bigézés

Teljes szövegű keresés

bigézés: ütőfával röptető csoportos sportjáték. Pontszerző versenyjáték. Nagy elterjedettségére vall sokféle elnevezése passzív játékeszközéről (bige, pige, pike, brige, brincka, peca, pilincka, pilincke, dólé), egy 10–12 cm hosszú, 2–3 cm átmérőjű keményfa pecekről, amelyet mindkét végén meghegyeztek. Ütője (aktív játékeszköze) a kánfa, kámpa, kámba, verő, kampaverő, bigeütő, bigefa, levater, levatta, egy 60–70 cm hosszú léc vagy husáng. A játékosok igyekeznek a földön fekvő bigét hegyre ütéssel felütni, majd a levegőben elütni. Lépésben számolják, hogy ki tudja messzebbre röpíteni. A bigéző igyekszik egymás után minél többször játékban maradni, ezért a felütött bigét oldalütéssel el kell találnia, különben „lesül”, át kell adnia az ütést társának. Az ütő játékost pöcköléssel jelölik ki. A bigézést megkezdő játékos egy kis földbe ásott lyukra fekteti a bigét, majd ütőbotjával a lyukból kipöcköli, utána botját maga mellé fekteti. Ha ellenfele elkapta röptében a bigét, vagy a lefektetett ütőfát a bige ráhajintásával eltalálta, ő lesz az első ütő. A játéknak több változata van (bigézés lyukra, körre). A nyerő pontok beszorozhatók, ha az ütő játékos a levegőben ütögetéssel többször megtáncoltatja, majd ezután üti el a bigét. Van olyan változat is, hogy megegyezés szerint minden ütő háromszor üthet. Ezt latin szavakkal is kifejezik: „szemel, hisz, ter”. – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi gyermekjátékok (Kaposvár, 1949); Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).

Bige (Alföld)

Bigézés (1952. Hajdúhadház, Hajdú-Bihar m.)
Lányi Árpád

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT