Bél
Bél, oláh mezőváros, Bihar vármegyében, Váradhoz, melly ut. postája 7 mfd., erdős vidéken, 1367 lak., kik közt r. kath. 210, ref. 15, g. kath., 445, n. e. óhitű 697, zsidó 20, oláh ajku 1022, magyar 95, tót 130, czigány 120. Római és görög kath., és óhitű anyatemplomok, sörház, pálinkaház, 3 lisztmalom. De legnagyobb nevezetessége üveghutája, mellynek épületei közt legszebb a békasótörő malom, és köszörüsök lakja. Négy országos vására többnyire szarvasmarhával foglalatoskodik; hetivásárok pénteken tartatnak. Határa 5000 hold, mellyből urb. szántó és rét 600, majorsági 200, szőlő 20, erdő melly egyuttal legelő 4180 hold. A határ kissebb része alacsony dombokon fekszik, a nagyobb rész vizes lapály. Ugyanis Arad vmegye felé foly a Tőz vize, ettől beljebb a város felé a Vajabratina, és ezentúl a Meggyes patakok, mellyek kiöntései e lapályt gyakran meglátogatják. Erdejének vizes lapályai a sertéseknek kedves tanyát szolgáltatnak, s ezért mind a lakosok, mind a földesuraság a sertéstenyésztést nagyban űzik. Az uraság 20 hold szőlejében, épen nem a legjobb bor terem. A városon kivül délfelé egy régi sánczczal körülvett erősségnek nyomai láthatók, s a határban néha római pénz találtatik. A város feje egy 30 helységből álló uradalomnak, melly a váradi deák püspököt uralja.
