NAGY SZOMBAT.
NAGY SZOMBAT. Tyrnavia. Tirnau. Trnava. Régi híres szabad Királyi Város Posony Vármegyében, fekszik az Ország úttyában Galgótzhoz három, Posonyhoz pedig hat posta mértföldnyire, vidám, és igen kies helyen, ’s patakja által nedvesíttetik.
Eredete.
Nevezetének eredete felől való véllekedések külömbözők, és bizonytalanok; némellyek a’ német nevezete után származtattyák, mások pedig magyar nevezete után; vagy azért, mert itten a’ régiek nyert győzedelmeik után Szombatot, az az meg nyugtató, ’s hálát adó napot tartottak; vagy pedig alkalmatos vásárhely lévén, Szombathelynek, az után más helyektől való meg külömböztetés végett Nagy Szombatnak neveztetett. Bizonyosabb ellenben a’ Városnak eredete, melly már 1140dikben nevezetesedett IIdik Geiza alatt; elvégeztetett IIdik Béla Király alatt, a’ ki által e’ Város 1238dikban, nevezetes szabadsággal meg ajándékoztatott vala. Dubrávius azt állíttya, Histor. Boh. Libr. XII. p. 126. hogy Konstántzia által, 652mind a’ Városnak kerítése, mind pedig épűletei hathatósan nevekedtek vala.
Historiája.
Alig kezdett vala, e’ tsínos szép Város, és jó lakó hely, melly némellyek által kis Rómának is neveztetik, nevezetesen éledni, és már a’ hadakozásnak veszedelmei által rongáltatott. Mert hadra kelvén IVdik Béla, Ottokárral, általa meg győzettetett, és a’ Cseheknek győző seregek egész Posony Városáig bé rontott vala; minémű nagy kártékonysággal, lásd Dubráviusnál in Ottocaro II. pag. 92. Ez alkalmatossággal nem kevéssé akadályoztatott Nagy Szombat Városának kezdett virágzása, a’ honnan a’ Csehek a’ Bécsi békeség után ki költözének. Alig kezdett ismét gyarapodni a’ Város, midőn Ottokár újjabb hadakozásra kénszeríttetvén, ismét kegyetlen erővel rontott bé Hazánkba, ’s a’ felső Várossokkal Nagy Szombatot is kegyetlenűl fel gázoltatta. Ugyan is sem a’ közönséges, sem pedig a’ lakosok vagyonnyaiknak nem hogy leg kissebbet kedveztek vólna, sőt inkább még ruházattyaiktól is meg fosztották; a’ Várost pedig egészszen hamuja alá temették.
Meg győzettetett ugyan az után Ottokár Rabcza vize mellett, mindazáltal az el fogláltt Városokat kemény őrizete alatt tartá vala, míg a’ Prágai békekötés után, Nagy Szombatot viszsza adni nem kénteleníttetett. Sokkal súllyosabb vala már e’második szörnyű veszedelme után a’ Városnak fel éledése, mindazáltal népesdni kezdett; de szerentsétlenűl, mert harmadszor is ugyan Ottokárnak kegyetlen járma alá kerűlt, ’s az alatt is nyögött vala egész az időig, míg Rudolfnak eszközlése által viszsza nem vétetett. Ezután kezdett Nagy Szombat Városa ismét újjobban szaporodni, ’s épűletei is lehetőképen szaporodtak. Bizonytalanabbak ezután vólt viszontagságai e’ Városnak; de Trentséni Mátyásnak, halála után jelesen kezdett híresedni; ’s nevezetesen az 1327dik esztendőbéli Nagy Szombati békekötés által nem kevéssé nevezetesedett: melly felől lásd Bálbinust Epitome Rerum Bonem. Libr. III. Cap. XVII. p. 329. Gazdagodása is szépen virágzott e’ Városnak I Károly alatt, melly felől az 653akkori adója szerént lehet itélni. Annakutánna I. Lajos Margítnak adá zálogúl. Újj szerentsétlenséggel látogattatott e’ Város 1432dikben, Májusban Szent János nápi vásárkor, mert a’ Huszsziták által a’ kik vásárlásnak színe alatt gyülekezének ide öszve, éjjel fel dúlattatott; Novemb. pedig fel égettetett. Újjabb sanyarúságokat szenyvedtek azután is Posony Várának ostromlásakor, a’ mint Bonfin elő adta, Decad. III. Libr. V. p. 436. Boldogabb időket szemlélt László alatt, ’s nevezetes szabadságot is nyert 1453dikban; Korvinus János Magyar Ország fő Igazgatójának gondoskodása által pedig szép virágzó tsendességben tartatott. Változóvá lett békés nyugodalma 1465dikben, Mátyás alatt; mert a’ cseh Svehla, egyesítvén népét a’ morvai katonákkal, prédálásaik által rongálták e’ felső vidéket, ’s ha Podmaniczky Balás a’ Városnak óltalmára nem sietett volna; újjabb veszedelem fenyegeté vala e’ Várost. Azután pedig 1466dikban költsönös illetlen zsákmányozások által sértegeték némelly magyarok, és csehek egymást, ’s a’ Királyok között általa villongásokat származtattak.
Öszve szövetkezvén számos Magyarok Mátyás ellen a’ kik Kazimírt Királynak választották, véllhető, hogy igen szemes gondoskodása által épségben meg tartotta, ’s a’ békekötés után e’ Várost meg is látogatá, midőn Hítvesével a’ felső Városokat nagy pompával szemlélgeté vala; sőt a’ Városnak nyertt szabadságait nem tsak meg erőssítette; hanem meg is öregbítette. Ennek halála után nagyobbodott Nagy Szombat Városának híre, mint hogy az időbéli Haza Nagyainak egy része, ide gyűlekezett öszve, Ulászlónak el fogadására, a’ ki nem akarván kísérő katonáitól meg válni Keresztúrnál köszöntetett. Terhes veszedelemmel fenyegeté kevés idő múlva e’ Várost Makszimilián; de mérge a’ békekötés által meg előztetett. Annakutánna a’ zsidóknak istentelen, álnok gyilkosága által fertéztettetett, melly méltóképen meg bűntettetett, és szomorú emlékezete is fel hagyatott. Boldog ellenben azért, mert a’ vér szopó, és egyűgyű Keresztényeknek károk által hízó zsidóktól meg tisztíttatott. 654Öregbűlni kezdett azután e’ Város; de 1509dikben a’ hirtelen halálozás (pestis) által újj gyászszal boríttatott bé. Fel derűlt annakutánna öt esztendővel ismét méltó fénnye, mert Zsigmond Lengyel Országnak Királlya, nem közönséges pompával érkezett kebelébe, ’s itten az útazástól meg pihenvén, ismét Királyi fénnyel méne el Posonyba, a’ kívántt egyeségnek meg erőssítése végett. Lásd felőle Istvánfit Libr. VI. p. 77. Háborgaták ellenben nyugodalmát Lajos Királynak kezdetekor a’ ragadozók, míg a’ Pesti Ország Gyűlésen 1517dikben megzabolázások felől rendelések nem téttetek; de még azután is elég terhesek valának a’ környűl állások. Lajosnak szerentsétlen halála után Ferdinándnak hűségére állott vala e’ Város, és abban állandóan meg is maradott. Ország Gyűléseit hirdettetett vala ide Ferdinánd, ’s a’ végezések, mellyek itten mind a’ Szakszoniai had előtt, mind pedig az utánna tartatott Ország Gyűlésén hozattattak, nyilván bizonyittyák mind a’ környűl állásokat, mind pedig az azokhoz mérsékeltt gondoskodást.
