Tisza-Bábolna
Tisza-Bábolna, magyar falu, Borsod vgyében, Miskolcztól 3 1/16 u. p. Kövesdtől 1 6/16 állomásra, a Tisza jobb partján, róna, posványos s az áradásoknak kitett vidéken. Határkiterjedése a hozzá tartozó pusztákon kivül, becsű szerint 1185 hold, mellyből 632 h. szántóföld, 297 kaszálló, 192 legelő, 18 füzes erdő, továbbá 2 tónak a határban eső része 22, eres, posványos hely 24 hold. A nevezett összes mennyiségből urbéri szántóföld 448, rét 192; majorsági szántóföld 34; urasági tiszteké sat. 56, ugyanazok kaszállója 72 hold. Soronkivüli (templom pap jegyző sat.) földek 94 h. szántóföld, 33 h. rét. A legelő közös; erdő, tavak az uraság birtokához tartoznak. Ide tartoznak még Bábolna és Szil puszták, mellyekről a pusztáknál bővebben szólandunk. A föld minősége szíkes, lapályos, viz-álló-fenék, s ez okból a gazdasági ipar rajta sokképpen akadályoztattik. Leginkább terem rozsot és árpát. – Megjegyzendő, hogy ezelőtt 13 évekkel még nevezetes kaszállókkal volt e helység ellátva: de azon időtől fogva, mint egyéb földei, ugy kivált kaszállói annyira eliszapoltattak, hogy hol hajdan legjobb széna termett, ott most gaz, káka, nád vágatik. Ugyanazon időtől fogva a hajdan virágzásban volt baromtenyésztés is megcsökkent, mert jelenleg a lakosok kevés számu marháik táplálására is pusztát haszonbérleni kéntelenitetnek. A hajdan virágzott juh-tenyésztés szinte megszünt. A legelőnek csak 1/4 része ment a viztől, a többit a Tisza járja, szárazság idején pedig nagyrésze hináros vagy kopár iszap marad. A helység alatt folyik el a Tisza; a Csincse patak szinte határát mossa; ezenkivül vannak több fokai, u. m. Kappan, Sulymos, Morotva, halászóviz sat. és a Montai tó, melly csupán nádat terem. Lakosok száma 602; közülök 570 r. kath., 13 ref., 2 evang., 17 zsidó. Nyelvök magyar. A földmivelésen kivül a férfiak halászattal is foglalatoskodnak, a nők pedig fonás, szövés körül szorgalmatosak; különösen nagyban űzik a lúdtenyésztést, s lúdjaik nagysága s hizékonyságára nézve nevezetesek. Telkes gazda van 41. A helység eredetét halásztanyákból vette. Ugyanis 1646 táján, a Kappan ér parton, hol jelenleg is a helység áll, hat nádból készült halászgunyhók állottak, mellyekben télen a halászok tanyáztak, idővel a nád-gunyhókat vályog-házikók váltották fel. Később a lakosság annyira szaporodott, hogy 1723-ban itt egy kis falucska alakult. Először a lakosok reformátusok voltak, de ezek különféle viszontagságok miatt lakásokat elhagyván, 1759 körül e hely r. katholikusokkal újra telepitetett. 1788-ik évben pedig gr. Eszterházy Károly egri püspök egyházat, s iskolát alkotott; ugyanazon éven kezdődnek az egyház anyakönyvei. Van a r. katholikusoknak egy vályogból készült, roskadozó félben lévő templomuk, pompás uj paplakuk, s nagy iskolaházuk. Megjegyzést érdemel a lelkész, éneklő, s jegyző földeire kiterjedő Szil nevezetű homokdomb, mellyen minden évi szántás alkalmával számos régi gyöngyöket, nyak-ékszereket, régi idomu gombokat, és szerfelett vastag és czifra cserép edényeket és nagy tégla darabokat, sarkantyút, apróbb és nagyobb nemű pénzeket találnak; mind a mellett ezen helynek hajdani lakosairól ekkorig több világosság fel nem tűnt. Egész Bábolna helységnek, valamint a hozzá tartozó Szil pusztának is birtokosa az egri főkáptalan; a puszta Bábolnát pedig Szász Coburg gotai f. herczeg birja.
