guba

Teljes szövegű keresés

guba: 1. egyrészt gyapjú szőttes anyagot jelöl, másrészt a belőle készült, kabátféle felső gyapjúruhák neve. A magyarlakta területeken az É-i és K-i részekről van róla a legtöbb adat, de ismerték a Dunántúlon és az Alföldön is. Az eddigi írásos említésekből úgy látszik, hogy a guba kétszer terjedt el magyar területen. Egyszer a középkorban, de ennek a gubának sem szövéstechnikáját, sem szabását nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy vörös vagy fekete színű volt. A 17. sz. végén ÉK felől terjedt el a ma is ismert guba jellegzetes szövéstechnikájával és szabásával. E szabásnak két jellegzetessége van: az ujjak betoldásának módja, amely É-Európából bronzkor szőrmeruhákról ismert, a recens anyagban pedig, É-Eurázsiában honos. Második szabásbeli jellegzetessége a gubának a vízszintesség. Vízszintesen pokróccá varrott darabból szabják. Ez a vízszintesség Közép-K-Európában szórványosan, de előfordul, Arábiától Iránig egy „aba” nevű felsőruhatípus meghatározó jegye. A múlt században a magyar guba lehetett szürke, barna, fekete vagy fehér. A szürke, a barna és a fehér a juhgyapjú természetes színei voltak, a feketét festeni kellett ( gubafestés). – Készítése következőképpen történt: a megszövött gubát, gubavásznat levették az e célra szolgáló szövőszékről, az ún. gubaszékről és két szélét vízszintesen összevarrták, összederekazták gubapokróccá. Ezt kallották, utána késsel szabták. Végül kivágták a nyakát és összevarrták elöl a két ujját. A kész gubát gallérozták. A gallér piros posztó, amelyet csepűvel gömbölyűre tömtek, és amely leért egészen a mellvarrásig. Elöl az összefogásánál díszítették: szemmel vagy cifrázással. Ezek alá két kis madzagot varrtak, ezzel kötötték össze elöl a gubát. – A magyarlakta területről háromféle guba ismeretes: bárányfürtös guba, rakott guba, sima guba. Szabása mindháromnak egyforma, technikailag azonban a K-i szőnyegtechnikára emlékeztető módon a szövött bárányfürtös és a rakott guba különbözött a vászonkötéses, fürt nélkül szövött sima gubától. A fürtetlen, csak a szövés után bolyhozott guba elnevezése Szatmár megyében füsült guba volt. Ha a gubavásznat a gubaszékről levették, az egyik oldalát körömpővel bolyhosra feltépték. – A gyapjúkon kívül viseltek rongypokrócból gubaszabással készült rongygubákat Mezőkövesden és környékén, valamint a Bihar m.-i Körösszegapátiban és Biharkeresztesen. A bihari Kissárréten és a polgári matyóknál kenderkócból is csináltak durva szövésű, fürtös csepűgubát. Az Alföldről szűrposztó gubáról is van adatunk. – A guba ismeretlen eredetű szó. Első írásbeli említése magyar területről 1387-ből való, és feltehetően gyapjúszőtten anyagra vonatkozik, 1528-ból származik az első olyan adat, amely kifejezetten ruhaként említi a gubát. ( még: gubacsapó) – Irod. Tilke, M.: Le costume en orient (Berlin, 1922); Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubásmesterség (Népr. Ért., 1927); N. Bartha Karoly: A debreceni gubacsapó céh (Debrecen, 1939); Hald, M.: Olddanake tekstiler (Křbenhavn, 1950); Györffy István: Matyó népviselet (Bp., 1956); Marková, E.: Vyroba gub na Slovensku (Slovensky Narodopis, XII., 1964). – 2. öntött tészta

Guba szabása

A guba „szeme”, ill. csukása (Beregújfalu, v. Bereg m.)

Fehér fürtös guba (Debrecen)

Gubafésű (1840 tájáról, Hadadnádasd, v. Szilágy m.)

Fekete fürtös guba (Debrecen)

Gubás cégér. Debrecen, Déri Múzeum

Gubás a szövőszékkel (Debrecen)

A gubás kártol, a felesége „melyek”-et, vékony fonalat sodor

Gubás a fonógép mellett
Gáborján Alice

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT