Carcer
Carcer, δεσμωτηριον. – I. A fogházbüntetést Athenaeben már a legrégibb korban alkalmazták az adósokra, kik tartozásukat a megszabott időre ki nem fizették. Ily módon sok athenaei polgár vesztette el becsületét és szabadságát, míg Solon a törvénynek ezt a szigorúságát a magánadósságokra vonatkozólag megszüntete. Azután csak kincstári tartozásért, vagy állami haszonbérért lehetett az adóst további törvényszéki eljárás nélkül megkötöztetni és börtönbe vettetni, ha a tanács czélszerűnek találta. hasonlókép megkötöztethették a késedelmező trierarchákat az αποστολεις. Politikai bünügykeben a büntetés szigorításaként (προστιμημα) is alkalmazták a börtönbüntetést (l. Miltiades, 2). Különben a polgárokat sohasem volt szabad megkötözni, vagy bebörtönözni, ha saját polgári osztályukból három polgártársuk kezességet vállalt értök s csak is ily módon kerülhették el az απαγωγη, εϕηγησις, ενδειξις és εισαγγελια eseteiben a rögtön való elzáratást. Ily kezességre a Παναϑηναια ünnepén is kibocsátották a foglyokat, hogy a nemzeti ünnepben részt vehessenek. A börtönügy a tizenegy férfiú felügyelete alatt állott (l. Ενδεκα) s ők intézkedtek azon testi és halálbüntetések (különösen a bürökméregre szóló halálos itéletek) végrehajtásáról a melyek a börtönben vitettek véghez. Poroszlók voltak a τοξοται és ϑημοσιοι ϑουλοι. – II. Rómában a börtönt több esetben alkalmazták: 1) engedetlen, daczos polgárokkal szemben, 2) fizetésre képtelen adósok ellen, 3) olyan vádlottak ellen, a kiknek megszökésétől lehetett tartani, 4) ritkán mint tulajdonképeni büntetést (carcer ad continendos homines, non ad puniendos haberi debet), Rómában több állami börtön volt; legrégibb a carcer Mamertinus a Capitolium mellett (l. Robur), egy későbbi fogház, mely eredetileg kőbánya volt, Lautumiae nevet viselt (l. ezt). A római börtön különben 3 egymás fölött levő osztályt foglalt magában. A legalsó (c. inferior) mély földalatti üreg volt s a kivégzés helyéül szolgált. A középső (c. interior) közvetetlenül az előbbi fölött a földdel egy színvonalban fekvő sötét kamara volt, mely szintén csak a tetején volt nyilással ellátva, ez volt a lánczra vert rabok helye: custodia arcta. A legfelső rész a föld felett emelkedett a könnyebb büntetéssel sújtott, vagy rövidebb időre elitélt foglyok számára, a kik már itt friss levegőt is érezhettek és szabadabban mozoghattak. Az állami börtönben töltött fogságon kívül szokásban volt még Rómában a szobafogság katonai őrizet mellett és a libera custodia, vagyis szabadabb házi fogság valamelyik tekintélyes polgár háznál az előkelő vádlottak számára. Sajátságos volt a custodia militaris, melynél a gonosztevő és katona együvé voltak lánczolva. D. I.
