métháló
métháló: méretben és formailag a → marázsahálóval rokon, az → állítóhalászat eszközei közé tartozó úszó háló. A súlyozás nélküli, könnyű hálóra 50–60 cm-enként felkötött háromszögletű cötkénypótákat (lat. Euphorbia palustris, „mocsári kutyatej” szárából hajlított úszókat) nem kifeszített zsinórra fűzik fel (mint a marázsánál), hanem egy ágas fára (métfa) előzetesen felszedve úgy eresztik csónakról a vízbe, hogy a háló szabadon lebegjen, a cötkények ui. a víz színén tartják. Az úszó halat ugyanúgy fogják meg benne, mint a marázsahálóban. A méthálót csak Tápéról (Csongrád megye) ismerjük (jelenléte ma már itt is – csakúgy, mint Kecskemét környékén – inkább a marázsa szinonímája). Korábban viszont szélesebb körben elterjedt lehetett. – A szót már 1585-ben szótározták (nyilván téves jelentéssel: sagena: varsa, avagy met ’Fischernetz: Schleppnetz, Zuggarn, Stellnetz’), s a 18. sz.-tól az Alsó-Tisza vidékén mind gyakrabban említik az oklevelek egy kevésbé gazdaságos állóvízi halászszerszám neveként. Jankó János a métháló típusú úszó hálókat mind az orosz, mind az osztják halászat jellemző eszközeiként írta le. A mét szó ugor eredetére hivatkozva mégis az ugor korig vélte visszavezethetőnek a magyar méthálót. A szó etimológiája azonban bizonytalan (ugor eredet csak akkor fogadható el, ha eredetileg ’hálóféle’, ill. ’hálót kivetni’ jelentésű nomenverbum volt), így – figyelembe véve szélesebb körű európai elterjedését, valamint Mo.-on a marázsahálóval való egymásra hatás lehetőségét – Jankó eredeztetése erősen kétséges. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Szilágyi Miklós: Halászat (Tápé története és néprajza, Tápé, 1971).
Métháló: 1. a háló füle egy vékony kötél, 2. cötkénypóta
Szilágyi Miklós
