Magyarságtudományi Intézet
Magyarságtudományi Intézet: a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. bölcsészkarán → hungarológiai kutatások végzésére létesített tudományos intézet. A Magyarságtudományi Intézetet 1939-ben Eckhardt Sándor akkori dékán hívta életre. Ig.-val és ig.-tanáccsal működött, melyben az egy. legkiválóbb tanárai foglaltak helyet. A fonetikai, K-ázsiai, magyar irodalomtörténeti, magyar nyelvtudományi, magyar népiségtörténeti, magyar történeti, művelődéstörténeti, néprajzi, belső-ázsiai, embertani, török filológiai és magyar őstörténeti egy.-i tanszékek, valamint a történeti szeminárium támogatták társintézetekként. A Magyarságtudományi Intézet feladata volt, hogy ezeknek a tanszékeknek a tevékeny bevonásával több társtudomány közreműködését igénylő kutatási feladatokat jelöljön ki és oldjon meg. A tagintézetek oktatói és hallgatói közül kerültek ki a Magyarságtudományi Intézet munkatársai. A Magyarságtudományi Intézet munkája több irányú volt. Kitűzött témákra ösztöndíjakat biztosított fiatal szakemberek számára. Tudományos értekezleteket és konferenciákat szervezett. Tavaszonként egyhetes előadássorozatokat rendezett a legjobb szakemberek bevonásával, melyeknek anyaga kötetenként napvilágot látott (Úr és paraszt a magyar élet egységében, szerk. Eckhardt Sándor, Bp., 1941; Erdély és népei, szerk. Mályusz Elemér, Bp., 1941; Magyarság és szlávok, szerk. Szekfű Gyula, Bp., 1942; A magyarság őstörténete, szerk. Ligeti Lajos, Bp., 1943). A Magyarságtudományi Intézet a Franklin Társulattal közösen adta ki a → Magyarságtudomány c. folyóiratot, az → Új Magyar Népköltési Gyűjteményt, a Magyarságismeret, a Tanya, falu, mezőváros, a Magyar Nyelvjárási Tanulmányok c. sorozatokat. Évkönyvet és sorozaton kívüli kiadványokat is megjelentetett. A Magyarságtudományi Intézet munkájában hangsúlyos szerepet kapott a néprajzi gyűjtés és kutatás anyagi támogatása, néprajzi dolgozatok és könyvek megjelentetése. Az intézet keretében indultak meg a Magyar Néprajzi Atlasz tervezésének munkálatai. A Magyarságtudományi Intézet a magyar tudományos élet és egyetemi oktatás átszervezésével szűnt meg 1949-ben.
Kósa László
