Szuhányi Ferencz
Szuhányi Ferencz
theologiai doktor, a bölcselet baccalaureusa, kir. tanácsos, pankotai apát és a kassai tankerület főigazgatója, szül. 1742. nov. 29. Egerben; miután szülőhelyén alsóbb iskoláit elvégezte, 1759. a jezsuita rendbe lépett, melyek körében mint tanár és jeles hitszónok szerzett magának hírnevet. Szerzetének eltöröltetése (1773.) után világi pap lett és az 1794. Egerben felállított gymnasiumhoz igazgatónak neveztetett ki, míg 1799. a kassai akadémia prodirektora, majd később főigazgató lett, mely állásában 1824. jan. 28. ugyanott bekövetkezett haláláig működött.
Munkái:
1. Notitia orbis e variis peregrinationibus ab illustribus viris susceptis deprompta, ac in meliorem ordinem redacta. Cassoviae, 1788.
2. Dialogi, quibus naturalistarum, seu fortium spirituum virorum opiniones variis de rebus, iisque oppositae sententiae referuntur. U. ott, 1789.
3. Thomas Morus, olim Angliae cancellarius, juvenem principem docet, quid facto opus sit, ut sceptro admovendus, sibi gloriam, salutem regno, subditis felicitatem pariat. U. ott, 1790.
4. Origo et progressus ruinae regnorum exhibetur. U. ott, 1792.
5. Considerationes probi, ac sinceri patriae civis super causis, quae juvenum mores corrumpunt, eosque communi societati noxios reddunt, depromptae. U. ott, 1793.
Katona, Historia Critica XLI. 642. i. 1884.
M. Kurir I. 18. sz. 1824: Hazai és Külf. Tudósítások I. 15. sz., Tudom. Gyűjtemény III. 115. l.
Fejér, Historia Academiae 87. l.
Stoeger, Scriptores 358. l.
Toldy F., Magyar költészet története. Pest, 1887. 369. l.
Petrik Bibliogr.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok. Eger, 1892. 228. l.
