MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSA.
Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, Földes Urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbéli tulajdonságaik, a’ betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak.
KÉSZÍTETTE
VÁLYI ANDRÁS
KIRÁLYI MAGYAR UNIVERSITÁSBÉLI PROFESZSZOR.
BUDÁN,
A’ KIRÁLYI UNIVERSITÁSNAK BETŰIVEL.
1796.
Turpe est, sua in patria peregrinum esse.
FELSÉGES KIRÁLYI
MAGYAR, ÉS CSEH ORSZÁGBAN,
’S AUSZTRIÁBAN ÖRÖKÖS
JÓZSEF
FŐ HERTZEGSÉGÉNEK,
ARANY GYAPJAS VITÉZNEK, SZENT ISTVÁN APOSTOLI KIRÁLY V. RENDGYE NAGY KERESZTESÉNEK, MAGYAR ORSZÁG HELYTARTÓJÁNAK, ÉS KÖZÖNSÉGES FŐ KAPITÁNNYÁNAK, A’ JÁSZOK, ÉS KÚNOK FŐ BÍRÓJÁNAK, EGY MAGYAR LOVAS SEREG TULAJDONOSÁNAK, PEST, PILIS, ÉS SÓLT EGYESÜLTT VÁRMEGYÉK’ ÖRÖKÖS, ÉS FŐ ISPÁNNYÁNAK, ’S A’ FELSÉGES KIRÁLYI MAGYAR HELYTARTÓ TANÁTS, ÉS SEPTEMVIRÁLIS TÁBLA ELŐLÜLŐJÉNEK.
Leg mélyebb alázatossággal ajánlya
A’ KÖNYVNEK KÉSZÍTŐJE.
FELSÉGES KIRÁLYI
ÖRÖKÖS FŐ HERTZEG!
Az a’ kiváltképen való nagy Kegyelmesség, mellyel KIRÁLYI FŐ HERTZEGSÉGED, e’ Hazánknak hasznára intézett szükséges munkát előmozdítani méltóztatott; minden lehetőségeknek elkövetésekre ösztönzözött vala engemet, hogy azt KIRÁLYI FŐ HERTZEGSÉGEDNEK nagy kegyelmére néminéműképen méltóvá tehessem.
Egybe hasonlíttatván e’ Könyv az eddig Hazánkról kijött újjabb munkákkal, nyilván ki fog tetszeni a’ nagy külömbözés: mindazáltal még sem azzal a’ tökélletességgel botsáthattam ki kezem alól, mint FELSÉGES KIRÁLYI FŐ HERTZEGSÉGEDNEK nagy Neve, és e’ munkának valósága kívánta vólna.
Valóban egy emberi tehetséget, ’s erőt felűl haladó kívánság is vólna egyszerre, és olly rövid idő alatt egész tökélletességű munkát kívánni; kivált olly számtalan akadályokkal öszve szövött terhes, és igen lankasztó tárgyban.
Hogyha FELSÉGES KIRÁLYI FŐ HERTZEGSÉGED vele született nagy Kegyelmének, és e’ munka eránt való jó reménységének eleget tettem; minden bóldogok felett valónak érzem magamat. Pesten Szent György havának 16dik napján 1796.
FELSÉGES KIRÁLYI ÖRÖKÖS FŐ HERTZEGSÉGEDNEK
leg alázatosabb, ’s leg kissebb szolgája
VÁLYI ANDRÁS.
Inclyti Magistratus Academici, Regiae Scientiarum Universitatis Pestiensis.
Expetiit a Nobis Dominus Professor Linguae, et Litteraturae Hungaricae, Andreas Vályi, ut opus, quod sub titulo: Vályi András’ Lekszikonnya, Magyar Országról, edere intendit, quodve ad septimum usque Tomum jam perduxit, revideri curaremus. Cujus igitur aequo deferentes desiderio, opus memoratum tribus e gremio Professorum Regiae hujus Universitatis Linguae non minus, quam Geographiae Patriae peritis, dijudicandum commisimus, ut horum acceptis judiciis, nostram authoris conatui, ipsique adeo operi adjungeremus commendationem.
