Bakabánya
Bakabánya, szabad kir. bányaváros, fekszik Hontmegye báti járásában, a hires Szitna-hegy irányában nyugoton, két mföldnyi távolságra Selmecztől, arany s ezüstdus hegylábon, mellytől délfelé hat mérföldnyi, egész börsönyi hegyekig tartó laposság kiterjed.
Bakabánya a szomszéd magyarok által „Németbakának” is neveztetik, emlékjeléül annak, miként itt hajdan németek, szászok laktanak, s mint ezt kedves magyar honunkbani bányamüvelés története nyilván tanusitja, de a különféle dülők, szőlőhegyek stb., eddig is fenmaradt német nevezete is azokra emlékeztet; holott most a város népességét legtöbbnyire tót, kevesebb magyar s nehány német ajku lakosok teszik, s megkülönböztetésül e várostól negyed órányira fekvő Brandorf, vagyis „Tótbaka” falvátul; németül Bugganz avvagy Pukancz, tótul Pukanecznek hivják. – 1569-dik a következő években kőfalakkal keritetett be, idézett év 19-dik törvényczikkelyének 12-dik szakasza rendeleténél fogva: Bars, Hont, Turócz, Liptó, Árva és Zólyom megyék összes költségén; kijavittattak ellenben ezen kőfalak 1578-dik évben 27. t. czikk 21. §. értelmében Turócz, s Árva; továbbá 1635-ben 92. t. cz. 18. §. folytán Liptó, végre 1647-ben 153. t. cz. 16 §. szerint Hont megyék költségén, 1647. évi 143. s 1649. 49. t. cz.-hez képest a város állandó katonai őrséggel láttatott el; 1655. évi 3. t. cz. 21. § fonalán s 1659. 4. t. cz. meghagyásánál fogva pedig 50 lovas és ugyan annyi gyalog katonát volt kénytelen a háboru ideje alatt önköltségén állandóan kiállitani; az almagyarországi 7 testvér bányavárosoknak, mellyek közé ő is tartozik, védelőbástyája lőn az e tájékon duló, nevezetesen a lévai várban tanyázott törökök s egyéb (Rákóczy) ellenek ellen; bizonyos török vezérnek e falak alatti (melyeket erdei patak folya körül) eleste emlékezetére az egészen góth izlésü katholikus templom fedele mellőli falán kőbül faragott nagy törökfő még most is látható; jelenleg csak romjai látszanak e kőfalaknak, csupán egyik, a belvárosba vezető ut feletti kapus bástyája tartatik fel jó karban; s czélszerüen börtönöknek használtatik.
Határának kiterjedése, holdját 1200 négyszögölével véve, 7108 hold és 600 négyszögöl, ebből maga a város fekvése elfoglal 235 holdat, 1020 ölet. – Kertek burgonyásaikkal együtt 224 h. 354 négyszögölet, szántóföldek 945 h. 809 négyszögölet, rétek 711 h. 1077 négyszögölet, szőlőhegyek (a 7 bányavárosok közül csak itten vannak, s a mi különös, alattok bányák, üregek) 137 h. 342 négyszögölet, közlegelő 229 h., erdők 4533 h., puszták (ezek alatt értetnek a vizrohamok által elrongált telkek, mellyektől mindazáltal a közterhek viseltetnek) 41 hold 607 négyszögölet. Összesen 7128 h. 609 négyszögöl.
Házak száma 638.
Lakosainak száma 3101; r. kath. 1410, evang. 1691. – Mesterember 370, kereskedő 10, bányász 216, szénégető 85, napszámos, szolga, fuvaros.
A tulajdonképeni polgárok száma 332, ezek közül választott polgár 46.
Kórház, melly inkább kath. szegényeket ápoló intézet, azonban szegény beteg utasok is bevétetnek abba valláskülönbség nélkül; tőkéje 1450 vft, kezeltetik a gyámnoki hivatal által, 6 szegény gyámoltatik benne az idén; népük igen szorgalmas, kevés szorul a közsegélyre.
Gyógytár 1, gabonakereskedő 6. Pálinkagyáruk van 54, sörház 1, s bányászati törőmalom, mellyekre a viz, mintegy jó félórányira hosszu mesterséges árkon, csatornán vezettetik.
A város nevezetesb épületei közé tartozik a katholikus erős góth egyház; épült még 1510. évben, evangelikus egyház, ó-városház „Rathhaus” tanácsháznak hivják hagyománykép; (ezen épület toronyforma keskeny négyszegletes és négy emeletnyi magasságu), uj-városház és a városterén fekvő csinos homlokzatu vendéglő.
Mulató intézetei közé sorozandó leszen a tervben levő fürdő, ispotály nevü, kénkő s vas-részekből álló ásványos viz mellett épitendő; bővebben megismertette már ezen ásványos vizet Tognio Lajos orvostudór s egyetemi vegytanár ur „Magyarország ásványos vizei” czimű jeles munkájában; igen könnyű egészséges viz ez, mellyhez a lakosok ugy hozzá szoktak, hogy ámbár a város egyik végén van e bugyogó és selében bőven kifolyó kutviz, legtávolabb utczákból is folyvást oda járnak vizre csürgő korsóikkal; az idegenek kissé prüszkölnek kénköves szagátul. – E viz ivása különösen a vastag nyakuaknak, golyvásoknak ajánltatik; számtalan egyén gyökeresen kigyógyitatott már általa, nincs azért itt golyvás lakos! Nem volt itt epemirigy (cholera) sem, és azt többi közt e viz jótékonyságának tulajdonitják; de itták is ám a szomszéd földesurak, lakosok, czinkotai itczével, hordószámra!
