Sarlay János,
Sarlay János,
állami főreáliskolai tanár, szül. 1822. febr. 23. Szepes-Remetén; Rozsnyón végezte a gymnasiumot, Eperjesen a bölcseletet és jogi szakot, Pozsonyban pedig a theologiát. Egy évig járt külföldön és visszatérve, mint honvédtüzér végig harczolta a szabadságharczot, Nagy-Sarlónál megsebesült és főhadnagy lett. Petőfinek jó barátja volt. Mint bujdosó Fegyverneken tartózkodott, tanítva Petrovay Gábort. 1851-ben a szarvasi ág. ev. főgymnasiumban vállalt tanári állást. 1854-ben a szabadságharczban való részvétele miatt elfogták és a budapesti Ujépületben tíz hónapig fogva tartották, azután két hónapig Budapestre internálták. Midőn elbocsátották, újra elfoglalta Szarvason tanári állását. Szarvasi tanárkodása mellett nevelője volt Bolza Anna grófnőnek (gróf Csáky Albinnénak), később gyermekeit is tanította. A vegytannal és talajismével foglalkozott. A Tiszántúl lakóit ő ismertette meg a trágyázással. Reáterelte a lakosság figyelmét a Kőröspartra, hogy az alkalmas cementgyártásra s ő volt hazánkban az első, a ki a festő csülleng nagy fontosságát felismerve, elsőül gyártotta magyar földön az indigót, melyet az orvosok és természettudósok 1867. vándorgyűlésén is bemutatott. 1874-ben a földmívelésügyi miniszteriumba hívták, hogy az indigó gyártásról értekezzék, és 1876-ban nagyobb szabású kisérletezéssel tanári fizetés mellett bízták meg, mely fényesen sikerült. A szegedi, bécsi és az 1878. párisi közkiállításokon oklevelekkel és érmekkel tüntették ki, S. kezdeményezése és vállalata még sem volt életrevaló. 1883–89-ig a homonnai polgári iskolának volt tanára és 1889-től a győri m. kir. főreálnak, hol a mathesist s természetrajzot tanította. 1898-ban nyugalomba vonult Sárbogárdra (Fehérm.), hol 1898 febr. 24. meghalt.
Sokat írt ez a physikus, chemikus, zoologus és botanikus, kertész és gazda. Kéziratai, tanítási módszerének tárgyalása és a különböző alkalommal mondott beszédei (így a Trefort fölött mondott emlékbeszéd is) köteteket tesznek. Czikke az Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. A csillengről). Greguss Gyula népszerű physikájának (1867) és természettani olvasmányainak is munkatársa volt (1869).
Lasz Samu, Győri áll. főreáliskola Monografiája. Győr, 1895. 205. l. Tanulók Lapja 1895. 48. sz. arczk.
Emléklap szeretett kartársának: Sarlay János bátyjának a győri m. kir. áll. főreáliskolai tanárkar. Győr, 1895. (I. évfolyam, márcz. 2. I. szám).
Budapesti Hirlap 1898. 57. sz.
A győri főreáliskola Értesítője 1898. fényny. arczk. (Lasz S.).
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 542. l.
