bál, báld

Teljes szövegű keresés

bál, báld: a táncalkalmak egyik nagy csoportjának összefoglalása. Elnevezése az olasz ballo, balare <’táncolni’> szóból ered, s feltehetően francia–német közvetítéssel jutott Mo.-ra. A bálok mindig szervezettek és zártkörűek. Ez ünnepélyességükben és egyéb formaságokban is megnyilvánul: meghívók küldése ( bilétes bál), rendező bizottság ( táncrendezés), a tánchely feldíszítése (pl. szüreti tánc), a polgári társastáncok nagyobb szerepe ( kontratánc, túrtáncok), a polgári hatást tükröző táncillem. A (bálokat rendszerint a naptári év jeles napjain (karácsony, farsang, húsvét, május első vasárnapja, pünkösd, búcsúkor), nagyobb munkaalkalmak végén (aratás, aratóünnep, szüret) rendezték meg. Katonai bevonulás előtt tartották a regrutabálokat. Zártkörű bálok voltak az ún. páros és nős bálok, amelyekre a legények jegyesükkel, ill. a fiatal és középkorú házasok mentek el. A korcsoportok is szerveztek bálokat, sőt a bálozás ünnepi rendjét egyenesen áthatja a korosztályok szerinti tagolódás. Ezért vannak farsangkor gyermekbálok, serdülőbálok (puhabbál, dudabál), legény- és leánybálok, ahonnan kizárták a külön mulató házasembereket, férjes asszonyokat. Az ún. batyus bálokon a meghívottak batyuba kötött élelemmel jelentek meg, amelyet az éjféli táncszünetben közösen fogyasztottak el. A bálok keretében a társadalmi rétegződés is érvényesült. Foglalkozás szerinti bálok: cselédbál, iparosbál, pásztorbál, tűzoltóbál. Az iparosbálok szokásai a céhes hagyományokhoz kapcsolódtak. A bál elnevezést a táncalkalmak spontán, kötetlenebb formáinál is használják, de azok természetét, lazább keretét, hangulatát jelzője fejezi ki ( citerabál, padkaporos bál, szabad bál, taposóbál). A bálokat a 18. sz.-ban általában bérelt házaknál tartották, később azonban a kocsmák, vendéglők helyiségeiben, sátorral fedett udvarain zajlottak le. – A legnagyobb számú és legváltozatosabb bálokat a legények csoportjai szervezték ( legénycéh, legényélet). Ők gondoskodtak a lányok ünnepélyes meghívásáról, a zenészek felfogadásáról és a bál rendjéről. A bál hagyománya máig eleven. – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Tyukod táncai és táncélete (Bp., 1954); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Ruitz Izabella: A parasztifjúság társasélete a Bódva vidékén (1880–1950) (Ethn., 1965–1966).
Németh ImrePesovár Ferenc

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages