Attala
Attala, magyar falu, Somogy vármegyében, Kaposvárhoz 3 1/4 mfd. valamelly római előkelőnek nejétől vagy leányától vehette nevezetét, szinte ugy, mint alsó Pannónia (hová Attala hajdani vára tartozott) később Galerius hitesének Diocletián császár leányának tiszteletére Valeriának hivatott. Jelenleg már csak dombosabb gyepezet, és kőhalom tünteti ki helyét Hetényi pusztán, keletről Nosztány, és délről Mászlony puszták szomszédságában, a régenten széliben-hosszában mintegy 160 négyszögölnyi területű várnak, mellynek erősségét hegy oldalról bástyák, – völgyes részéről pedig kővel kirakott medrű folyam és berek tevék, s a vár keleti részein ma is mocsártól környezett több dombok szemlélhetők, mellyek őrhelyek lehettek. Diocletian, Constantin, Constans, és Constantius, Crispus, Maxentius és Valens császároktól számtalan kisebb nagyobb rézpénzek találtatnak itt elszórva; de régiebbekre is akadni, mellyek : „Diva Faustina,” „Felicitati Reipublicae” „Jovi Conservatori” „Votis ut multis pax exercitus” „Gloria Romanorum” „Victoria Romanorum” köriratokkal vagynak ellátva, s veretésük helyét Sisciát, a mai Sziszeket a reájok nyomott „Sis” betűk tudatják. Itt talált kőfaragványok, és téglák is e helyen egykori római gyarmatra mutatnak. Népmonda szerint egy hajadon, a vár egykori tulajdonosa berakatá a vár ablakait, csupán egyen át engedé azt világittatni, s ennél megállapodva, mondá a körülállókhoz: „ha ezen ablakot is befalaztatom, akkor az Isten sem lát engemet,” melly daczos gunyolódása azonnal a vár elsüllyesztésével büntettetett; – s innen neveztetik maiglan is „Süllyedt vár”nak. A hazáéval közös rombolások közt pusztaságra jutott kies táj, ma ismét népesülni kezd, régi nevét „Hetény”el felcserélve; s az illy nevű 2614 holdnyi pusztát jelenleg két gazda-tiszt, és 180 cseléd lakja, sőt kegyes földes urasága gondoskodásából pár évek óta itt iskola és temető is létez.
A népvándorlások korszakában elosztatott római telep lakosainak utóbbi sorsát sűrű homály födi, csak 1332. évről jegyzék föl a pápai dézma-szedő olaszok, hogy Otholán, máskint Athalán, vagy Attalán ekkor plebánia létezett, a török zsarnokság azonban később ennek is véget vetett. A birtok sz. István király által alapitott Fejérvári őrséghez tartozott, és mivel tulajdonosai hazánk zavart állapotában különbféle helyekre vonulni kéntelenítettek, s mint egyháziak annak védelmére elégtelenek is voltak, oltalom végett másnak adák azt haszonbérbe. Jelesen Gorup Ferencz Novai püspök, győri n. prépost, fehérvári custos, a fels. római császár és magyarországi koronás király tanácsosa s. a. t. Győrött april 11-kén 1661-ben költ pecsétes magyar levelében tudatja: hogy „távul való residentiája miatt, minthogy azon fejérvári jószágának gongya-viselésére nem érkezik, bizta az nemes és vitézlő Karaczich Mátyás Tihonyi kapitány urra, hogy eő kegyelme jövedelmét az ott lakó jobbágyságon exigálhassa, magához vehesse, és mások ellen oltalmazhassa is, nevezet szerint pedig Somogy vármegyében: Rácz-Attalát, kiknek adójok 10 tallér, Magyar-Attalát adójok 3 forint, Kis-Faludot, mellyet ráczok lakják, adójok 8 tallér, Kis-Faludot, mellyet magyarok lakják, azoknak adójok 15 tallér” sat.
