jelszó
jelszó: egymondatos, állandósult kifejezés, valamely közösség, társadalmi mozgalom, egyesület vagy intézmény érdekeit fejezi ki. A legrégebbről ismert magyar jelszó Liutprand krónikájában található: „von turpis atque diabolica huj huj frequentur auditur”. Paraszt-, vallási mozgalmak szintén rendelkeztek jelszóval. Nagy részük szoros kapcsolatban áll a → kortesdallal, a modern korból származik, virágkoruk a 20. sz. Szerzője általában ismert. A jelszók egy része nemzetközi elterjedettségű, pl. „Világ proletárjai egyesüljetek!”, más részük csak országos vagy helyi érdekeltségű, pl.: „Éljen írónk Veres Péter/ Együtt harcol, küzd a néppel!”/ A társadalmi harcokban jelentős szerepe van, felszólító jellegű állásfoglalásra késztet, csakúgy, mint a → röpdal, melynek egy része olykor jelszóvá válik, pl.: a „Tisza malma két kőre jár/ Bécsnek őröl, nekünk darál/ Gesztre megyen extravasút / Abzug Tisza, éljen Kossuth” kezdetű röpdal utolsó két sora jelszóként vált közismertté. A jelszó közel áll a → szállóigéhez, de különbözik tőle annyiban, hogy míg a szállóige mindig konkretizálva hangzik el, addig a jelszó fő jellemzője változtathatatlansága. (→ még: rigmus) – Irod. Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).
Szemerkényi Ágnes
