Cambyses

Teljes szövegű keresés

Cambyses, Καμβυσης, az ó-perzsa ékiratokban Kambuzsija, Cyrusnak és Cassandanénak legidősebb fia. Miután atyját Kr. e. 529 elején a trónon követte és uralmát kissé biztosította, nagyban készült az egyetlen még független nagyhatalom, Aegyptus ellen. Előbb azonban (a behisztán-hegyi felirat szerint, Hdt. 3, 30. eltérőleg) testvérét Smerdist (ó-perzsául Bardija), a kit még Cyrus Bactria, Parthia és Carmania helytartójává tett volt, bizalmatlanságból két mágus által titkon megölette. 525 elején megkezdte azután a háborút. Ép akkoriban, 526 végén, meghalt Amasis aeg. király és III. Psammetichus (Hdt. 3, 10. Psammenitus) jutott uralomra. A kis-ázsiai görögök, a phoeniciaiak, továbbá a cyprusiak meg samusi Polycrates, a kik ekkor hódoltak meg önként a perzsáknak, C.-t különösen hajókkal segítették. Végtére a pelusiumi csata és Memphis elfoglalása eldöntötte Aegyptus sorsát (525 nyarán). A győző legalább kezdetben enyhén és kíméletesen bánt az aegyptusiakkal. Nem sokára a szomszédos libyaiak és a cyrenei görögök is elismerték a perzsa főhatóságot. Aethiopiai hadjárata közben 524-ben C. ez ország fővárosáig, Napatáig, sőt még tovább is eljutott és az Aegyptustól délre lakó törzseket huzamosabb ideig féken tartotta; azonban visszatértében serege a homoksivatagban támadt vihartól és a vízhiány következtében nagy veszteséget szenvedett. Hasonló balsors érte az Ammonium ellen indított hadosztályt is, mely állítólag a homok-pusztában teljesen megsemmisült; Carthagónak tervbe vett meghódítását pedig a phoniciaiak hiusították meg, kik saját gyarmatvárosuk és rokonaik ellen harczolni vonakodtak. E kudarczok hatása alatt C.-t mindinkább elragadta a szenvedély: mértéktelen borivásra adta magát és kegyetlenkedni kezdett. Mikor arról értesült, hogy Persiában egy Gaumata nevü magus, a ki magát csalárdul Smerdisnek adta ki, ellene fellázadt, azonnal hazafelé indult, de útközben a syriai pusztán egy Ecbatana nevű kis helységben (valószínűleg Hamath) 522 augustusában kitört rajta az őrültség és «önkezétől lelte halálát», mint a behisztáni felirat mondja. Ez szószerint öngyilkosságot jelent, ámbár nincsen kizárva, hogy valamelyik szerencsétlen véletlen okozta halálát (a hogy ezt Herodotus, Ctesias és Justinus jelentik). C.-ben meg volt nagyatyjának merész erélye, de vad és féktelen természetén nem tudott uralkodni; mindamellett a szertelen örjöngéséről és istenkáromló cselekedeteiről, kivált pedig az aegyptusi istenségek ellen való dühöngéséről szóló hírek valószinüen túlzottak és csak Aegyptusban való tartózkodásának utolsó idejére vonatkoznak. – Hdt. 2, 1. 3, 1 sk. 44. 61 sk. 89. 97. 5, 25. 7, 69. Strab. 17, 790. 805. 820. Ctesias Pers. 10. Ath. 13, 560. Just. 1, 9, 1–8. Polyaen. 8, 29. Justi, Iranisch. Namensbuch 153 és Gesch. Altpers. Keilinschriften 192. U. a. Erân. Alterthumskudne I, 442. II, 294 sk. Maspero Historie ancienne des peuples de l’Orient2, 523–538. Prasek, Cambyses und die Überlieferung des Altertums (Forschungen zur Gesch. des Altertums (Lipcse 1897). v. ö. az Aegyptus alatt idézett kézikönyveket. P. K.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT