népi építkezés

Teljes szövegű keresés

népi építkezés: a termelőmunkát végző dolgozó tömegek, ill. a velük együtt élő, a hagyományos életforma és kultúra keretei közé beilleszkedett egyéb (polgári, kisnemesi stb.) rétegek építőtevékenysége és e tevékenység produktumai. Az anyagi kultúra feltárásában specializált szakágazati vizsgálat foglalkozik a népi építkezés kutatásával. Az építő tevékenység elemzése során a kutatók megfigyelik, elemzik az építés folyamatát, valamint összegyűjtik az erre vonatkozó szellemi és tárgyi emlékeket; fényképek, rajzok, műszaki dokumentumok segítségével rögzítik az épületeket. – A lakóházak tipologizálása elsősorban alaprajz és tüzelőberendezés szerint történik. Ennek alapján megkülönböztethetünk: északi háztípust, keleti háztípust, középmagyar háztípust, valamint nyugati háztípust. – A vizsgálódás kiterjed az építő anyagok fajtáira, lelőhelyeire, előállítására, alkalmazási módjára, az alkalmazott építési technikára, szerkezetekre. Az építőanyag határozza meg leginkább a következő házak jellegét: földház, lábasház, putriház, talpasház, tűzfalas ház. Az építményeket – legyenek azok ideiglenesek, állandóak, emberi vagy állati tartózkodási helyek, raktárterek, gazdasági vagy kultikus rendeltetésűek, avagy védelmi célúak –, egyaránt vizsgálatai körébe vonja a népi építkezés kutatás. Az elemzés kiterjed az építmények alakján, formáján túl az építmények telepítési kérdéseire, egymáshoz való viszonyukra, továbbá részletes vizsgálat tárgya az építmények belső tagolódása ( egysejtű ház, háromosztatú ház, keresztszárnyas ház, keresztszínes ház, kétosztatú ház, kör alaprajzú épület, L alaprajzú ház, nyújtott, soros alaprajzú ház, oldalház, soros alaprajzú ház), beosztása, használati módja, rendje különös tekintettel az ezzel szervesen összefüggő társadalmi, családszervezeti sajátosságokra. A kutatás foglalkozik az egyes épületszerkezeti részelemekkel ( szoba, konyha, kamra, padlás, pince) ( még: kapu, kerítés, pitvar, tornác, ablak, ajtó). Többek közt különösen alaposan igyekszik megvilágítani az épületbelsők járulékos beépített berendezéseit, így a lakóépületeknél elsősorban a tüzelő és fűtőberendezéseket (a füsttelenítő szerkezetekkel együtt), amelyek a közelmúltig meghatározó szerepet játszottak a belső terek használati és beosztási rendjében ( belső fűtésű szobai kemence, külső fűtésű szobai kemence, konyhai sütőkemence, kályha, katlan, kandalló). E részvizsgálati szempontok egyidejű, együttes szintetikus alkalmazásával a népi építkezés kutatói igyekeznek meghatározni a népi építkezés táji és történeti alaptípusait, variánsait. Az ilyen célú munkában felhasználják a nyelvtörténet, nyelvjárás-kutatás, a régészeti feltárások, történeti-levéltári kutatások témába vágó analógiáit, valamint igénybe veszik az egyetemes építészettörténet tanulságait. Mivel az építmények önmagukban (tömegük megformálásában, kialakításában) esztétikailag értékelhető alkotások is, természetszerűen ízlés- és művészettörténeti szempontú vizsgálatok tárgyai is lehetnek. A fejlődés magasabb fokán az építmények külső és belső kiképzése, díszítése külön, sok tekintetben önálló kutatási feladatot jelent. – A népi építészet a népművészet sajátos részterülete, amelynek kutatására módszerében, célkitűzésében jól elkülönült tudományág alakult ki. Miután az utóbbi 30–50 év a népi építkezés objektumainak tömeges és gyökeres megváltozását vagy átalakulását, esetleg pusztulását eredményezte, a kutatás elkülönült ágazatává vált a népi műemlék feltárása, elemzése, helyreállítása, karbantartása. A népi építkezés tárgyi anyagának megőrzését különleges helyzetben a szabadtéri néprajzi múzeumok biztosíthatják. A népi építkezés körébe tartoznak azok az építmények is, amelyeket népi specialisták, falusi, mezővárosi környezetben élő mesterek vagy maguk a népi közösség tagjai készítettek hagyományos anyagok, szerkezetek felhasználásával, nem népi megrendelők számára (pl. kolostorok, uradalmak stb.). Továbbá természetesen a népi építkezés kutatásának érdeklődésébe vonják azokat az objektumokat is, amelyeket iparosok, népi közösségek, ill. egyes tagjaik számára építettek. – A lakóépülethez tartozó építmények: csűr, életesház, istálló, kút. – A lakást és a munkahelyet többnyire egységbe foglalták a malomépületek. Az egyes malomtípusokat az őrlemény, valamint a felhasznált energia határozza meg: bakos malom, folyami malom, fűrészmalom, hajómalom, kallómalom, kártolómalom, kovácsolómalom, lomozómalom, paprikamalom, patakmalom, szárazmalom, szélmalom, ványoló, vízimalom. – A templomhoz tartozó építmény a harangtorony ( fatorony). ( még: oromzat, hágcsó, szőlőhegyi épületek) – Irod. Vajkai Aurél: A magyar népi építkezés és lakás kutatása (klny. A Magyar Népkutatás Kézikönyvéből, Bp., 1948); Gunda Béla: A magyar népi építkezés kutatása a két világháború között és annak kritikája (hozzászólásokkal. Az MTA II. Oszt. Közl., V., 1954); Gunda Béla: A népi építkezés kutatásának módszere (hozzászólásokkal. Az MTA II. Oszt. Közl., IV., 1954); Vargha László: Magyar népi műemlékek (Az MTA II. Oszt. Közl., VII., 1955).

Napsugaras oromzatdíszű ház (Zenta, v. Bács-Bodrog m.)

Lakóház utcai homlokzata, oromzata, zsúppal elzárva (Somlószöllős, Veszprém m.)
Filep Antal

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages