Βασανιστης

Teljes szövegű keresés

Βασανιστης, kínvallató. A kínpad (βασανος) mint vallató eszköz Athenaeben általában a rabszolgák ellen volt alkalmazásban s nemcsak akkor, ha magok voltak valami bűntettel vádolva, hanem akkor is, ha mások ellen akartak belőlük vallomást kicsikarni. Az atticai törvénykezésnél ugyanis a rabszolgák tanúkul nem szerepelhettek s ha mégis vallomásukra volt szükség, ezt a kínpad alkalmazásával vették föl, mert máskép bizonyító erejök nem volt. A pörös fél vagy a saját rabszolgáját ajánlotta fel kínvallatásra, vagy ellenfelét hívta fel, hogy e czélra a maga rabszolgáit adja át (παραδουναι). Ennek a felhívásnak a hivatalos kifejezése volt προκαλεισϑαι, a róla fölvett ügyiraté pedig προκλησις. A kínvallatást többnyire magán emberek vezették, az ú. n. βασανισται, a kikben a pörös felek megegyeztek. Ezek a rabszolgák vallomásait jegyzőkönyvbe vették, a kínzás által bennök okozott kárt megbecsülték, a vallomásukat pedig a törvényszék elé terjesztették; ha pedig az ügy további törvényszéki tárgyalás elé nem került, a βασανιστης mint választott biró (διαιτητης) itélt benne. A kinzást néha nyilvános, arra rendelt rabszolgák is vezették s ezeknek is β. volt a nevök (l. különben Δημοχοιονοι). A polgárok ellen a kínpadot csak különös népgyűlési határozat következtében lehetett alkalmazni (Isocr. trapez. 15. Demosth. Pantaen. 40), idegenekkel szemben pedig az állam ellen elkövetett bűntényekben. A közönséges kinzó eszköz volt a kerék(τρογος), melyre a rabszolgát kificzamított tagokkal felkötötték, forgatták és verték. A kínzás több módját (bitóra kötés, csékkel ostorozás sat.) említi Aristoph. ran. 618 s köv. V. ö. Meyer és Schömann, Att. process, 2. kiad. 890 l. s köv. D. I.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT