Acarnania
Acarnania, Ακαρνανια, Közép Görögországnak (Graecia propria Liv. 33, 17. Hdt. 2, 10) a legnyugatibb tartománya. Területe klb. 1585 km. Határai északon az ambraciai öböl, nyugotról az ión tenger, délről a corinthusi öböl legszéle; csak keleten függ össze a szárazfölddel, a hol Aetolia határolja, azonfelül északon Actium hegyfokával igen közel ér Epirushoz. Aetoliától északon a Thyamus (m. Spartovuni) hegység s az Achelous (m. Aspropotamo) választják el. Az Ach. völgye egy terjedelmes síkság, részben Ac.-ban, részben Aet.-ban, köröskörül hegyektől övezve. Ez a síkság, το Ακαρνανικον πεδιον (Thuc. 2, 102) az ország középpontja s legtermékenyebb része. Északon a Thyamus határolja, nyugaton a tenger felől szintén hegység emelkedik, a mely azonban keleti oldalán a termékeny fensík. A tengerparton számos az öböl kisebb síkságokkal kapcsolatosan, s azért ezt a vidéket a corinthusiak be is telepítették. A nagy síkságtól északra terül el a Limnaea keskeny völgye, délen pedig az Achelous mentén egy hegyszoroson kereszütl a Παραχελωιτις nevű, vagyis az Ach. torkolata mellett elterülő síkságba jutni. Itt volt az acarnaniai oldalon Oeniadae városa. Leucadia szigetét, mely az előtt szintén a szárazföldhöz tartozott, a corinthusiak egy csatorna által, Διορυκτος, elválasztották. – Acarnania lakóssága valószínűleg illyriai származású volt. Aristoteles szerint (l. Strabo 7, 321kv.) nyugaton a lelexek, később a teleboák laktak, egyebütt meg a curesek. Még említik, hogy taphiusok (Ταϕιοι) s cephallenek voltak az őslakósok. Strabo 10, 461. Hom. Il. 2, 631. Od. 14, 100; 24, 377 kv. Oberhummer i. h. 47 kv. A Ταϕιοι állítólag foeniciai eredetűek voltak. Az ’Ακαρνανες nevezet először Kr. e. az ötödik században említtetik. Hdt. 1, 68; 2, 10. Kétséges a név etymologiája is, akár ακουρος (nyiretlen) szóból származtatják, hogy t. i. a Κουρητες néppel ellentétben amazok hajukat megnövesztették; akár καρα, κρανος, κρανιον szavakból, mivel az acarnanok hegyi lakók lettek volna. A görög mythus szerint Acarmanról az argosi Alcmaeon s Callirhoë, az Achelous leányának a fiáról kapták a nevüket. – Történetükről keveset tudni. A nagyobb versengő államok közt országok, mint fontos hadi állomás, czivódás tárgya volt, s nevük is rendesen csak ilyen alkalommal szokott szerepelni. Állandó volt e mellett a villongás közte s Aetolia közt. A peloponnesusi háborúban Athenae pártján voltak az acarnanok, később a macedonok mellett, mindig ellentétben az aetolusokkal. Mikor az aetoliai szövetség megalakúlt, az országot megosztották Epirus s Aetolia közt (Kr. e. 270), de már 230-ban visszaszerezte függetlenségét. A Cynoscephalae melletti csata után (Kr. e. 197) római hatóság alá került. – Acarnania nem volt egységes állam, hanem apróbb kerületek (10–12) szövetségből állt. Ezek külön στρατηγος vezetése alatt katonákat állítottak a szövetséges hadseregbe, de egyébként függetlenek voltak. Később a 4. század kezdetén már volt egy szövetségi tanács, το κοινον των ’Ακαρνανων, a melynek székhelye Stratusban volt. Xen. Hell. 4, 6, 4. Még később 230 körül a το κοινον των ’A. a népgyülést jelenti, mellette azonban van βουλη, a közügyek s népgyülések vezetőjeként. A βουλη elnöke a προμναμων. – Városai közül a legjelentékenyebbeket a corinthusiak alapították: ’Ανακτοριον, ’Ακτιον, Εχινος, ∑ολιον, Αλυζια, Αστακος, αι Οινιαδαι, csupa tengerparti városok. Belföldön legerősebb városuk η ∑τρατος volt, nevezetesek még Φοιτιαι, Μεδεων, Μητροπολις, Θυρρειον. – Irodalom: E. Oberhummer, Acarnanien, Ambrakia, Amphilochia, Leukas im Alterthume, München, 1887. Leake, Travels in Northern Greece, 4 kötet, London, 18345. L. Heuzy, Le mond Olympe et l’Acarnanie, Paris, 1860. SZ. M.
