keringő
keringő: 18. sz. végén Európa-szerte elterjedt, ¾-es ritmusú, polgári társastánc, melynek előzményei a délnémet és osztrák táncfolklórban, tánctörténetben mutathatók ki. Egyéb elnevezései: cepedli, németes, dajcs, német, valcer. A korábban kötetlen, csalogatós páros táncok (Ländler, Steierisch, Schuhplattler) páros forgása vált önálló tánccá a keringőben. A magyar tánctörténeti források már a 18. sz. végén hírt adnak a „voltzeris”-ről s a vele rokon (Stajer) tánctípusról. A reformkor nemzeti és függetlenségi törekvései jegyében nemcsak a pesti és pozsonyi bálok ifjúsága szállt szembe a keringővel, hanem a paraszti táncéletben is összetűzések forrása volt a német tánc. A keringő s a vele rokon tánctípusok folklórizálódásának a jegyeit elsősorban az erdélyi magyar tánchagyományban figyelhetjük meg, a hazai német nemzetiségnél pedig szerves része a paraszti tánckultúrának. – Irod. Norlind, T.: Adatok a keringő és a polka történetéhez (Emlékkv. Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára, Bp., 1943); Wolfram, R.: Die Volkstänze in Österreich und verwandte Tänze in Europa (Salzburg, 1951); Szentpál Olga: Keringő és polka a 19. században (Táncműv. Ért., 1956); Goldschmidt, A.: Handbuch des Deutschen Volkstanzes (Berlin, 1967); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970); Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai (Bp., 1972).
Pesovár Ernő