Több nevezetre méltó Férfijai között itten született vala Sambucus János 1531dik esztendőben, a’ kinek szép érdemei elléggé esméretesek; ’s azokhoz képest temettetett vala el Bécsben 1584ikben. Terjedvén azonban Szolimannak kegyetlen hatalma Hazánkban 1543dikban, minekutanna az Ozmanok Esztergomot, ’s más erősségeket is hatalmok alá hódítottak, vólt állandó helyéből az Esztergomi fő Káptalan ide költözött vala által, sőt 1609dikben kérték a’ Királyt a’ törvényt hozó Rendek, hogy az Egri Káptalannak is itten helyet engedne Ő Felsége; de ez Jaszóra tétetett vala által. Most mind a’ két említett Káptalanok igen szépen virágoznak, ’s meg bomolhatatlan állandó boldog nevekedéseket mi is szívünk szerént kívánnyuk! MDLXIdikben I. Ferdinánd alatt, néhai Oláh Miklós Érseknek eszközlése által költözének ide a’ Jesuiták, ’s el kezdék az Ifjúságnak tanítását: de szerentsétlenítő tűz támadván 1562ikben, elégett kezdeti Rezidentziájok, és e’ Várost el hagyták, mellyben akkor 150 ház égett vala el. Helyekbe költözének a’ nyúlak szigetéből 655Váradon tartózkodott Apátzák, melly felől lásd Ferrarius Zsigmondot In Commentariis, de Rebus prov. Hung. Ord. Praed. Part. IV. p. 532. 1615dikben pedig G. Forgách Ferentz Esztergomi Érseknek eszközlése által viszsza állíttattak a’ Jezsuiták, lásd In Progressu Almae Archiepiscopalis Societatis Jesu Universitatis Tyrnaviensis p. 54. ’s Pázmány Péternek halhatatlan jól tévő gondoskodása által meg erőssíttetvén újj fényre emeltettek. Akadályoztató szélvész háborgatá ugyan e’ Szerzetnek előmenetelét Betlennek hadakozásakor; de Pázmány Péternek újjabb gondoskodó, ’s jóltévő buzgósága által ismét újj virágzásra emeltetett, még pedig Ferdinándnak meg erőssítésével. Melly jeles szertartasok között állíttaték fel Nagy Szombatban az Akadémia, és melly számos külömbféle Uraságoknak jelenlétekben, olvasható Bél Mátyásnál. In historia Urbis Tyrnaviensis §. XXIII. p. 42. et 43.
Tsendes békeségben gyarapodott azután Nagy Szombat Városa Makszimiliánnak uralkodása alatt, távol lévén mind az Ozman, mind pedig az Erdély Országi hadnak veszedelmétől, és 1569dikben, vólt szabadságjok a’ kűlső Országi portékáknak letételek eránt meg erőssíttetett. Veszedelemmel fenyegetődzött ellenben az az öszve eskűvés, mellyett Istvánfi az 1569dik esztendőbéli közönséges Ország Gyűlésnek le írásában elő adott; midőn Zsigmond János a’ Tsászárt Bocskai Györgynek eszközlése által Magyar Országnak birtokából ki küszöbölni törekedett. Lásd ez igyegezetnek mivóltát Istvánfinál Libro XXIV. p. 507. ’s a’ t. Meg szabadúlván Rákotzi Györgynek fel fedezése által e’ Város a’ felé közelgetett veszedelemtől, rész szerént gyúlladások, rész szerént pedig föld índúlások által sanyargattatott; kiváltképen 1566dikban 1586. és föképen 1590dikben, a’ mint a’ több Városok között e’ szerentsétlensége felől Nagy Szombat Városának Istvánfi is emlékezik. Libr. XXVI. & Libr. XXXI. p. 742. 1598dikban Makszimiliánnak jelenlétével tiszteltetett meg a’ hová Zsigmondnak követőji is meg érkezének. Azonban nem egyezhetvén meg az Ozmanokkal Pálfy Miklós fő Vezér, a’ 656kire a’ békeségnek kötesét a’ Tsászár bízta vala, igen veszedelmes prédálásokra rohantak az Ozmanok; lásd felőle Istvánfit Lib. XXXI. p 744. mert el szélledvén a’ vérengező Ozmanok, és Tatárok Nógrád, Hont, Bars, Nyitra, Posony, és Trentsén Vármegyéknek vidékjeire, temérdek sok károkat, rablást, és öldökléseket vittek véghez, ’s tsak a’ foglyoknak számok, tizen három ezerre számláltatott; mindazáltal Nagy Szombat Városa, (ámbár az említett vidékeken, mind a’ Városokat, mind pedig egyéb helységeket feldúlt vala az ellenség;) sérelem nélkűl maradott. Viszsza érkezvén annakutánna Erdélyből Basta Tsászári fő Vezér, mint hogy tapasztalák már a’ Városiak, katonáinak prédáló kegyetlenkedéseit, ki zárták vala a’ Városba való bémeneteltől: azonban katonáji alig telepedének meg a’ külső Városi mezőségen, és már a’ tsűröket dúllyák vala, sőt tűzeket vetvén a’ kűlső Városi épűletek alá, fel gyújtógaták azokat is. Meg indúltak ezen a’ lakosok, ’s el küszöbölék Bastát a’ Város alól; tartván, hogy ha seregével bé eresztetnék, még súllyosabb kártékonysággal sanyargatnák a’ Várost. Nyomokban valának a’ Magyarok Bastának, Rédey Ferentz pedig a’ maga hasznára fordította az alkalmatosságot: mert nem lévén semmi reménység, hogy a’ Tsászárnak részén állhatatosan meg maradottaknak valami szabadító segedelmek érhezhetnék, nagy keménységgel kénszerített mindeneket, hogy Bocskainak párttyára állnának; és a’ Várost, minél elébb adnák fel; egyéb aránt kemény ostromot, és halált várhatnának. Jó foganattya is lett intézetének, mert a’ lakosok fájlalván a’ németek által lett nagy sérelmeiket, és káraikat; fel adák a’ Várost, a’ mint Istvánfinál látható Libr. XXXIV. p. 826. 29. és egyszersmind Bocskai népe zsákmánnyaiknak le tévő helyek vala; mert itten árúltattak el mind azok a’ ragadományok, mellyeket katonáji, ’s mintegy ezer Ozmanok, Morva Országból öszve gyüjtöttek. Igyekeztek a’ Tsászáriak, hogy a’ Várost Bocskainak hatalma alól ki tsikarhassák, ’s 3000 németek öszve gyűlvén éjjel, titkon a’ kapukhoz, hogy reggel mikor a’ marhák 657ki hajtatnak, bé fognának vélletlenűl rohanni a’ Városba. Jól is kedvezett eleinte a’ szerentse részekre, mert mindenik kapu alá tüzet vetettek, ’s félelembe merítették a’ Várost; azonban a’ magyarok is kardra szorúlván meg bátorodtak, ’s a’ kapuknál véres tsatába is ereszkedtek a’ németekkel, és a’ győzedelem ezeké lett, amazok pedig jó rendel vonúltak viszsza a’ Város alól: azután még nagyobb, ’s szemesebb őrizet alatt tartották Bocskainak katonái e’ Várost, mint viadal által nyertt erősséget, és a’ Tsászárnak hatalma alá tsak a’ Bétsi, és Zsitvatoroki békekötések után engedtetett által. Nevezetes vala itten az 1615dik esztendőbéli békekötés is, mellyben az Erdélyi Fejedelem, Betlen Gábor, és a’ Tsászár között vólt villongásoknak vége szakasztatott. Haszontalan köttetett vala meg a’ béke egymás kőzött, és foganatlan vólt, mert Betlen bé rohanván ismét Magyar Országba, annak elég részét meg hodította; nevezetesen minden lehető móddal, ’s veszedelmekkel venyegetvén Nagy Szombat Városát, szerentsésen hatalmába ejtette; és a’ lakosoknak a’ mi pénzetskéjek, posztójok, ’s egyebek vala; mert a’ tehetősebbek ki tértek az útból Betlen előtt, hogy dühösségjét ki kerűlhessék, többnyire ki sajtolták kezeikből, ’s majd két esztendőig viselték a’ Nagy Szombatiak Betlennek jármát, míg 1621ikben katonáji meg félemlíttetvén, a’ Tsászárnak el foglaltatott. 1618dikban pedig az áradás által károsíttattak. Meg jegyzésre méltó igazgatása alatt az, hogy Magyar Országnak Koronáját Posonyból itten vévé keresztűl Betlen Ecsedre. Kevés időig bírhatta a’ Tsászár is Nagy Szombatot, mert Betlen hathatós erővel szállván ki ellene, a’ Várost ostromló erejével körűl vette, tsatákat tett, és azt ismét viszsza vette, sőt azután külömbféle hadi mozgásokat is tett, mind a’ Posonyiak, mind pedig a’ szomszéd Morvák ellen. Békeséget kötött azután a’ Tsászárral; de azt is kevés időig tartotta meg, mert 1623dikban segedelmére híván az Ozmanokat, ismét újj szélvézt, ’s hadat támasztott az Országban; lásd felőle De Progressu Almae Archiepiscopalis Societatis Jesu Universitatis 658Tyrnaviensis pag. 81. &c. és Nagy Szombatot újonnan el foglalá; sőt azután is elég károkkal illette, mind a’ Várost, mind pedig annak lakosait. A’ hirtelen való halál (pestis) által is keservesen sanyargattattak a’ Nagy Szombatiak, mind ekkor, mind pedig 1645dikben; nem külömben Rákóczi György által, noha már az előtt jelesen kezdett éledni, ’s vólt Akademiája által is öregbíttetett. Minekutánna Forgách Ádám a’ Tsászárnak viszsza foglalta, és a’ hirtelen halálozások is meg szűntek, végre elevenedni, ’s népesedni is kezdett e’ Várost; emelte ditsőségét az 1648dik esztendőbéli Lippai György Esztergomi Érsek által tartatott papi gyűlése. Még inkább pedig 1651dikben a’ kilentz Mártíroknak ide lett által helyheztetések. Lásd felőle Progressum Almae Archiepiscopalis S. J. p. 169. &c. Azután szép tsendességben gyarapodott e’ Város, míg 1663dikban a’ Tatárok által félelembe nem ejtetett; a’ midőn Lakosainak nagy része, ’s a’ tanúló Ifjúság is el szélledett; de a’ Város kevés benn maradott népével Montecuculi Fő Vezérnek gondoskodása által meg tartatott, ’s lassanként szaporodni kezdett, 1666dikban a’ szerentsétlen tűz által, 1679dikben pedig a’ hirtelen halál által károsíttatott, ’s kevesíttetett. Új fergeteg támadott ismét ellene Tökölyi által, a’ ki Magyar Országnak felsőbb részét hatalma alá hajtván, Nagy Szombatot is el foglalta, ’s jármát viselni kénteleníttetett, 1683dikban pedig 8dik Aug. tsak nem az egész Város elégett vala: minekutánna már Lotharingiai Fő Hertzeg az Ozmanokat meg paskolta, Nagy Szombat is a’ Tsászárnak örömest meg hódolt; azonban Vagner szerént Libr. VIII. p. 562. itten Tökölyinek hadakozása alatt gyűlés is tartatott a’ békekötésnek eszközlése végett. Terhes vala illy külömbféle viszontagságok között e’ Városnak gyarapodása, ’s Novákinak istentelen kártékonysága által, a’ gyúlladások miatt, újjabb elég súllyos nyomorúságot szenyvedtek. A’ Város szerentsétlenségének, ’s szomorú állapattyának esztendeje e’ versekben szemlélhető: qVo ClanDestIno VVLCano nInIVe aD Instar CinCta, noVakIanas 659pLangIt tIrnavIa teChnas. Valóban mint a’ tengernek veszéllyes húllámjai egymás után tolongának, ’s magokkal viszik az öldöklő, és rontó veszedelmet; úgy hányattatott e’ jó Város is a’ külömbféle viszontagságok között; mert még el sem felejthette régi veszéllyeit, és már 1703dikban Rákótzinak birtokába jutott, és népei által merő szemek között tartatott, 1704dikben pedig Bercsényinek szomszéd Labantzai által meg bátorodabbúlván több több, ’s nagyobb kártékonykodásokat