Callimachus

Teljes szövegű keresés

Callimachus, Καλλιμαχος. – 1. L. Szobrászok, 2. – 2. Cyrenei származású (ο Κυρηναιος) görög elegiaköltő. Szül. körülbelül 310 táján, állítólag Battus utóda (azért Battaides a római költőknél, pl. Ov. trist. 2, 367), élt Alexandriában, kezdetben mint tanító, azután Ptolemaeus Philadelphus udvarán, ki 245 táján könyvtára főnökévé nevezte ki. E minőségében élt körülbelül 235 táján bekövetkezett haláláig. Mint költőnek igen nagy hire volt s valóságos iskolát teremtett, melyből Eratosthenes, a byzantiumi Aristophanes, Apollonius Rhodius stb. kerültek ki, kiket közösen Καλλιμαχειοι néven neveztek. Nagyszámú munkái közűl ránk maradt (scholionokkal) 5 hymnus hexameterekben, egy distichonokban, azonkívül 64 epigramma (ezt a műfajt a tökéletesség nagy fokára emelte) s egyéb műveiből sovány töredékek. Egyik nevesebb munkája Aetia (Αιτια) czímű 4 könyvből álló elegikus költeménye volt, mely czímét onnan kapta, hogy a benne megénekelt városalapítások, hősmondák és kalandoknak egyúttal okát, magyarázatát is adta. Egy másik költeménye a Hecale (Εκαλη) czímű idyll volt, mely Ovidiusnak Philemon és Baucis cz. átváltozása megirásánál bizonyára eszében lehetett. Ibis (Ιβις) cz. szatirikus költeményét is utánozta Ovidius. Nem magas szárnyalású költői genus, hanem verstechnika és nagy tudákosság a kifejezésmódban jellemzik költészetét («quamvis ingenio non valet, arte valet», Ovid. Am. I, 15, 14). Prózai munkái közül az alexandriai könyvtár catalogusa (Πινακες των εν παση παιδεια διαλαμψαντων χαι ων συνεγραψαν czímmel) 120 könyvben érdemes különös megemlítésre, mert vele a görög irodalomtörténetnek vetette meg alapjait. De voltak régiségtani, földrajzi és természettudományi munkái is. Hogy mint elegikus költőt a rómaiak igen nagyra becsülték, mutatja Catullus Coma Berenioces cz. átültetése is. Még Justinianus császár idejében az iskolákban olvasták, de már Anastasius császár korában Marianus 6810 iambikus sorban metaphrasist készített több művéből, jeléül annak, hogy már feledni kezdték. Fenmaradt költeményeinek első kiadása a Joh. Laskarisé (Firenze 1494), töredékeivel együtt utoljráa kiadta Otto Schneider (Lipcse 1870. 18739, azok nélkül Wilamowitz - Moellendorff (Berlin 1882; 2. kiad. 1897). – Irodalom: Reinecke, De scholiis Callimacheis, Halle, 1887. c.-i Aetiorum librum I prolegomenis etc. instruchioma di Berenice, Milano 1891. K. Kuiper, Studia Calliamchea. I. Leyda 1896. couat, La poésie alexandrine sous les trois premiers Ptolemées. Paris 1882, főként a 191–293. l. V. R.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT