Apátfalva
Apátfalva, magyar m. v. Borsod vgyében, Miskolcztól nyugotra 3 2/16 utolsó postája Egertől északra 1 3/16, állomásra, a megye Heves megyével határos nyugot-déli szélin, a Bikk hegység Bélkőnek nevezett nyugoti szélső bércze alatt, széles kies völgyben. Szomszédai Felső-Tárkány-Szilvás, Mogyorósd, Sz.-Márton, Mónosbél borsodmegyei, Szarvaskő és Felnémet hevesmegyei helységek. A város fekvése teknő-alaku völgy konyulat két partján terül. Utszái egyenesek. Házai közt csinos paraszt lakok találtatnak. A házak száma 219, köztök 200 régibb jog szerint is adózó, 6 urasági, többi községi s gyárépület. Van 4 és 6 kerékre két lisztőrlő, 1 massza, 2 kendertörő malom, két urasági magtár, egy csűr, pelyvás, juhakol, egy mészárszék. A helységben Sz.-Anna tiszteletire van egy 1816-ban épült kis templom, ezen kivül a várostól félórányira a Bélkő alatt boldogasszony tiszteletire szentelt nagy templom, amott köznap ebben ünnep és vasárnapokon szokott az isteni tisztelet tartatni, s erről alább bővebben értekezünk. A köz épületek közt: az urasági tisztilak, r. kath. paplak, jeles iskola-épület, s egy vendégfogadó. A városban levő templom előtti haranglábon volt egy 1505-ben öntött harang, melly azonban tüzmartaléka levén, az ujabb korban harmadszor öntetett ujra. Az iskola-épület 1844-ben építetett az uradalom költségin, s szellemi s anyagi kellékekkel jól el van látva, s valamint az egri papnövelde egész urodalmában, ugy itt is a népnevelés igen szép lépéseket tőn.
Apátfalva határának kiterjedése 10897 hold, mellyből 195 hold belső telek, 2892 h. szántóföld, 925 h. rét, s legelő, 90 h. szőlő, 6645 h erdő, 150 h. használatlan, ut. mocsár stb. A felszabadult urbériség 33 szabályozott telket tesz, mellyet 1 egész, 4 háromnegyedes, 27 fél, 63 egy negyedes, összesen 95 telkes jobbágy mivel. Házas zsellér van 100, házatlan 4. – A határ harmadik osztályu; keleti része részint homokos, részint nyirok föld; délen fekete korhany és kövecses föld, északon többnyire homokos, köves. Buzát, kétszerest, rozsot, zabot bőven, kevesebb árpát terem, s a határ három nyomással miveltetvén, ugarba kukoricza s burgonya vettetik. A vetett takarmány nincs divatban, mindamellett a baromtenyésztés meglehetős lábon áll, s a lakosok erős csontos lovakat nevelnek. A növénytenyészetre nézve megjegyzést érdemel, hogy a növénytenyészet e vidéken Apátfalvától egész Bánhorváthiig, Eger vidékihez képest 8-10 nappal késik. Földtermésökből a lakosok, e teher megszünése előtt, ötöd és tized dézmával adóztak.
Lakosok száma 1270 lélek, u. m. 622 fi s 648 nő, vallás szerint 1 evang. férfia kivül a többi mind r. katholikus; nemes fi 18, nő 11, tisztesb fi 11, nő 6. Van a lakosok közt 95 telkes földmives, 1 egész, 4 háromnegyed, 27 fél, 63 egy negyed telek birtokkal, 100 házas zsellér: 2 szabó, egyik az egri czéhben, 2 kovács, egyik a diósgyőri czéhben, 2 csizmadia, 7 kőmives, 3 kerékgyártó, 1 szücs, 1 mészáros az egri czéhben, s igy összesen 18 kézmüves, végre két kőedénygyár. A régibb kőedénygyár épület a Bélkő alatt, a nagy templom mellett 1750-ben épült. A gyár alaptőkéje 700 pft, évi haszonbére, mellyet az uraságnak fizet, 500 pft. Rendesen dolgozik benne 11 egyén korongon s agyag készítéssel, 1–2 festő, s 4 égető. Gyártmányait a gyár helyben, Miskolczon, Egerben és Pesten adja el. Másik gyár van a város délnyugoti szélin, melly a régi papirgyárból 1847-ben lett kőedénygyárrá átalakitva. A helybeli agyag-bányák is szolgáltatnak ugyan a bányák számára agyagot, azonban a finomabb agyag egy része máshonnan kerül. Az erdőben vaskőbánya miveltetik, sőt kőszén is találtatnak, de ez miveletlenül hever. Nevezetességei közé tartozik még Apátfalvának a Bélkőben levő barlang, és a nagy templom mellett fakadó három forrás, mellynek vize soha be nem fagy, fördésre is alkalmas, s csuzos nyavalyákban foganatosnak találtatik. E három forrás bő vize hajtja a kőedénygyár malmait. Végre van az erdőben egy régi remete lak.
Apátfalva feje egy uradalomnak, mellynek tartományai: Ostoros, Bánhorvát, Uppony, Bába, Királyd, Mercse helységek, Kismező puszta, és a sátai, ományi s mogyorósdi részjószágok. F. u. az egri papnövelde.
Régenten Apátfalvának a Bélkő alatti nagy templom mellett, a három forrásról nevezett apátsága is volt, mellynek czime „Trium fontium de Beél” név alatt még most is fennáll, jószágai azonban az egri papnöveldére szállottak. Ez apátságot, a több izben emlitett nagy templommal együtt, Cletus egri püspök állitotta fel, s cisterci rend számára 1232-ben, megvevén ennek részire a kun vagy palócz eredetű Beél nemzetségtől az első osztálykor nyert Beélföldinek egy részit, s ugyanazt több máshonnan szerzett jószágokkal is szaporitván, alapitványára, IV. Béla király engedelmét is kinyerte. Emlékezik IV. Béla ez apátságról 1261-ben kiadott okirataiban. 1330-ban Chanadinus püspök megnyitotta ez apátságot, s ugyanekkor apát volt Richard, vagy Sichard, 1362-ben István, 1380-ban Konrád, 1415-ben Kerestély, 1429-ben Miklós, 1483-ban Péter voltak apátok, s folytonosan virágzott az apátság mintegy 1530-ig, midőn 1-ső Ferdinánd a Zápolya János közti viszálkodások alatt a vagyonvágyó Perényi Péter által zaklattatván a szerzetesek azt elhagyni s elszéledni kénszerültek. Az utolsó szerzetes, az Apátfalván át Egerbe vivő országuton öletett meg, a kisszoros nevű helyen, melly eset emlékit a nép vidéki szokás szerint még ma is fentartja az által, hogy az arra menő utas azon helyre követ vagy fagalyat hány, melly paprakásnak neveztetik. (Az egész erdőháton az illy esetek emlékit igy szokták fentartani. De tapasztalni ezt Hevesben, sőt Szepesben is, Hlinecz és Igló közt, hol a lőcsei vagy késmárki tanitót megölték; Hevesben Kerecsend és Eger közt, hol a postalegény megöletett, szinte illy kőrakások vannak). Az apátság minden javait Perényi Péter foglalta el, 1562-ben pedig azok a szarvaskői várhoz csatoltattak. 1596-ban Szarvaskő török kézre kerülvén, Apátfalva is jobbágyi tartozásait, melly minden telek után egy aranyból és egy kila árpából állott, egyedül a töröknek adá, a magyar részre, mint Visnyó, nem fizetvén, e mellett minden uri hatóságok birtokában volt. E körülmények közt, ámbár később a magyar s néha az erdélyi s igy háromfele is adózott, a török hatalom alatt olly virágzó állapotra jutott a város, hogy midőn 1686-ban a megyei adózók a legszigorubban összeirattak, Apátfalván több igavonó marha találtatott, mint az egész miskolczi járásban, s helységenként véve legtöbb a megyében. Megjegyzendő, hogy mint az összeirás bizonyitja, lakosai akkor is épen a mostani családok voltak.
