Szilády Áron
Szilády Áron
ref. lelkész, a m. tudom. Akadémia és a Kisfaludy-Társaság rendes tagja, szül. 1837. nov. 3. Ságváron (Somogym.); a gymnasiumot 1845–51. Halason, és 1851–53. Nagy-Kőrösön végezte; 1853–58. theologiát hallgatott Debreczenben, honnét külföldre ment; 1857–58. a török nyelv elsajátítása végett Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott. 1858–59. tanévben a göttingai egyetemen gyarapította ismereteit. Hazatérve Gödöllőn. Ómoraviczán és Nagy-Kőrösön segéd, 1862 közepétől Halason helyettes lelkész volt, míg 1863. jan. 18. óta u. ott rendes lelkész. 1865–78. országgyűlési képviselő is volt. A dunamelléki egyházkerület 1885. főjegyzőjévé választotta s 1886 óta állandóan konventi taggá is. Tagja volt a budapesti zsinatnak és kezdettől fogva választmányi tagja a M. Prot. Irodalmi Társaságnak. A m. tud. Akadémia 1861. decz. 20. levelező, 1876. jún. 8. rendes taggá, a Kisfaludy-társaság 1867. tagjává választotta; a kolozsvári egyetem pedig 1896. tb. doktorsággal tűntette ki.
Czikkei az Új M. Múzeumban (1860. Firduzi) és a Szépirodalmi Figyelőben (Fordítások arab és persa költőkből); a Nyelvészetben (1860. Hasonlatok); a Hornyik János, Kecskemét város történetében (1860–66. Török oklevelek magyar fordítása); a Koszorúban (Fordítások török és persa költőkből); a Prot. Képes Naptárban (1863. Török alatt egyházi vallásos tekintetben hogy voltunk?); a Budapesti Szemlében (VIII. 1867. Az arab költészet Spanyolországban és Sziciliában), az Akadémiai Értesítőben (Új folyam II, 1861–62. Nyelvészkedésünk czélja és eszközei, székfoglaló, 1868. Jelentése bolognai útjáról, 1895. Königsbergi töredék, 1898. Szent Ágoston reguláinak fordítása Bánffy-Coelius Gergelytől 1537-ből, 1902. Szónyomozás); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (IV. 1870. Rokonaink epikája. Kalevipoeg, Kalevala); a M. Nyelvőrben (I., II. 1872–73.); a Századokban (1876. Jegyzetek Krisko P. közleményéhez, 1879. Cantio Petri Beriszló 1515. jegyzetekkel, 1882. Három hegedősének); a P. Naplóban (1882. 303. sz. A Toldi-mondáról); a Figyelőben (II. 1877. A legrégibb történeti énekről); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Ráskay Gáspár és Vitéz Francisco-ja, Ihász névtelene). Kiváló részt vett az ó- és újszövetség magyar fordításának átdolgozásában.
Munkái:
1. Magyar szófejtegetések. Pest, 1872. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből II. 9.).
2. A Defterekről. U. ott, 1872. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. II. 11.).
3. Név- és tárgymutató a török-magyarkori államkormánytár I–VIII. köteteihez. Bpest, 1874. (Szilágyi Sándorral).
4. Régi Magyar Költők Tára. Kiadja a M. tud. Akadémia. Közzéteszi. Bpest, 1877–1896. Hat kötet. (Jegyzetekkel).
5. Gyarmathy Balassa Bálint költeményei. A m. történelmi társulat megbízásából szerkeszté, jegyzetekkel és bevezetésekkel ellátta. A Radvánszky-Codexben foglalt énekekkel kiegészített első teljes kiadás. U. ott, 1879. (Ism. Nemzeti Hirlap 71., 72. sz., Főv. Lapok 59. sz.).
6. Temesvári Pelbárt élete és munkái. U. ott, 1880. (Ism. Havi Szemle, Új M. Sion, Századok, Budapesti Szemle XVI. 1881. Heinrich G.).
7. A dunamelléki ref. egyházkerület... gyűléseinek Jegyzőkönyvei. Kiadta... Bpest, 1885. stb. évekről.
8. Dévay Biró Mátyás Kézikönyve... Jegyzetekkel. U. ott, 1897. (Ism. Prot. Szemle).
9. Budai basa historiája. Írta: Tinódi Sebestyén. Jegyzetekkel kísérte... U. ott, 1899. (Olcsó könyvtár 1130.).
Kiadta még: 10–13. Komjáthy Benedek: Szent Pál levelei (1883.), Telegdi Miklós: Keresztyénségnek fundamentumit (1885), Szegedi Gergely: Énekes könyvét (1893.) és a Pesti Gábor: Novum Testamentumát (1895.).
Szerkesztette a Török-magyarhoni történeti emlékek 9 kötetét 1883–1872. (Salamon Ferenczczel és Szilágyi Sándorral); a Nyelvemléktár I–III. kötetét 1874–75-ben Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral és szerkeszti az Irodalomtörténeti Közleményeket 1893 óta.
Hazánk és a Külföld 1867. 12. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1881. 11. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XV. 686. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 286. l.