Delecti ejusdem operis Censores tribus potissimum e capitibus dijudicandum illud existimarunt, nempe: Imo. spectato illius Scopo. IIdo. Qualitate. IIItio. Utilitate. Quae quidem ab Authore ita omnia praestita esse animadverterunt, ut conatum illius diligentem non minus, quam operis ipsius in Publicum redundaturam utilitatem satis perspexerint. Quod enim scopum adtinet, eum Authorem, per hoc abunde assecutum existimant, quod hic Descriptionem Locorum omnium Hungariae, eorumque situm, historiam, procreationem, deserta libera, dotes peculiares, Dominia terrestralia, Religionem, circumvicinias, fluvios, commoda, et incommoda, limites, amplitudinem territoriorum, producta peculiaria, celebriora emporia, aliaque adjuncta accuratius, quam a quocunque alio hactenus scriptore praestitum est, exhibeat, adjectis fortalitiis: quorum nominis originem quantum erui potest, eorum initia, et historiam rerum ibi actarum, succincte enumerat.
Spectando porro operis qualitatem, hanc, Planum, quod in eo perficiendo adhibuit, ipsumque idioma, quo utitur non agreste, sed cultum, praeterea interessentiae conscientia, adeo absolvunt, ut nuspiam Lectori difficile fuerit, quid quid voluerit, Arcem, Urbem, Pagum, Dominium, Desertum, fluvium, lacum memorabilem, montem, sylvam, suis cum adjunctis, et proprietatibus illico reperire. Quod Authoris quidem Planum et id commendabit, quod is ad singulos Comitatus, Arces, urbesque notabiliores Mappas, et cupra adjicere meditetur, quam fieri potest accurata, recensendo Familias Nobiles cujusvis Comitatus, bona praesertim possidentes. Utitur ad haec sua hac in elucubratione scriptoribus Patriae probatae fidei, praesertim Mathia Belio, ea sinceritate, ut nulli quidquam e laude, quam ut veri studiosus promeruit, detractum esse velit. Sermonis autem ea est indoles, ut vitatis quibusvis verborum lenociniis, is planus, et cujus vis captui perquam accomodus sit.
Quod ad operis utilitatem attinet, ea quamvis cuivis illico rerum patriarum studioso occurrere poterit, inde tamen magis elucescit, quod accuratius loca omnia habitata hoc opere exhibeantur, quam hactenus ab aliquo factum sit, dum montes quoque, fluvii, lacus, aliaque complura, quae passim in aliis Lexicis desiderentur, adjiciuntur, denique totius Regni notitiam, in eo quo actu est Geographico-Politico-Oeconomico statu, qui caeteroquin a priore, quem alii antea exhibuerunt, per subsecutas mutationes non potest non discrepare, ob oculos sistere Author conatur.
Quae cum ita sint, clarum est, praenotatum opus non utile modo Patriae, et honorificum futurum, verum ipsum Authorem, postquam idem opus limatum, et ad majorem perfectionem deductum absolverit, ob laborem adeo improbum non minus ac sumptuosum, publicam omnino mereri attentionem, omniumque favores, quibus res Patriae cordi sunt, excitare debere. Ex quo igitur eundem-dignum profecto censuimus, quem Gratiis, et omnium favoribus impense commendemus. Datum ex Consessu nostro Academico Die 9na Junii 1795. Pestini celebrato.
STEPHANUS SCHÖNVISNER. m. pr.
h. t. Rector.
A’ MEGGYÓGYÚLTT
VÁLYI PROFESZSZORHOZ.
Mint a’ kaszátol megkapott, ’s szörnyű sebet
Vett, szép virág szál lankad, és tsüggő fejét
Földig lebotsátván, már halálát várja. Te
Is életednek még tavaszában, reád
Esvén az öszve gyültt betegség, és erőd’
Mind elfogyasztván, a’ koporsóhoz közel
Jársz vala. – Barátid a’ midőn hírét vevék
Nyavalyádnak, hogyan epedtek; hogy könyörög vala
A’ kegyes Egekbe kiki felépűlésedért!
