DEBRETZEN. Debretzinum, Debretzin.
DEBRETZEN. Debretzinum, Debretzin. Nagy, és igen népes Magyar Királyi Fő Város Bihar Vármegyében, kisded sántzokkal van körűl vétetve. Nevezetének eredetét vette némellyek véllekedése szerént, a’ Szarmatáktól, a’ kik e’ földnek mindenféle bővségét látván, ’s azzal élvén jó napjaikat Dobri dzennek nevezték; valamint mi is jó akaróinknak, jó napokat kívánnuk. Mások ellenben Debretzénnek nevezetét a’ nagy óltsóságtól származtattyák, midőn tudniillik a’ Szarmaták latták mindennek nagy óltsóságát, szűntelen e’ szavakat húllatták szájaikból Dobra dcena, mellyböl származott végre e’ jó; és gazdag Magyar Városnak nevezete. A’ Szarmatáknak ide lett megtelepedéseknek idejekor, még Debretzén tsak igen tsekély 465hely vala, ’s ha eredetét nem a’ Szarmatáktól vette is, a’ bizonyos, hogy ők itten megállapodtak, és magoknak kalyibákat készítettek; mellyek hová tovább szaporodván, végre Város leve belőle, és nagyságára, ’s népességére nézve, a’ több Tiszán túl való Városokat felűl haladta.
HISTORIÁJA.
Valamint a’ Hazánkbéli több nevezetes Városok, úgy Debretzen is, sok nyomorúságos viszontagságokat szenyvedett; majd a’ hadakozások, majd pedig a’ tűz által, a’ mint Barta Boldizsár előadta, Debretzen Városának Kronikájában. Tsak nem egészen elpusztíttatott MDLXIVdik esztendőben, Balassa Menyhárdnak katonái által: azután pedig Svendi Lázár által még inkább rongáltatott. MDCXLdik esztendőben pedig gyújtogatók által lángba boríttatván, több elégett benne 700. háznál. Stralzold Vezér is súlyosan nyomorgatta; azután pedig Karafa: nem külömben a’ belső hadakozások által is keservesen rongáltattatott. MDCCXIXdik esztendőben is e’ Városnak harmadrésze tűz által hamúvá tétettetett, ’s midőn már újjont még szebben felépűlt vala MDCCXXVIIdik esztendőben, 17dik Martiusban a’ gonosz tévő gyújtogatók által hetven egy házak égének el benne. 22dik Martiusban pedig ismét 200. házak emésztettek meg a’ lángnak dühőssége által; azon kivűl a’ szépen felépűlt torony, és Templom is szánakozásra méltólag elégtek. Királyi szabad Város vala már a’ hajdani időben is; de leveleiket, ’s szabadságaikat, az időnek sanyarú viszontagságai között elvesztvén MDCXCIII. v. 1715dik eztendőben, LEOPOLDNAK uralkodása alatt újjont szabad Királyi Várossá leve. E’ Város Magyar Országban a’ leg népesebb Várasoknak számok közzé tartozik; kerűlete egy német mértföldet tesz, hoszszas kerekded formára épűlve. Régibb épűletei alatsonyak, a’ Magyaroknak bévett szokásaikhoz képest, az újjabbak pedig a’ Németeknek, és más külső Nemzeteknek példajikhoz képest egy emeletre épűltek, többnyire égetett téglákból készűlve. Belől a’ Városban négy Szentegyházak vannak, első a’ Piarista Szerzetbéli Atyáké, mellyet Cardinális 466Csáky 1726dikban, és az utánna való esztendőkben méltóságosan építtetett vala, kik a’ nagyobb Oskolabéli ifjakat is taníttyák itten, második a’ Szent Ferentz Szerzetebéli Atyáké, harmadik a’ Reformátusoknak nagy temploma, negyedik pedig a’ kissebb, vagy Ispitálybéli templom. A’ nagyobb templomhoz közel vagyon a’ reformáta Collegiom építve négy szegelet formára, mellyben néhány százból álló deákság, néha több, néha kevesebb szokott tartózkodni, míg a’ tudományokat szokásaikhoz képest elvégezvén, némelly része külső Országi Akademiákra, némelly része egyenesen Papságra, más része pedig Rectori, vagy tanítói hivatálra szokott eloszlani. Már most leg inkább fekete ruhában járnak; hajdani zöld hoszszú ruhájokat, és kalpagjokat egészen eltemetvén. Leg első Rectora vala a’ népes Collegiomnak néhai Csorba István. Segéllő társa pedig Nogeri János, a’ mint 1588. és 1589. esztendőben béírattatván, nálok nyilván láthatók. Valamint hajdani könyvtárja e’ Collegiomnak, melly az 1607dik esztendőbéli hadakozási zűrzavarban elenyészett, nevezetes vala; úgy a’ mostaniban is számos, és nevezetes régi, ’s új könyvek is találtatnak, egy ember bőr is, és egy két fejű borjúnak része, ’s a’ t. Hat nevezetesebb útszákra van a’ kissebbeket elhalgatván, e’ Királyi Város felosztva; első a’ Szegelet útsza, második a’ Varga útsza, harmadik a’ Hatvan útsza, negyedik a’ Péterfi útsza, ötödik a’ Piatz útsza, hatodik pedig a’ Tsapó útsza. Mellyekben helyel helyel már most szép épűleteket is lehet látni. A’ Városnak nyóltz kapui vagynak, úgy mint a’ Szent Anna kapuja, holott a’ só ház vagyon, 2dik Tsapó, vagy posztót tsinálók’ kapuja, 3dik a’ Péterfi kapuja, 4dik a’ Mester kapu, 5dik a’ Hatvani kapu, melly előtt a’ nagy, és nevezetes Országos Vásárok tartatnak, 6dik a’ Német, vagy Vásári kapu, melly az Országos vásárok alkalmatosságával szokott kinyittatni. 7dik Szent Miklós kapuja, 8dik pedig a’ Nagy Váradi kapu, melynél vagyon a’ reformátusoknak Ispitálybéli templomjok. Hajdan e’ Városnak fele Szabólts Vármegyéhez tartozott, és többnyire 467reformátusok valának; most pedig egészen Biharhoz tartozik, ’s a’ Tanáts is 1774dik esztendőtöl fogva, rész szerént katolikusok, rész szerént pedig reformátusokból választatik, a’ mint ezt Gróf Forgách Miklós akkori Királyi Komiszárius felállította vala. A’ Városbéli Birón, és Polgár Mesteren kivűl, valamint más Királyi Városokban, tizenkét Tanátsbéli Urak vagynak, a’ kik a’ nép által választatnak minden második esztendőben, mind a’ katolikusok, mind pedig a’ reformátusok részéröl. A’ lakosok többnyire Magyarok, ’s rész szerént kereskedésböl, rész szerént gazdáskodás által, rész szerént pedig föld mivelésböl élnek. Ez az egyetlen egy Királyi Város az egész Magyar Hazánkban, mellyben Magyar kereskedők is számosan találtatnak. Ruházattyok a’ Debretzinieknek igen tisztességes, de felhéjjázás nélkűl való, ’s többnyire frantzia kék színű posztót viselnek; a’ fejér személyek is szemérmetességel, kedveltető szép Magyar öltözetekben járnak; megvetvén a’ más nagy Városokbéli bújálkodást; vagyonnyaikat nem ruhára, ’s hivalkodásra; hanem magoknak, ’s feleiknek hasznokra fordíttyák. Magok pedig az emberek széless mejjűek, ízmosok, erőssek, pirossak, és rövidnyakúak, ’s a’ munkára kiváltképen alkalmatosak, és nyiltt szívűek. Az Aszszonyi Nem szemérmetes, dolgos, és mind a’ gazdáskodásra, mind a’ kereskedésre jól neveltetnek, ’s azt a’ dítséretet érdemlették meg a’ világ előtt, hogy a’ kenyér sütésben, olly nagy Mesterek, hogy a’ német zsemlye, és kenyér sütők, a’ kiknek mesterségjek e’ munka, és egész életekben tsak a’ kenyér sütésben foglalatoskodnak, szájtátva, és megnémúlva tsudályák a’ Debretzenyi Magyar fejér Népnek e’ szép tehetségjét, mert többnyire mindnyájan jó kenyér sütők. Nevezetes továbbá a’ Debretzeni szappan, mellyet sem könnyű, sem fejér voltára nézve, a’ szappanosok nem követhetnek, melly ismét nevezetes tehetsége a’ Debretzeni fejér Népnek, mint hogy többnyire Aszszonyok által készíttetnek. Kétség kivűl sokat hajt ennek a’ szappannak jeles voltára nézve a’ Debretzeni szék só is, mellyel készíteni szokták. Valamint 468a’ szép Nem, úgy a’ Férfiak is kimutattyák termetségjeket; ugyan is, a’ kik itten a’ gazdáskodás körűl szorgalmatosan foglalatoskodnak, tehetős vóltok bizonyíttya, hogy annak férfiasan megfelelnek, mert sok egyűgyűleg öltözött Debretzeni gazdák, számos selyembe, bíborba, ’s bársonyba öltözött kivűl tele aranyozott Urakat, tsak a’ fél zsebjekböl is, minden felhéjjázó pompás vagyonnyaiból kifizethetnék. Némelly köz, és Mester emberek is kimutatták tehetségjeiket, mert az egész Országban nevezetessétették a’ Debretzeni szalonnát, pípát, ’s a’ t’. ’s mind a’ szarvas marháknak szaporításában, mind pedig a’ juhok, és sertések körűl való bánásban igazán szorgalmatosak, valamint a’ külömbféle kézé mesterségekben is. Könyv nyomtató háza is van, mellyben számos jó magyar, és másféle oskolai könyvek nyomtattattak.
Négy igen nevezetes Országos Vásárjaik lévén, jó módgyok van mindenféle vagyonnyaiknak eladására, a’ kereskedésre, és a’ kézi mesterségeknek jó haszonnal való folytatására: de szárazságok idején fogyatkozása, hogy jó vize nintsen, mellyet a’ Városon kivűlről hordanak bé; egyéb aránt a’ Városnak jó rendtartásai a’ Vásárosokra nézve nevezetesek. Száraz malmain kivűl vízi malma is van, mellynek vize egy tóba szaporíttatik. Tzímere a’ Királyi nevezetes Városnak egy Zászlót tartó bárány. Nevezetesebb épűletei a’ Szentegyházakon, és Oskolákon kivűl, a’ Városháza, az Árvákháza, mellyre megditsőűlt MÁRIA TERÉZIA 30000. forintokot ajándékozott vala, és e’ summának hasznát a’ só háznál szokták felvenni.
Határja igen nagy, és gazdagon termő, ’s a’ marháknak legeltetésekre kiváltképen alkalmatos. Sok marháik is vannak a’ Debretzenieknek, ’s hajdan is sok vala, a’ mint Oláh Miklós emlékezik felőle, hogy tudniillik az ő idejekor egy Bíró Gáspár nevezetű gazdának több vala tíz ezer darab marhájánál. Bor is elég terem Debretzenben a’ külső szőlős kertekben, de nem tartó, és gyenge ízű; a’ nevezetesebb gazdák Diószegen, ’s más Érmellyéki hegyeken tartanak szőlős kerteket. Fogyatkozása ellenben, hogy fája szűken van, 469’s a’ szép kenyereket sokan, szalmával fűtött keméntzékben sütögetik.
