Magyar-jugoszláv kapcsolatok
Magyar-jugoszláv kapcsolatok (1938-1941): a Magyar Királyság és →Jugoszlávia viszonyrendszere a II.vh-t közvetlenül megelőzően és a háború első éveiben a →balkáni hadműveletig. A →Kisantant államai közül Mo. kapcsolatai Ju-val alakultak a legszívélyesebben. Egyrészt Ju-val szemben álltak fenn a legkisebb m. területi követelések, másrészt stratégiailag fontosnak tűnt a ju. semlegesség biztosítása akár egy cs-m., akár egy ro-m. fe. konfliktus esetére. 1938-1940 között egyik lehetőség sem volt kizárható. A m. diplomácia ezért arra törekedett, hogy leválassza Ju-t Cs-ról és Ro-ról (Cs. 1939. márc.15-i megszűnése után már csak Ro-ról), s a délszláv országgal külön megegyezést kössön. A m. pol-tól nem volt idegen egy Róma – Belgrád – Budapest – Varsó horizontális tengely kialakítása sem a n. hegemón törekvések ellensúlyozására. Ez a koncepció Ol. No-gal szembeni alárendelődése, ill. Lo. háborús veresége következtében elvesztette realitását, ám a Ju-hoz való közeledés nem vesztette el fontosságát, mivel Ju. volt az egyetlen olyan, Mo-gal szomszédos állam, amely még nem tagolódott be a →német szövetségi rendszerbe. Ez utóbbi lehetőséget nyújthatott a Ny-i hatalmakkal való m. kapcsolatok fenntartására, ellensúlyozhatta egy ro-szl. „pót-Kisantant” kialakulásának veszélyét. A →Teleki-kormány hajlandó lett volna a m. területi követeléseket a Baranya-háromszögre, a Muravidékre és a Bácska É-i, Ferenc-csatornáig terjedő részére redukálni (→Délvidék). A m-ju. megegyezést 1940 őszén a két →Tengely-nagyhatalom is szorgalmazta, hogy ezáltal közelítse Ju-t a Tengelyhez. Az 1940.dec.12-i magyar-jugoszláv barátsági szerződés 1. cikkelye szerint a két állam között „állandó béke és örök barátság” áll fenn, a 2. cikkely tanácskozást írt elő minden, a ~-at érintő kérdésben. Ez a pont lehetőséget adott a redukált területi revízió tárgyalásos úton történő megvalósítására. Az 1941.márc.25-i →belgrádi katonai hatalomátvétel és az azt követő n-ol. →balkáni hadművelet negligálta a -at. ⬩ SP, 736.