Első Leopold császár és király a törököt honunkból végkép kiűzvén, az őrség javait 1695-ben Matusek András scopiai püspöknek, sz. Albert és Lőrincz prépostjának, győri kanonoknak, és sopronyi javadalmasnak (beneficiatus) adományozá a fejérvári őrkanonoksággal, ki is szivén hordozván alattvalóinak szomorú sorsát, elszórt jobbágyait öszvegyüjté, vidékiekkel nevelé, és igy a hajdani vártól egy órányi távolságra eső mostani helyén népesité meg. Attalát, s az új lakosok közül sokan most is kiköltözési helyekről neveztetnek, milyenek: Ozorai, Visnyei, Földvári, Kalocsa, Dobai, s más pór családok. Kisfalud nevű egykori helységnek pedig már csak egy szőlőhegy, és a mostani Kis-puszta szomszédságára dülő föld, melly rácz temetőnek hivatik, tartá fön emlékét.
Matusek utódja az Őrségben gróf Nádasdy László Paulinusból lett csanádi püspök, ki Mernyére Licentiatust hozott be, Göllében pedig Jézsuiták által térité meg az Arianus népet, 1716-ban Attalában is templomot és paplakot épitett, s ezek elkészültével 1722-ik év Február 10-kén vette át az ujonnan felállitott plébánia gondviselését Tarjányi Mátyás mint első lelkész; utódjai lettek 1731-ben Miholics János, 1740. Keresztúri János, 1742. Balogh István, 1755. Molnár József, 1785. Valdstein Ferencz, 1823. Kéry János, 1834. Szűcs István, és 1841-ben Csete Antal.
Báró Dalberg Gerárd Guilelm ágostai kanonok alatt, ki 1730-tól 1769ig vala fejérvári őrkanonok, semmi nevezetes nem történt az attalai plébániára nézve, hanem utódja gróf Edling Rudolt Görtzi (Goriczia) herczeg érsek alatt, ki 1774-től 1803-ig birta az őrség czimét és javait, 1784ben a templomot, s tornyot kijavittatá, s új tetővel ellátá. Végre dicső emlékű Ferencz császár, és király alatt 1807. év Julius 10-kén kelt oklevél mellett az őrségi javak az ájtatos tanitói rendnek adattak át, ellátásának segedelméűl, hogy ez, hivatásának az ifjúság nevelésében és oktatásában könnyebben megfelelhessen.
Mióta az őrség ezen kegyes rend birtokába jutott, azóta napról napra nagyobb előhaladás tapasztaltatik mint a jószág kormányozásában, úgy a lelkiek ellátásában is. Egészen megújulva, s diszes épületekkel ékeskedve szemlélhetők a róna térren fekvő őrségi puszták, szinte úgy, mint annak csinos helységei; az őrségi plébániák pedig Somogyban a jobbak közé számittatnak. Attala vidéke gazdasági, és egésségi tekintetben különösen sokat nyert, mióta 1835-ben a Kapos vizáradásaiból keletkezett posványság lecsapoltatott, s ma már az előbbi bűzhödt levegőt tiszta lég, a nád- és halbóli jövedelmet pedig a berekben gazdag kaszállók válták föl. Népessége Attalának 834 kitünő szorgalmú magyarokból áll, házaikat, kivált az 1843ki tűzvész után cserép tetőre s kéményre kezdik épitni. – Urbéri telek itt öszvesen 52, ház pedig 86 számittatik. Földjei termékenyek. Gabona termesztésen kivül a lakosok különösen kedvelik a marha-tenyésztést, nemesitett csikóik bemutatásáért minden évben nyertek jutalmat Attalaiak, Pesten, és Kaposvárott. Az egész plébániában van öszvesen 2140 r. kath., lélek, 32 zsidó, 262 iskolás gyermek. Közel szomszédságát keletről Dombovár, a Dombayak és Verbőczyek egykori vár helye teszi, s itt Tolnával, délről Baranyával, s annak jó bort termő hegyeivel, nyugotról Csomán át Berki mezővárossal, éjszakról pedig Szil fel nyúló siksággal határos.
