Jancsi és Juliska
Jancsi és Juliska: közismert → gyermekmese. Cselekménye: szegény házaspár (édesapa és mostoha anya) fiát és leányát (három leányát) el akarja pusztítani – az erdőben magukra hagyják őket –, mert nincs mit enniük. A gyermekek kihallgatják beszélgetésüket, először kavicsot, másodszor hamut, harmadszor kenyérmorzsákat (korpát, búzaszemeket) szórnak el. Ezen a nyomon két ízben hazatalálnak, harmadszor nem, mert az erdei madarak (őzek) felszedik (felnyalják), amit elszórtak. Öreg → boszorkány (boszorkány házaspár) erdei (mézeskalács) házába érkeznek, Juliskából szolgáló lesz, Jancsit ketrecbe zárják, hizlalóba fogják. A boszorkány (→ vasorrú bába) időnként ellenőrzi, hogy elég kövér-e már, Jancsi azonban darab csontocskát (fadarabot, kukoricacsutkát stb.) dug ki az ujja helyett. Végül a boszorkány megunja az etetését, és úgy dönt, hogy megeszi úgy, ahogy van. Befűtteti a sütőkemencét, s megparancsolja Juliskának, hogy próbálja ki, elég meleg-e már. Juliska ügyetlennek tetteti magát, végül a boszorkány kényszerül behajolni (a sütőlapátra ülni), Juliska belöki és elégeti. Öccsével együtt megrakodnak ennivalóval és kincsekkel, s hazatérnek (vagy folytatása az → őztestvér, az) (AaTh 327B). A feljegyzett változatok nagy része újabb keletű, az ismert Grimm-mese közelebbi-távolabbi származéka, egyes szövegek azonban arra vallanak, hogy a mese ismert volt nálunk más forrásból is (pl. az Erdélyi János által közölt változat, melyben három leányról van szó, akik egy egyszemű óriásnő és férje házába jutnak). A változat → Hamupipőke meséjével folytatódik és fejeződik be. A mesét Kürti Mihályon kívül Felházi Károly is lejegyezte ugyancsak a 19. sz. közepén (vö. Mme D’Aulnoy Finette Cendron-jával). Közel eső redakciónak látszik Perrault Petit Poucet-je (AaTh 327B: a hét fiú az óriás házában, a kicserélt sapkák, a hétmérföldes csizma; nálunk csak Perrault- és Grimm-származékok ismeretesek; → Borsszem Jankó, → Hüvelyk Matyi), önálló rokon típusnak tűnik viszont a magyar változatanyag alapján a loncsos medve (AaTh 327C) meséje, mely paraszti környezetben Jancsi és Juliska meséjénél sokkal népszerűbb: A loncsos vagy f...s medve lecsalja a körtefáról a kisfiút – kétszeri hiábavaló kísérlet után –, zsákban hazaviszi s meg akarja enni. Feleségével befűttet a kemencébe, de a ravasz kis hős maga helyett azt süti meg, s felmászik a ház tetejére. A medvével elhiteti, úgy jutott oda, hogy ülepébe egy nyársat dugott, s nagyot ugrott. A medve felnyársalódik, s a kisfiú kincsekkel megrakodva hazatér. Ennek számos változata ismert fiú és leány hőssel, medve, török, óriás ellenféllel. Egy részük Török Károly által gyűjtött és Benedek Elek által népszerűsített Csongrád m.-i (hódmezővásárhelyi?) változat származéka. Mindhárom mese nagyobb terjedelmű → mitikus mese gyermekek számára leegyszerűsített, egyes változataiban „irodalmiasított” redakciójának tűnik. – Irod. Erdélyi János: Népdalok és mondák (II., Pest, 1847); Delarue, P.: Le conte populaire français (I., Paris, 1957); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne rendszerű mutatója (Ford. Mándoki László, MNKF I., Bp., 1960); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (I., Bp., 1960); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp., 1962).
Kovács Ágnes
