Sárffy Ignácz,
Sárffy Ignácz,
kegyes tanítórendi áldozópap és igazgató-tanár, szül. 1853. nov. 30. Nagy-Vázsonyban (Veszprémm.), 1872. szept. 8. lépett a rendbe s 1879. jún. 27. miséspappá szentelték; 1891 óta Rózsahegyen (Liptóm.) tanár, hol jelenleg házfőnök, tanulmányi ügyvezető, a rendi studium és a főgymnasium igazgatója, a magyar nyelvnek az V. osztályban rendes tanára.
Czikkei a Máramaros és Szatmármegyei Közlönyben (1876–77.), a Zalai Közlönyben, Veszprémi és Nógrádi Lapokban (1877–78. költemények, vezérczikkek, beszélyek és szépészeti értekezések); a nagykárolyi kegyesrendiek főgymnasiuma Értesítőjében (1877. Egy pár paedagógiai tollvonás a gyermeknevelés körül); a Délibábban (1878. A népdal mint a nép jellemének hű kifejezője); a veszprémi róm. kath. főgymnasium Értesítőjében (1879. Az ember álomélete, lélektani eszmecserék); a Természettudományi Közlönyben (XIV. 1882. Szelidült vízi békák); a váczi kegyes tanítórendiek főgymnasiumának Értesítőjében (1891. Népmeséink néhány jellemző vonása és morális igazságszolgáltatása, ism. Irodalomtört. Közlemények I., Egyet. Philolog. Közlöny és Századok 1892).
Munkája: A nő. Regény. Bpest, 1884.
Szőllősy Károly, Szerzetes rendek. II. 32. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vajda Névkönyve 181. l.
A rózsehegyi kath. főgymnasium Értesítői 1892–1904.
A m. kegyes-tanítórend Névtára. Bpest, 1906.
