Sbüll Ferencz,
Sbüll Ferencz,
róm. kath. plébános, szül. 1825. júl. 26. Turnischa (Zalam.) vendszláv mezővárosban, földmívelő szülőktől, kik korán elhalván, a kőszegi árvaházban nevelkedett; itt végezte a középiskolai osztályokat is. Azután Szombathelyt tanulta a VII. és VIII. osztályt és 1844-ben mint kispap Bécsbe küldetett a Pázmáneumba; itt töltött négy év alatt az egyházirodalmi iskola munkálkodásában is részt vett és különösen a Goffine magyarításában (1847–1848); ezen tanévben az egyházirodalmi egyletnek jegyzője is volt. 1848-ban kilépvén az intézetből, Mura-Szombatban (Vasm.), majd Víz-Lendván káplánkodott. 1858-ban Nagy-Dolinczra nevezték ki plébánosnak. Mindenekelőtt az éneklő-mester énekgyűjteményét nézte át és az elavult vend énekeket jobbakkal cserélte fel saját szerzeményeivel vagy fordításokkal. Meghalt 1864. ápr. 12. Nagy-Doliczon.
Czikkei a Religióban (1855. A vendszlávok rövid egyházi története, hitélete és népszerű vallási irodalma, A vízlendvai fára ájtatos egyletei, A megrögzött bűnösökkeli bánásmódról a gyóntatószékben, a-b. aláírással).
Falusi magányában írta a pesti hittani kar által jutalmazott pályamunkát, melyben a patronatusi viszonyokról történeti és jogi szempontból értekezik; de megjelenéséről nincsen tudomásom. A Deharbe-féle német katekizmust is lefordította vendszláv nyelvre.
Religio 1865. I. 32. sz.
