Calpurnii

Teljes szövegű keresés

Calpurnii, plebejus nemzetség, mely több családra oszlott. – 1. Calpurnius Flamma, tribunus militium az Atilius Calatinus seregében; önfeláldozásával egy római sereget megmentett a pusztulástól. Cato apud Gell. 3, 7. – 21. C. Calp. Piso, Cannaenál harczolt, Hannibal fogságába esett, ki őt a foglyok kicserélése végett Rómába küldte. Liv. 22, 61. – 3. C. Calp. Piso, 185. Kr. e. mint propraetor Hispaniában harczolt (Liv. 39, 42) s a következő évben triumphált. – 4. L. Calp. Piso Frugi, 149 Kr. e. néptribunus, 133. consul, 120. censor; melléknevét becsületességéről kapta. Cic. Tusc. 3, 8. Verr. 4, 49. Annalest írt 7 könyvben. – 5. Ennek fia, L. Piso Frugi, atyja oldalán harczolt Siciliában s Hispaniát kormányozta Kr. e. 112 körül. App. Hisp. 99. Val. Max. 4, 3, 10. – 6. L. Calp. Bestia, Gracchus ellenfele, néptribunus volt Kr. e. 121. (Cic. Brut. 34, 128), mint consul 111-ben Jugurtha ellen harczolt, megvesztegettette magát s hátrányos békét kötött. Sall. Jug. 27. – 7. L. Calp. Bestia, erkölcstelen ember, Catilina hive. Cicero később a hivatalvadászat vádja ellenében védelmezte. Cic. Coel. 11. – 8. Cn. Calp. Piso, Catilina hive, később Pompejus ellensége; mint quaestor Hispaniában öletett meg. Sall. Cat. 18. – 9. M. Calp. Piso, Pompejus alatt küzdött a kalóz háborúban és Jerusalem falainál 67. Kr. e. Valószinüleg bizonyos Pupius adoptálta, mert később Pupius Piso Calpurnianus nevet viselt. 62. Pompejus alatt harczolt Mithridates ellen s a következő évben consul lett. Cic. ad. Att. 1, 13. Ascon. in Pis. p. 15. – 1 . L. Calp. Piso Frugi, a 4. sz. unokája, az 5. sz. fia, igazságos ember s ezért Verres ellensége (Cic. Verr. 4, 25), kivel egyidejüleg volt praetor 75. Kr. e. – 11. C. Calp. Piso, az előbbinek fia, Cicero veje. Cic. Cat. 4, 2, 3. – 12. L. Calp. Piso Caesoninus, apósa Caesarnak, ki leányát Calpurniát nőül vette; 58. Kr. e. consul. – 13.M. Calp. Bibulus, l. Bibuli, 1. – 14. Cn.Calp. Piso, talán a 8. sz. fia, Brutus és Cassius hive, kit Augustus köztársasági érzelmei daczára consullá tett. 23. Kr. e. Vell. Pat. 2, 89. Caes. b. Afr. 18. Val. Max. 6, 2, 4. – 15. Ennek fia, Cn. Calp. Piso, 7. Kr. e. consul, 17. Kr. u., midőn Germanicust keletre küldték, Syria helytartója lett. Midőn Germanicus Antiochiában meghalt, Pisót azzal gyanusították, hogy megmérgezte. Tac. ann. 2, 43. 74. 3, 12. Tiberiust, ki örült Germanicus vesztének, a közvélemény arra kényszerítette, hogy Pisót törvényszék elé állítsa, de a vádlott még a pör folyamata alatt meghalt. Tac. ann. 3, 15. – 16. C. Calp. Piso, Nero ellen összeesküvést szervezett, mely felfedeztetvén, erőszakos halállal múlt ki 65. Kr. u. Tac. ann. 15, 49. Őt magasztalta egy névtelen fiatal költő egy, még Claudius alatt írt dicsőítő költeményben (laus Pisonis), melyet kiadott Baehrens, poët. Lat. min. I. p. 221, E költő Haupt és Schenkl szerint azonos volna a bucolikus Calpurniusszal (l. Calpurnii, 18). – 17. L. Calp. Piso Licinianus, sz. 38. Kr. u., Galba császár 69-ben adoptálta s utódjának szemelte ki, de pár nap múlva a testőrség katonái Galbával együtt őt is megölték. Tac. hist. 1, 14. – 18. (T) Calp. Siculus. E név alatt 11 ecloga maradt reánk latin nyelven, a melyek Theocritust és Vergiliust utánozzák. Ezek közül a hét első ecloga Nero alatt készült, a négy utolsó azonban Nemesianustól (l. o.) származik, tehát a Kr. u. harmadik századból való. – Irodalom: Gyiszálovics, De carminibus Calpurnii Siculi, Nagybánya, 1897. Kiadások: Baehrens poët. Lat. min. III. p. 65. 175.; Schenkl (1885). N. G.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT