Bana
Bana, régi nevezetes helység, Komárom, az uj rend szerint Esztergom vármegyében, a megye nyugoti részén, Komáromtól 1 9/16 Győrtől szinte 1 9/16, utolsó postája Ácstól 11/16 állomásra. Nyugotról Bőny és Alap Győr vármegyében, északról Ács, keletről Bábolna, délről Tárkány határozzák. Kiterjedése 5582 1/2 hold, mellyből 2782 1/2 földesuri majorság, 2800 h. urbériség, ebből ismét 2133 h. szántóföld és rét, 517 h. legelő, 150 h. belső telek. Földminősége nagyobb részben fekete homok, de van egy kevés sárga homokja is. Fekvése inkább hátas, száraz természetű, a laposokban kivált azonban, hol a bakonyfolyások átmennek, vizenyős helyei is vannak. E folyások nagyobb esőzésekkel a magasabb vidékeket is elöntik gyakran, de pár nap alatt kiszáradnak. Szőleje kevés. A tagosztály 1840-ben megtörténvén, a legelőnek nagyobb része, kivált a birtokosok tagjaiban, feltöretett. Összes népessége 1229 lélek; ebből: 642 r. kath., 80 ágost., 418 ref., és 89 zsidó. Nemes család van 70, kézmives 12, házas zsellér 18, jobbágytelkek száma 33 4/32. A nép szorgalmát előmozditja a szomszéd bábolnai puszta, hová felében járnak dolgozni: de egyszersmind közelségénél fogva, e falu a bábolnai katonaság mulató-helyévé fajult. Házak száma 135, köztök derék uri lakok is számosan találtatnak. Van itt mind a r. katholikusoknak, mind a reformátusoknak anyaegyházuk, amaz 1787-ben keletkezvén, anyakönyveit még 1785-től vezeti, s falu végén levő temploma a sz.-háromságnak szenteltetett; emez 1670 óta áll fen. A r. kath. egyházhoz tartoznak még a bőnyi és bábolnai leányegyházak. A helység első megülése igen régi s ideje nem tudatik, ujabb megtelepitése a 16. század 2-ik felében történt. Jelenlegi birtokosai: Milkovich, Komáromy, Pulay és Somogyi csődtömege, Zsebő, Zámony sat. számos Milkovich ágon biró családok, és a bábolnai ménes-intézet.
Közel a faluhoz láthatni egy dombon egy négszegletes sánczolást, melly a régi irományokban „Castrum reginále de Bana” név alatt emlitetik, s erről Fejér György diplomatikájában bővebben olvashatni. E sánczolat maga 30–35 négyszögölet foglal s körüle apró épületek nyomai látszanak, a hely pedig most is várdombnak neveztetik. Régi nevezetességére mutat e helynek a régibb királyok okleveleiben gyakran előforduló „Comes de Bana” megnevezések, mellyek példányait szinte Fejér György diplomatikájában számosat láthatni, s hogy ezen Banai grófok a legnevezetesebbek közül valók voltak, tanusitják a részükre tett számos királyi adományzások; legtöbb adományt nyert pedig közülök 1265 táján Comes Andreás de Bana filius Comitis Joannis, ki részéről különösen n gr. Forgács család Széchényi levéltárában több okiratok találtatnak, 1300 után azonban a banai grófok már itt megszünnek s már 1369-ben e birtok a Némai Kolos családra ujlag ruháztatik át következendő kir. adománylevéllel: „Nos Ludovicus, Dei grátia Rex Hungariae, Poloniae, Dalmatiae etc. memoriae commendamus per praesentes, quod nos recordátis fidelitátibus et fidelium serviciorum laude dignis meritis, fidelis nostri magistri Jacubi, filit Kolos de sanctóvite agasonum nostrorum magistri; quibus idem cunctis nostris et regni nostri negotiis sibi confisis et commissis studuit et anhelavit, nostrae majestáti intrepide conplácet ad ipsius humilem et devotam supplicationem quasdám possessiones, seu terrás Bana et Árpaa appellatas, in comitatu camarumiensi existentes, de quibus alias nomine literarum castrensium eidem magistro Jacubo donationem fecisse perhibennur, ex nunc et de praesenti, ac de novo ipsas easdem possessiones, sen terras Bana et Ápaa vocatás, in praedicto comitatu camarumiensi habitas, cum omnibus utilitatibus, pertinentiis universis, et cum tributo, Bana sub suis veris metis et antiquis, quibus hactenus habitae fuerunt, et possessae, novae donationis nostrae titulo, et omni eo jure, quo ad nostram pertinet collacionem, ipsi magistro Jacobo, filio Kolos, et per eum suis haeredibus, haeredumque suorum successoribus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, imo damus, donamus et conferimus jure perpetuo et inrevocabiliter, possidendas, tenendas et habendas, absque tamen praejudicio juris alieni; prout etiam sub magno nostro sigillo dari faciemus, dum nobis fuerint reportatae. Datum in Diosgyőr in festo sancti Stanislai Martiris anno domini millesimo trecentesimo sexagesimo nono.” – Ezen adományos levél eredetije a Milkovich család levéltárában létezik. Később ugy látszik a birtok a Szilágyi családra szállott által.