A Bélkő alatti díszes egyház nemsokára a törökök elfoglalása után pusztulásra jutott; majd egy századig tető nélkül hevert, s csak erős készülete daczolhatott az idők viharaival. A boltozatok ugyan megrepedeztek: de a nagyszerü faragványok épen megmaradtak. 1720-dik táján leginkább Baranyi István remete buzdítására, ki 1734-ben többnyire alamisnából, a Sz.-Mártoni templomot is épitette, ujlag tető alá vétette s kiigazitatta az egyházi község, még ekkor is megkimélve a régiség nagyszerü maradványait, mellyeket kevéssel azután kegyetlen kezek romboltak széjel. Hajdan a templom magas boltozatu kereszt-alakját, melly a sanctuariumot kivéve, magas góth iveken állott, több színű faragott kövekből rakott karzat körité s az egészet legszebb s nagyszerübb faragványok diszesíték. Mozaik szint játszott az egész. Mellette nyult a kolostor, alább a nagyszerű apátlak. Kertje az időben egy volt a legszebbek közül. Sötét lugosait itt ott több mint 10 öl magasra felszökő kutak s tiszta források vize csörgé át. Az apátsági várkastély alatt mintegy 300 ölnyire a völgy hosszában tükrözött a halastó, ma is látszó három, részint erős kőfal, részint földgátokkal felfogva. (Bővebb ismertetést tartalmaznak ez apátságról s viszontagságairól a Sankfalvi Fodor család levéltára, s Beél Mátyás iratai). Azonban mi az idők viharaival annyi évekig daczolt, mit a török vadsága megkimélt, lerombolá azt a késő nemzedék barbár keze. A kolostor már romban hevert, de az egyház, megroncsolva bár, eredetiségiben állott, midőn 1744-ben a repedezésektőli félelem miatt az egyház s Erdődy Gábor egri püspök költségin, az egyház ujjáalakítása czélbavétetett. Leromboltattak a pompás faragványok; a faragott kövek sima lapjait durva csákány lyukgatá át, hogy a ragaszt magokra vegyék. A nagyszerü karzat merész ivei homokkővel rakattak be, a boltozatok leszedettek, s a 13 század remek müvét tégla-rakás váltá fel. A karzat alatti rész szinte téglával boltoztatott ki, s hitvány zsindelytető borul most ott, honnan az orgona hangja, s a szerzetesek éneke zengett. A pompás faragványok letörve, a csákányok s vésü alatt szikrázva belyukgatott faragott kőfal, simára vakolva, az egész kivül belöl sárga-veres s hamu-szinre befestetett s néhol, mint a zsidók konyhája, ocsmány pettyekkel elzordonítatott, és hajdani diszét csak a megmaradt nehány góth ablak s ajtófelek, s itt-ott a lehullott vakolat alatti kövek mutatják. Pompás faragványu alsó párkányzata azonban a faltól már el van válva, és a hegyekből falaihoz tóduló zápor s az alatta szivargó forrás viz, s mellette egy pár ölnyire ásitozó, naponként terjedő mély árok a hat századot tulélt egyházat végpusztulással fenyegeti.
Mint fenebb említénk, elfoglalván 1530 körül Perényi Péter az apátság jószágait, az apátság ugyan azon időtől fogva megszünt, czime mindazáltal az egyháziak közt folytonosan adományozás tárgyaul szolgált, s illy módon adományozta I. Leopold is azt elsőben 30 évre az egri káptalannak, mig nem Szarvaskőnek a törököktőli visszafoglaltatás után Czeglédy Albert, apátfalvi czimzetes apát s ennek utóda Ajtay János az apátság hajdani jószágait, miután azok az egri káptalan, mint beiratos birtokos által is az egri papnövelde részire átirattak, magokhoz váltván, az apátságot ujra vagyonositották, Leopold király pedig Telekesy István egri püspök kérésire ugyanazon jószágokat 1700 octob. 17-éről kelt adománylevelével örökösen a papnöveldére ruházta által.