Ez így kesergett: VÁLYI! bútsúzol? nem is
Láthatd’ gyümöltsit sok verítékednek; Óh
Hazádnak áldozattya! nem szántad magad’,
Tsak hasznot hajthass néki! hozzá lángoló
Tüzednek ez vélt bére; meghalsz! Amaz
Isméri VÁLYIT a’ Budára gyűltt egész:
Országnak Eleje: tudva van, mit tett Magyar
Nyelvűnk’ virágzására, rend szerént való
Tudományi karba, hogy felhágott, ő vala
Eggyik főbbik eszköz: az ő könyörgő, ’s hathatós
Levelére lett meg a’ jeles Törvény: soha
El nem felejti Nemzetünk ezt; élni fog
Emlékezetében pártfogójának neve.
Így szólltak ők, mind egyre rettegvén, ne hogy
Hóltt híred’ hallyák. Már öröm könnyek lepik
Artzájok’. Élsz, jársz, ép vagy, helyre jött
Színed, ’s erőd, és tiszted ismét folytatod
Magyar Tanító, ’s a’ Magyar Lelket, tűzet,
Beléjek öntöd a’ Magyar Nyelvel jeles
Tanítványidba. Nyújtsdki hasznos életed’
Őszültt időkre, ’s a’ mihez fogtál minap
Hajtsd végre. Mire van a’ szabott Törvény, ha nints
Az Oskolákban sürgetője? jobb vala
Nem hozni, mint által ugrásit tovább
Elnézni. Téged arra tartott fel az Ég,
Hogy újra felfedezzed Honnyunknak sebét.
VIRTEN. Mindszent havának 9dik napján.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.
Királyi Professzor.
ELEGIA
Ad Lexicon Clariss. Domini Andreae Vályi.
Quae, Sacra Pestana colitis penetralia Musae,
| Quive sedet mediâ Delius Urbe Deus; |
Dicite, cur tantum sero genuistis Alumnum,
| Forsitan et Superûm pectora Livor habet? |
Fallor! at aetatem cumulare Volumine nostram
| Hoc statuêre suum Tempore ferre Virum! |
Nec locus invidiae; Linguas, quibus indiget usus,
| Fregerat externo Pannonis Ora sono; |
Nunc operae pretium est, mites decerpere fructus,
| Impleat his Calathos Patria Lingua suos! |
Hoc, Arethusa, tuô manat de fonte Volumen,
| Quod parvo magnas gurgite fecit aquas, |
Tanta papyrifero subsunt Mysteria Nilo;
| O salubres cursus Nile jocose tuos! |
Sed tamen et Nilus, pariterque Arethusa dehiscit;
| Nulla tuum VÁLYI sorbet arena decus; |
Ut fluvii rivis, augetur flumine pontus,
| Donec in immensum confluat unda maris: |
Lexica sic currunt adjectis nomina rebus;
| Dum peragit numeros aucta sibilla suos. |
Magnum opus; unius complecti munere libri,
| Tot loca, tot fluvios, tot juga celsa, Viros; |
Per speciem rerum, per apricos aethere saltus,
| Nomina florilegae colligis instar apis; |
More ferae toties opus immortale relambis,
| Et struit Hungaricos haec tua cura favos; |
Condere nonnullos, hilaris modulamina Phaebi
| Demus, in undenos verba coacta pedes; |
Mittimus, Herois, quosdamve sonare cothurnis,
| Historiisque alios invigilare suis; |
Alter amet Themiden, sit nauta, aut caelifer Atlas,
| Vel tonet Urbano verba diserta foro: |
Sed tuus, his cunctis, praebet liber indice certo
| Pabula propositis, materiamque suis. |
Lumine perfundes multorum scripta Virorum:
| Magnus eris serae posteritatis honos. |
I, modo camporum, consignes nomina rerum,
| Et fer olympiacas per tua Regna rotas; |
Perfice, VÁLYI, tuos Patriâ precor auspice Libros,
| Ilias Hungaricis vivat ut ista plagis! |
Dum juga Carpathii, Dominae dum Maenia Budae,
| Pisce, Tibisce, frequens navibus, Ister, eris; |
Dum Segetis, Pecorum, Tokaensis plena Falerni
| Jure sub Austriadum Patria nostra manet; |
Dum Sale, dum ferro, variis tumeatque metallis;
| Chrysius auriferas dum cumulabit aquas; |
Semper eris Patriae charus; tum nomina rerum
| Semper erunt operis nomine juncta Tui. |
Die 30ma Martii 1796. cecinit
LADISLAUS NAGY
Ord. Notarius.
VÁLYI ANDRÁS ÚRNAK
Magyar Országról írtt Lekszikonnyához.
VÁLYI, neved fénnyét Anya nyelvünk drága Reménnyét
| Hajdani talpra teszed, köz folyamatba veszed; |
Gyöngy szemeket hoztál, köd alatt Tengerbe hajóztál,
| Tsónakod űzni mered, part menedékre vered; |
Könyv Kamarád áldjuk, eszedet dítsekedve tsudáljuk,
| Illy munkát keverő, hogy jöve néked erő? |
Sok leseken által vala míg arany érre találtal;
| Lássa meg ezt nap, ’s hóld Ész műhelyedbe kohóld! |
Kertedet ültessed, koszorúd zöldébe szedessed
| Melly telekítve magát tartsa örökre szagát; |
Szép eszed értekjét küldgyed könyvbéli remekjét
| Szűz Múzsákhoz elé bőlts sereg úttya felé, |
Bár ha kilentz Szűznek, valakik Tudományokat űznek,
| Tárgyokat egybeveszik Tiszteletekre teszik, |
VÁLYINAK ez dolgát, kérdem, melly múzsai Szolgát
| Illeti? arra tejét Múzsa nem adgya fejét: |
Mert az Melpomenét, tudgyuk, jádtzodja szekernyét,
| Clíót, a’ történtt dolgod idője szerént; |
Tárrogató sípját Euterpe nyelve Zsilípját
| Víg játékba Hevét mártya, Thalia, nevét; |
Terpsicore Hárfát indít zengésire nyárfát;
| Földet mér Erató, Verse szívekre ható; |
Calliope higgatt ereken szót edgyöve raggat
| Tűndérségi korán hat nyoma lábnyi során; |
Bőv szava töltt mézzel mutogat Polyhymnia kézzel;
| Úranie’ ki derűl tsillagos égre kerűl. |
Így de tehát kintsét VÁLYINAK hol vette kilíntsét
| Mellyel részre akadt Könyv kiadásra fakadt? |
Tízedik ez számbann Anyanyelvünk Múzsa karámban;
| VÁLYI kiűzve halált Persephonéra találtt; |
Érje betses Tzélját, az irígy hadd rágja atzéllyát;
| VÁLYIT ölünkbe vegyük hír szekerére tegyük; |
Jöjj ide közénkbe Marosúnkhoz VÁLYI Megyénkbe,
| Mert Könyved tettze jőjj Magyar Euriditze! |
Már sokan örvendnek Könyvéről írt vala Rendnek,
| Fárradozása körűl két Haza népe örűl; |
VÁLYI keresménnyén Anyanyelvűnk titka Szekrénnyén
| Jázon arany gyapját, nézdd Berenítze haját; |
Melly kies Almáját Nyelvűnknek Honnyai fáját
| Hesperián kifedé Hercules öszve szedé; |
Illyen Aristoteles természeti Könyvibe tellyes;
| Ez vala Pandóránk már ma világra hozánk. |
Mert, Hegyek, és Ferdő kényeskedik a’ vadon Erdő,
| Hogy neve VÁLYI feles Könyvibe téve jeles; |
Árnyékos kútak kérkednek sok gyepes útak,
| Néma tavakba halak, puszta mezőkbe falak; |
Már vizeink rontyák tzölepes hídlábjait ontyák,
| Partyai közt nem fér a’ Maros árja kitér; |
Föld űregén értzek, Várok rogyadékjai Bértzek
| Voltak mellybe Hadak járnak alatta vadak; |
Városok, és térség falu közt a’ pusztai vérség,
| Dombra emelte Halom, tó rekedésbe Malom, |
VÁLYI felől szólnak, jó Hír, neve, tőllek omólnak
| Mondván: VÁLYI Hazád’, szép mivelésre hozád. |
A’ KEGYES OLVASÓNAK
MIND A’ KÉT BÓLDOGSÁGOT!
