Ikrek és az Oroszlán között; a rák, mely Heraclest ollójával csipdeste, midőn a Hydra ellen harczolt. Jutalmul a csillagok közé helyezte Hera. Catast. 11. Hyg. 2, 23. 33) Sárkány, Draco, Anguis, Serpens, Δρακων, az északi égen a Kis gönczöl szekere közelében; a sárkány, mely a Hesperidák aranyalmáit őrizte s melyet Heracles megölt. Catast. 3. Schol. in German. Ar. p. 60. 117. 34) Sas, Aquila, ’Αετος, ’Αητος, az északi égen a Tejútban; vagy Zeus sasmadara (Ovid. fast. 6, 196) vagy Merops, Cos királya, kit Hera változtatott sassá. Hyg. 2, 16. 35) Skorpió, Scorpios, Scorpius, Nepa, Σκορπιος, az Állatkörben a Mérleg és a Nyilas között; a skorpió, mely megölte a hivalkodó Oriont. Hyg. 2, 26. 36) Szekeres (Fuvaros) Auriga, Aurigator, ’Ηνιοχος, térdelő férfi 2 gödölyével (haedi, εριϕοι) s egy kecskével a Tejút mellett az északi égbolton: Erichthonius vagy Bellerophontes vagy Trochilus, a szekér feltalálója. Schol. in Ar. 161. A kecske (Capella ,capra, Αιξ) Amalthea (l. o.); mellékneve Olenia (Ovid. met. 3, 594), Olene elisi szülőhelye után. Strabo, 8, 387. Signum pluviale (Ovid. fast. 5, 113), mert lemenetele hajnalkor az esős évszak beálltával esett össze. 37) Szűz, Virgo, Παρϑενος, az Állatkörben a Mérleg és Oroszlán között; Δικη vagy Δημητηρ vagy Tyche, vagy Erigone, Icarius lánya. Hyg. 2, 25. 38) Vizi kigyó, Anyuis, Serpens aquaticus, Hydra, ’ϒδρα,a déli égen a Tejút közelében; a Hollóval (Corvus, Κοραξ) és Serleggel (Crater, Κρατηρ) együtt helyeztetett a csillagok közé. Ovid. fast. 2, 243–266. 39) Vízöntő, Aquarius, ’ϒοροχοος, az Állatkörben a Bak és a Halak közt térdeplő férfi; Ganymedesre, Deucalionra vagy Cecropsra vonatkoztatják. Schol. in Ar. 282. Hyg. 2, 29. 40) Itt említhető még a Tejút, Circulus lacteus, Via lactea, Κυκλος γαλαξιας (γαλα, πολιον γαλα); úgy támadt, hogy a csecsemő Heracles az őt szoptató Herát visszalökte; ennek teje aztán kiömlött (Achilles Tat. in Ar. p. 146 E); hogy csillagok halmaza, azt már Democritus hangoztatta, míg Posidonius az égő hő kifolyásának, Theophrastus pedig a két égboltot egymástól elválasztó eresztéknek tartotta. V. R.