Ujbirtokosai alatt azonban Apátfalva virágzó állapota mindjárt a 18. század első felén hanyatlani kezdett, s azonkivül, hogy 1710-ben az epe mirigy dühöngött, a lakosok vagyonosságukban is alábbszállottak. A regálék a várostól elvétettek, a malmokból kibecsültetett, s a lakosok közt az elégedetlenség lassanként a lázzadás szikráit gyujtogatta, mig végre az 1750-ben lángra kapott.
Holló Mátyás, kinél a község kiváltságlevelei voltak, s kit valamint az attyát is az uradalom azzal tartott féken, hogy mint ispánt alkalmazá, felbuzdítatván az által, hogy az uradalom hivatalától s egyéb vagyonaitól is elejtette, kiváltságleveleit törvénytudók kezire adta, s azoktól megbizattatván: Apátfalva, Bánhorváth, Uppony, Bóta, Mercse, Királyd helységeket kiváltságaikat közös erővel s költséggel viszszaszerzeni buzditotta. Felutazott ő felségéhez személyesen Bécsbe, s különösen az urodalmi kormányzó Gusztinyi János egri kanonok ellen 95 pontban adta be vádait; s midőn felülről a megyéhez sérelmök megvizsgálása végett kedvező parancs érkeznék, egyszersmind salvus conductussal elláttatnának, mind a hat helység a jobbágyi tartozásokat megtagadá. Azonban a megyétől, a várt orvoslás helyett, az uradalom jogait bebizonyitván, ellenök hatalomkar rendeltett, s többen az előljárók közül fogságra vitettek. Erre a lakosok elhatározák az uri tartozások vétele ellen magokat utolsó csep vérig védni, s mind a hat helységből a fegyverfoghatók, mintegy négyszázan Apátfalván összegyültek. Puska, pisztoly s egyenesre hajtott kasza volt fegyverök s a helységbe való minden bejárást éjjel nappal fegyveres csapatokkal őriztek. – Az apátfalvi jobbágyok lázadása az erdőhátság más helyeire is át kezdvén terjedni, a megye Németh Jósef szolgabirónak meghagyja, hogy a vidéki nemességet fegyverre szólítván, azokkal a lázadást csillapitsa le, s a lázadókat fogassa el. Ez hirtelenében 50 felkelővel Sz.-Mártonba megérkezik, maga esküdtjével a lázadók számát kikémlendő, Apátfalvára átlovagol, s midőn tapasztalná, hogy azok száma 400-at meghalad, s a helységen kivül 4 helyen minden bejárás fegyveres erővel őriztetik, kérdezi: mi okból legyenek annyira fegyveresen? Farkasok ellen készülünk, felelék, vadászatra. Csendességre s engedelmességre intvén továbbá őket, midőn nyeregkápából kihuzott botjával az engedelem nélküli fegyverkezést tiltaná, lövésre kiáltozott a nép ellene. Látván azért a veszedelmet, hirtelen lovát sarkantyuba vette, s több mint 10 rálőtt golyó elől seregéhez menekült, s a megyének nagyobb erő küldés végett jelentést tett. A megye Bécsbe sürgönyt küld. A Borsodban tanyázó Dessewffy lovas ezred Apátfalvára rendeltetik. A főőrmester 5 századdal 1751-ben febr. 1-jén reggeli 7 órakor Apátfalvára érkezik. A lázadók a biróházánál tanácsot tartanak. A kiállitott katonaság által az elöljárók ő felsége neviben kihivatnak. Megjelennek: de a lázadók nagy száma is őket követi. A katonaság által bekerítetnek. Hosszabb makacskodás után 34 közülök a biró kimutatására vasra veretik. Miskolcra küldetnek. A többiek az alatt a katonaság által sérelmesen megveretnek. Holló János, Sas János, Bereczki Imre béres, ki legelőször lőtt a szolgabiróra felakasztatnak. Holló Mátyás lázongó főnök pedig és Csohán Mihály megszöktek, s az alföldön sokáig tartózkodván, elkerülték büntetésöket. Többek veréssel, a szökevények számkivetéssel büntettettek, s mind a hat rebell is helység urbér alá vétetett.