Imé akaratom ellen is hamarabb kénteleníttettem kibotsátani e’ munkát, mint szándékoztam vala. Vegyed jó szívű Hazámfia ollyan indúlattal, a’ millyen szíves készséggel, ’s bajos fáradozással hasznodra lenni igyekeztem. Valóban nem az én gyenge erőmhöz hasonló vállakat kívánt vólna e’ munka: de mit tudtam tselekedni? hírem, és tudtom nélkűl nyomtattatott vala ki nehány esztendőkkel ez előtt a’ magyar Orfeusban, hogy Korabinszky Mátyás Úrnak Lekszikonnyát fordítom, ’s kötelességképen vettem fel. – Igaz, hogy kedvem vala a’ Tárgyhoz, mit is tehettem vólna hasznosabbat, szükségesebbet Hazámnak e’ szolgálatnál? de féltem a’ terhes munkának súllyától, ’s annak akadállyaitól; és így függőben maradott szándékom. Szívesen kértem vala némelly Tudós Hazafiakat, hogy velem magokat ez igyekezetben egyesítenék; senki sem ajánlotta magát; sőt kedvemet is fontos okokkal eloltani igyekeztek. Mindazáltal fellábbadozván gyengélkedő állapatomból, viszont munkára gerjesztett Hazám, ’s nemzeti nyelvűnk. Hathatósan segéllet Fő Méltóságú Hertzeg BATTYÁNI JÓZSEF Cardinális, és Primás Ő Eminentziájának betses kegyessége; mert a’ halhatatlan érdemű Bél Mátyásnak kézírásait (némelly más íratokkal egyetemben) velem közleni méltóztatott.
Szép reménységet szolgáltattak a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak igen kegyes Rendelései is, mellyek szerént, nem tsekély segedelmekhez lehetett méltó bizodalmam, és minden Vármegyékhez intézett esedezéseim: de megvallván az igazat, sokkal kevesebb tudosításokat nyertem, mint reménylettem, avagy az illyen köz hasznú igyekezet érdemlett vólna. Háládatos tisztelettel köszönőm minden Méltóságoknak, ’s kűlömbféle karban helyheztetett papi, és világi Uraságoknak szívességeiket, a’ kik feltételemet jótéteményeik, segedelmeik, és tudosításaik által előmozdítani méltóztattak: ’s azon leszek, hogy mind azokat a’ Vármegyéket, Uraságokat, Tudósokat, és Hazafiakat, kik a’ Magyar Nyelvnek, ’s Literaturának előmenetelét eszközlik, tetteikkel egyetemben, annak illendő helyén idővel nyilváníthassam. Háládatlanság vólna tőlem, ha Tekintetes Ráth Ágoston Úrnak különös szívességét is nyilván meg nem köszönném, a’ ki a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátshoz tartozó nagy munkával készített tíz kötetből alló Catastrumot velem az idén közleni nem terheltetett.
Hogyha immár, igyekezetemnek minéműségét látván, e’ munka a’ Hazának tetszik, ’s tökélletesítését kívánnya; ímé jelentem, hogy az egész Országbéli Helységeknek első munkáját úgy végeztem el, hogy mindenikhez béiktathassam, a’ mi szükséges lejénd: a’ jobbításokat pedig némelly kimaradott Helységekkel egyetemben, mellyeknek kikerűlhetésére, és a’ megvizsgálgatásra ez után több időm engedtetett; mindazáltal, ha reménytelenűl megtörténnék, egy tóldalékban fogom egyszersmind kibotsátani, olly formán, mint e’ Kötetnek végén látható. Kiváltképen ohajtanám pedig az újjabb jeles épületeknek, a’ gazdaságbéli jobbíttatásoknak, a’ nevezetesebb új történeteknek, és a’ termések mivoltoknak tudósításaikat, leg inkább e’ * tsillagotskával kijegyzett Helységek eránt, mellyek felől épen kételkedem.
A’ kik ellenben e’ munkának hasznos, és szükséges voltát, vagy által nem láttyák, vagy nem akarják, vagy az illyen igyekezetekhez kedvetlenek; kérem, leg alább ne akadályoztassák: eddig valóban tapasztalni kénteleníttettem, hogy a’ kiktől segedelmet várhattam vólna, külömbféle színek alatt akadályokat hintegettek előmbe. Az irígység is sokféle fortélyok alatt ártogatott; de az illyen álnokságoknak terhét leg jobb békével szenyvedni; mert méltatlanságaik egyéb aránt is buborék módgyára elenyésznek. Megtsökkennek ugyan ezeknek agyarkodásain a’ kissebb lelkek; de a’ bátor szívű férfi, mint a’ kemény kőszikla a’ tsapdosó habok között ingadozás nélkűl marad, szánakozva mosolyog az ártatlan gyengeségeiken; mert épen az illyen tövises kissebbítések által tétetik állandóvá a’ megsértetettnek jó emlékezete.
Őrömest szerettem vólna Érdemes Olvasóimnak könnyebbségekre, egyszersmind a’ Vármegyéknek magyar földképeikkel is, mellyek Bétsben olly jelesen készűlnek, egybe kaptsolni munkámat; de még azok fontos okok miatt el nem készűlhettek, ’s nem is a’ betűknek rendgyek szerént készíttetnek; mindazáltal a’ Hazában számos helyeken, ’s általam is megszerezhetők: én ellenben munkámnak kiadását továbbra nem halaszthattam. A’ mi pedig a’ Városoknak, Kastélyoknak, ’s a’ t’. képeit illeti, már tizen nyóltz képek felől bizonyossá tétettem: ’s megvallom, nem is vólt időm, és módom eddig úgy sürgetni, és esedezéseimet széjjel küldözgetni, mint kellett vólna: de reménylem, hogy Hazánknak, ’s Nemzetűnknek híréért még sokkal számosabb JÓTÉVŐK lesznek, ha e’ szép tzélnak valóságos folyamatyát látni fogják. Annyival inkább, mivel mind ezeket a’ tsínos, és nem közönséges képeket, egy nagyra menendő jeles Magyar Ifjú Orosházi Czetter Sámuel készíti Bétsben, a’ kinek szép tehetségét, ímé Felséges JÓZSEF Királyi Fő Hertzegnek képe, ’s nehány Városoknak, már elkészített díszes képeik bizonyíttyák.
Látni fogják ezekből az idegen külső Nemzetek is, a’ Hazánkbéli nevezetesebb épűleteket, látni fogják, hogy a’ Magyarok is kedvellik a’ szép mesterségeket, látni fogják azokat a’ Méltóságokat, Uraságokat, és Városokat, kik a’ Nemzeti hírért nemes szívvel adakoznak; látni fogják egyszersmind azt is, mennyire segéllik a’ Magyarok a’ köz haszonra, ’s díszre intézett igyekezeteket. – Az egész képeknek gyűjteménye, egy különös kötetben fog köz kezekre botsáttatni; minthogy a’ könyvben alkalmatlan, sőt kár is vólna olly tsínos munkákat öszve hajtogatás által díszteleníteni. Légy jó egésségben Érdemes Olvasó! ’s feltett tzélomnál hamarabb készűltt munkámnak vedd hasznát, a’ melly hibákat imitt amott találsz, tudósítts felőlök; és én jó akaratodat szívesen fogom tellyesíteni. Egyébaránt is légy meggyőzettetve felőle, hogy e’ munkának öregbítése, tisztogatása, ’s helyesebbítése fő gondom, gyönyörűségem, és kötelességem lessz.
