Teleki László gróf (széki)
Teleki László gróf (széki)
volt m. kir. párisi magyar követ, a m. tudom. Akadémia tiszteleti, a Kisfaludy-Társaság rendes tagja, előbbinek második nejétől Mészáros Johanna bárónőtől fia, szül. 1811. febr. 11. Pesten; gondos házi nevelés után a pesti s a berlini egyetemen végezte tanulmányait. A m. tudom. Akadémia 1836. szept. 10. levelező taggá választotta, (rendessé 1838. szept. 7., tiszteletivé 1844. decz. 24.). 1836-ban Fogaras vidéke követül választotta az erdélyi országgyűlésre. A politikai irodalmon kívül, melynek mestere volt, költői kisérletet is tett a drámában. De a szépirodalmi működés háttérbe szorult. 1843. megjelent a főrendi táblánál, melyben az ellenzéki törekvések, bátor és férfias föllépése által mindinkább kifejlődtek és erőre jutottak. T. az ellenzéki és reformpártnak csakhamar egyik leghatalmasabb vezérszónoka lett. A közbizalom őt választotta meg Batthyányi Kázmér gróffal együtt az 1844. megalakult magyar védegylet élére, melynek Kossuth Lajos lett igazgatója. Ez országgyűlésen erősödött meg ismeretsége s szorosabb összeköttetése Kossuth Lajossal, mely élete végéig tartott. A nemzeti (később ellenzékinek nevezett) kör is, mely akkor nagy befolyást gyakorolt a közvéleményre, őt választá elnökéül. 1847–48. ismét a főrendi táblánál foglalta el székét s folytatta ellenzéki szerepét; az 1848. nemzetgyűlésre azonban már mint Pest vármegye egyik képviselője jelent meg. Midőn 1848., a válságos nagy év nyarán, szüksége mutatkozott annak, hogy Magyarország a franczia köztársaságnál is képviselve legyen, az országgyűlés királyi jóváhagyás mellett Telekit küldte el e fontos állomásra. 1848. szept. elején érkezett Párisba és állomását a világosi fegyverletételig betölté, a lehetőségig mindent elkövetve, hogy ott a magyar ügy iránt részvétet teremtsen s annak mibenlétét megismertesse. A fegyverletétel után küldetésének hivatalos jellege megszűnt ugyan, de ő azért folyton Párisban maradt s az irodalmi, zsurnalisztikai s társadalmi téren kifejtett munkássága által igyekezett elnyomott hazája sorsán s fájdalmain segíteni. Nagy hibát követett el, midőn elszánta magát Németországba menni és Drezdában lakó rokonait T. Emma grófnét, De Gerando özvegyét, s T. Blankát meglátogatni. 1860. decz. 17. a szász rendőrség által elfogatott és az osztrák kormánynak kiszolgáltatott. A nemzettel való kibékülés útján járó király azonban megkegyelmezett az egykor elítéltnek, csak azt kivánta tőle, hogy a monarchiából el ne távozzék, összeköttetéseit az osztrák kormány külföldi ellenségeivel félbeszakítsa, s hogy ideig-óráig a politikai szerepléstől tartózkodjék. Adott igérete szerint egyelőre minden szerepléstől visszavonult és a Pesthez közel eső Gyömrő és Szirák családi birtokokon rokonai közt tölté napjait. Az 1860. országgyűlés megnyiltával, az alkotmányos politikai működését megszorító feltételben foglalt ideig-óráig kifejezés értelmezését lejártnak tekintette, de annak tekintette a feltételt elébe szabott hatalom is, mert a felsőházba királyi levél által meghivatott, a képviselőházba pedig választói küldték. Politikai fellépésének iránya s modora lényegében nem különbözött a mérsékelt pártnak nevezett képviselőkétől, mert a törvényes állapot helyreállítását követelte ő is, mint Deák Ferencz s társai, s csak a forma körül volt véleménykülönbség; azonban nem kerülhette ki, hogy a külföldi lapokban szószegéssel ne vádoltassék, itthon pedig oly reményeket és várakozásokat fűztek egyéniségéhez, melyeknek eleget nem tehetett. Barátai ismerték az ideges és beteg ember nemes lelkének küzdelmeit. 1861. máj. 8. öngyilkos lett Pesten, mert azt hitte vagy képzelte, hogy a fenforgó körülmények közöt halála üdvösebb a hazára nézve, mint élete. Az a majdnem páratlan népszerűség, mely életében környékezte, kora sirjába is követte. A m. tudom. Akadémiában egyik hű barátja Lukács Móricz 1861. máj. 27. tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Kegyencz. Szomorújáték 5 felv. Pest, 1841. (Először adatott 1841. szept. 6. Pesten a Nemzeti Színházban. Uj betanulással adatott a Nemzeti Színházban 1880. szept. 19. Ism. Regélő Pesti Divatlap 1842. 4–6. sz., Egyet. Philol. Közlöny 1879., P. Hirlap 1880. 261., Egyetértés 160., Magyarország 262., P. Napló 244., 246., Ellenőr 216., Fővárosi lapok 216. sz. Beőthy Zsolt, Színműírók 183. l. Ujabb kiadása: Olcsó Könyvtár. Uj sorozat 197–200. Bpest, 1895.).
2. La Hongrie aux peuples civilisés. Manifeste publié au nom du Gouvernement Hongrois. Paris, 1848. (Angolul: ford. H. F. W. Browne. London. 1849; Németül: ford. Szarvady Frigyes, Leipzig, 1849.).
3. Die russische Internvention, nebst diplomatischen Aktenstücken. Original-Ausgabe für Deutschland, Hamburg, 1849. (Magyarul diplomatiai okmányokkal bővítve. Pest, 1861.).
4. Utolsó műve. Beszéd-töredék, mely a képviselőházban 1861. máj. 13. mondatott volna. Pest, 1861.
5. Levelei 1849–1854. szept. 21. (Páris, Montmorency, Genf, Zürich, Spa, Ostende, Brüssel), Bpest, 1886. (Klapka, Emlékeim. Függelék 551–626. l.)
Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.
Országgyűlési Emlékkönyv 1848. I. 51. l. (Vahot Imre).
M. Hirlap 1851. 508. sz. (Haditörvényszéki ítélet).
1861. M. tud. társaság Évkönyvei (X. 5. Lukács L. emlékbeszéde); Budapesti Szemle XII. 408. l., Sárospataki Füzetek, 953. l., P. Lloyd 2., 113. sz., Vasárnapi Ujság 19., 20. (Jókai Mór), Pesti Napló 109. (B. Eötvös József búcsúszavai), Családi Kör 4. sz. arczk.
Gróf Teleki. Színműbe foglalt életkép, Beszterczebánya és az összes akkori hazai lapok nekrologjai.
Emich Nagy Képes Naptára 1862. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 90., 95. l.
Figyelő (Abafi-féle I–II., VI. 115. l.).
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I., II.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XLIII. 253–261. l. (bő életrajza és életére, arczképeire vonatkozó hazai s külföldi hirlapok repertóriuma).
Ország-Világ 1884. 1. sz. (Irányi Dániel).
Függetlenség 1887. 98. 111. sz.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 43. l.
Vasárnapi Ujság 1898. 22. sz. arczk., 1899. 11. sz. arczk.
Kossuth Lajos iratai.
M. Könyvészet 1905.
Akadémiai Értesítő 1906. 628., 630. l.
Pester Lloyd 1908. 108. sz. (General Türr und Gr. L. T.).
Szemere Bertalan Naplója.
Pulszky Ferencz, Életem és Korom, a m. n. múzeumi könyvtár példányairól és gyászjelentés.