vittek véghez. Megint újjabb felleg tolódott Nagy Szombat felé, Ricsán által, midőn a’ Morvák akartak fészket benne verni magoknak. Lásd felőle Vagnert, in Historia Leopoldi M. Libr. XVIII. p. 764: de törekedések síkeretlen vala. Parantsolatot vévén azután Heisler Fő Vezér a’ Tsászártól, hogy Rákóczival tsatába ereszkedhessék, Nagy Szombathoz közelített, ’s Fejéregyház, és Rosindl helységek mellett meg állapodott, hogy Rákóczinak erejét, tzéllyát, és a’ helynek mivóltát ki kémlélhesse. Azonban a’ Magyarok is, hogy katonás bátor szíveiket nyilváníthassak, Haisler Tsászári Vezérnek eleibe mentek mintegy 30000 emberrel. Alig érkezett öszve a’ két ellenkező katonaság, és már a’ Magyarok viadalt kezdettek; ki sűttette ellenek Haisler szaggató ágyúit, de a’ Magyar labantzok hirtelen földre terűlvén, ki kerűlték a’ veszedelmet, sőt meg haladták azokat, és a’ német seregnek jobb szárnyát vérbe keverték, ’s viszsza nyomták, és Heislernek igen is sok gondot adtak: de ez is meg átalkodván vasas némettyeivel, meg osztotta seregét, és a’ magyaroknak bátorságjokat újjabb vakmerőségjek által el oltotta, azután viszsza nyomta, ’s meg is szalasztotta. Szomorúan nézte Rákótzi sokáig népének viaskodását, ’s kivált meg tolattatását; és a’ bátorság vételért eleget integetett; de már akkor ki fogytak, mind az időből, mind a’ módból; végre látván a’ veszedelmet késő estve Galgóczra érkezett, a’ Német Tsászári sereg pedig Heislernek vezérlése alatt a’ meg ürűltt Városba. Kevésbe múlt ez ütközetkor, hogy Heislert egy magyar labantz meg nem ölte, midőn 660katonáit bíztatta, ’s a’ viadalra késztette; és meg is ölte vólna kardgyával, ha Czobor Márkus a’ hajdút tsapása előtt agyon nem lőtte vólna. Háládatosan el beszéllette a’ Fő Vezér e’ veszedelmes történetét maga, midőn a’ Jézsovitáknál ebéden vólt, ’s életét tsupán Czobornak tulajdonította. Ellenben Dúló Ádám, a’ ki ekkor Nagy Szombatnak Fő Kapitánnya, és jó vitéz magyar katona vólt, a’ németek által agyon lövettetett; ’s ezt meg tudván a’ Magyarok, azonnal fel adásra hajlottak, és el szélledtek, nem lévén már Vezérjek, a’ kinek a’ Városban kellett vólna maradni; de hadra vágyódó szíve őtet a’ falak közzűl ki tsalta, ’s életét katonai szolgálattyában végezte. Bövebb le írását ez ütközetnek: lásd Vagner Hist. Leopold. L. XVIII. p. 651. és Bél Mátyásnál. Meg szűkűlt végre az eleség a’ sok katonákhoz képest, a’ kik akkor Nagy Szombatban teleltek; és utoljára sok lakosoknak, ’s katonáknak hirtelen halált okozott. Alig kezdődött a’ tavasz 1705dikben, és már a’ Magyarok tsatázó helyeikre siettek, Heisler pedig telelő helyéből el költözvén a’ Magyarok azonnal el foglalták a’ Várost; és fegyver, élemény, ’s hadi tárjok vala. Kiváltképen öregbítette szép hírét e’ Városnak az 1706dik esztendőbéli békeségnek alkuja, melly itten történt Rákóczy, és József Tsászár között, lásd felőle Bél Mátyást Hung. Nor. T. II. §. 51. Meg verettetvén Trentsénnél Rákóczinak serege 1708dikban, azonnal a’ Tsászárnak birtokába jutott a’ Város, és az ólta békeséges tsendességben virágzik. Illy sok külömbféle viszontagságokat szenyvedett a’ Város! sőt még azután is majd a’ hirtelen halál, majd pedig a’ tűz, ’s égések által károsíttatott, mellyeknek elő számlálása meszsze vónna tzélunktól.
Leg nevezetesebb boldogító esztendeje vala e’ Királyi Városnak az, midőn Maria Teréziának kegyes gondoskodása által a’ Nagy Szombati Universitás, melly 1678dikban állíttatott fel, ’s épűlete 1718dikban végeztetett el egészsen, meg öregbíttetett, és külömbféle Királyi Professzorokkal öregbíttetett, ’s az Ifjúság is szembetűnőképen szaporodván, a’ Városnak mindenképen 661javára, ’s öregbűlésére szolgált vala; de annak utánna az említett Királyi Universitás Budára tétetvén által, e’ hasznától meg fosztatott Nagy Szombat Városa. Emelte e’ K. városnak hírét 1724dik esztendőben a’ Királyi Táblának ide lett helyheztetése; emlékezetet érdemel néhai Munkácsi Törvény tudónak itten töltött élete 1730dik esztendő tájban, és jeles könyvtárja. Híres pompával örvendeztette e’ Várost F. M. H. Kárd. Batthyáni József ő Eminentziája 1775dik esztendőben, midőn Érseki Méltóságát itten ki tündököltette.
A’ mi a’ Városnak nevezetesebb épűleteit illeti, azok kivált a’ külömbféle Szentegyházak, ’s tornyok által nagyon ékesíttetnek. A’ bémenetel két nagy kapukon, és ugyan két kisded kaputskákon történik, mellynek egyike néhai Lippai Érseknek eszközléséren nyittatott fel 1655dikben. Szentelt épűletei között leg nevezetesebbek 1. a’ Fő Káptalannak Szentegyháza, melly Szt. Miklósnak emlékezetére szenteltetett, ’s két bádoggal fedezett igen jeles tornyok által díszesíttetik. Sokat kívánna, ha e’ Szentegyháznak nevezetesebb ékességeit valaki méltóképen lerajzolni akarná; képzelhető méltósága tsak abból is, hogy Pázmán Péter ennek meg újjítására 1629dik esztendőben, száz negyvenezer forintot rendelt vala, ’s az ólta mennyi külömbféle ékesítések által öregbíttetett! Ebben tartatik magyarúl, és németűl is az Isteni áhétatósság, ’s azon a’ helyen épűlt, holott a’ Káptalan, és Jeruzsálem útszái öszve érnek egymással. 2dik nevezetes Szentegyháza Sz. Mihálynak tiszteletére építtetett, ’s leg inkább tótúl tartatnak benne az áhétatosságok. Még 1674dikben építtetett Szelepcsényi által egy Kápolnának helyén; az előtt mint a’ két Szentegyház kővel vala körűl véve, de már most kirakattatva díszeskedik kerűletek. 3dik Szentegyháza Szent Jánosnak nevét viseli, mellyet 1637dikben, le rontatván a’ régi épűletet Eszterházy Miklós, vólt Nádor Ispány, és Hitvese Nyári Krisztina építtettek; temetkező kriptát rendelvén ide Maradékaiknak. Igen jeles, és tágas épűlet ez is, ’s két rézzel fedett tornyokkal, ’s külömbféle faragott képekkel ékesíttetik 662kivűlről; belől pedig az egész tekéntete nagyon méltóságos, és jeles festésekkel tétetik kellemesebbé. Ez vala a’ Jezsovitáknak Szentegyházok, midőn itten vala lakó helyek, ’s a’ fellyebb le írtt 8dik Urbán Pápátol küldött kilentz Mártiroknak maradványaik itten vagynak. A’ Jezsoviták előtt pedig a’ Dominikánusoké vólt, a’ kik t. i. a’ Nyúlak Szigetéből költöztek ide által. 4dik a’ Szent Jákob Temploma, melly kasonlóképen jeles, és elég tágas épűlet. Építtette néhai Pázmán Péter a’ mellette lévő, és hozzá tartozó Szent Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Klastromjokkal eggyűtt, melly nem régiben meg újjíttatott. 5dik A’ Sz. Háromságnak Szentegyháza, melly 1729dikben építtetett; a’ Trinitáriusoké vólt, a’ hozzá tartozó elég tágas Klastrommal egyetemben. Itten vagyon az Oskola; és az Universtásnak kissebb könyvnyomtató háza is itten vala; de 1797dikben Budára által tétetett. 6dik Szentegyháza a’ Remete Szent Pál Szerzetebéli Atyáké vólt, a’ mellette épűlt Klastrommal egyűtt, melly nem annyira tágas, mint díszes épűlet, a’ Városnak folyó vize mellett. 8dik Szentegyháza a’ Káptalan útszának végénél épűltt, melly a’ Klarisza Apátzáké vala: Pázmán Péter építtette a’ Klastrommal eggyütt; Szécsényi Érsek pedig fel ékesíttette. 9dik az Urszula szerzeteseié, a’ Klastrommal eggyütt, mellyet Eszterházy Imre, mintegy 1730dik esztendő tajban építtetett. 10dik az Ispotálybéliek Szentegyháza az alsó kapunál, melly Szent Helenának emlékezetére szenteltetett. Más külömbféle világi épűletei is jelesek, és ezek között emlékezetet kívánnak 1szőr az Érseki Palota, közel a’ Fő Káptalannak Szentegyházához. Építtette néhai Forgách Érsek, E. Lippai fel ékesíttette, Szakszen Zeitz E. pedig jelesen meg újjíttatta. Nevezetesek 2szor a’ Fő Káptalanbéli Uraságoknak házaik; mellyeknek mostani birtokos Uraik eránt én igen különös indúlattal, ’s tisztelettel tartozom, e’ munkámnak hathatós előmozdításáért. Ezek közzűl vala eggyik házban 1619dikben a’ Magyar Sz. Korona, mellyet e’ felűl írat bizonyit: His ego sub tectis quondam peregrina quievi Díszes épűlet 3szor a’ Városháza, 663mellyet az újjabb szokás szerént tsínosan egy emeletre építtettek; nevezetesítik ezt a’ külömbféle régi íratok; mellyek ha rendbe szedődnek, kétség kivűl fontos bizonyságokat szolgáltatnak külömbféle tárgyakra nézve; a’ többek között, egy jó nagyságú hozszszas pallost mutattak a’ Városbéli Urak itten nékem; mellyben Math. Adam Zeilinger vagyon bé metszve 1684. Fray Gáspár 500 főket vágott el vele, egyik oldalán akasztófa, másikón kerék, és több tsínos metszések vagynak: utóllyára Doctorrá is lett az említett Fray Gáspár, külömbféle szerentsés orvoslásai után. Több külömbféle jeles épűletek vagynak még e’ K. Városban, úgy mint G. Tolvaj Uraságnak háza, holott a’ Királyi Táblának űlései tartatnak; az Universitáshoz tartozott épűletek, a’ Convictus, a’ kis Papok, és meg élemedett P. öregeknek lakó helyeik. Itten hólt meg néhai Otrokocsy tudós hazafi 1717dikben. El halgatván a’ több külömbféle Uraságoknak, ’s lakosoknak épűleteiket; díszesítik még e’ Várost a’ piatzon mem meszsze e’ Városnak tornyától a’ Szent Háromságnak képe; és a’ B. Szűz Máriáé, Szent Jánosnak Temploma előtt. Útszái tsínosak, és kővel vagynak ki rakra, Vendégfogadóji között nevezetesebbek a’ piatzon lévő Fekete sas, az alsó kapunál a’ Tsillag, és a’ Magyar Korona Vendégfogadók. Lakosai katolikusok, magyarok, németek, és tótok; ’s elég szorgalmatosak, mind a’ külömbféle metserségeknek, mind a’ gazdáskodásnak, mind pedig a’ szőlő mivelésnek folytatásában. Héti, és Országos vásárjai jók, és népesek; határja elég jól termő, ha kivált szorgalmatosan miveltetik, levegője egésséges, és valóban nyugodalmas lakást szolgáltat e’ jó Város; vagyonnyaikat helyben, ’s másutt is könnyen el adhattyák.
