magyarok a Balkánon
magyarok a Balkánon: a középkori Mo. a 14–15. sz.-ban érdekkörébe vonta a Szávától, Dunától és a Kárpátoktól D-re eső területek egy részét mintegy 100–200 km-es sávban. Ezeken hűbéres tartományokat, bánságokat szervezett (ozorai, macsói, sói, szörényi bánság). A bánságokba került magyar katonaság emlékét ma is igen sok népmonda és helynév őrzi É-Boszniában és É-Szerbiában. A török hódoltság alatt rabszolgának vitt magyarokból több falu keletkezett a Balkánon, elsősorban Bulgáriában, ahol nyelvüket elfelejtve, nevüket és származástudatukat még a 20. sz. első felében is őrizték. A 18. sz. második felében megindult Horváto.-ba vándorlás idején a Száva jobb partjára, Boszniába is kerülhetett kevés magyarság. Valószínűleg ezekről ad hírt a határokon kívüli magyarok iránti érdeklődés kezdetén Rumy Károly a Tudományos Gyűjteményben (1818. V.). A múlt század végén a Bánságból ÉNy-Bulgáriába költözött német és szlovák telepesekkel kevés magyar is kivándorolt. – Irod. Szilády Zoltán: Bulgária (Bp., 1931); Han, Verána: Az anyagi művelődés magyar eredetű emlékei Dubrovnikban (XV–XVI. század) (Népr. Ért., 1966); Filipovic, Milenko S.: A magyarok az észak-boszniai és az észak-szerbiai néphagyományban (Műveltség és Hagyomány, 1968).
Kósa László
