Sándor István (szlavniczai és lukai)
Sándor István (szlavniczai és lukai)
birtokos, S. Ferencz és Motesiczky Borbála fia, szül. 1750. aug. 11. (keresztelés) Lukán (Nyitram.); hol gyermekkorát élte s az ottan szokásos tót nyelvet beszélte, a magyar nyelvet csak később, iskoláiban sajátította el azt teljesen. 1761. őszén került a nyitrai piarista gymnasiumba; 1763–64-ben még ott tanult a grammatikai osztályban; de betegeskedése miatt hazavitték. Miután atyja 1767. decz. 23. meghalt, idősb testvéreinek gyámsága alá került és Nagyszombatban a jezsuitáknál folytatta tanulmányait; ugyanott volt egyetemi hallgató is. Testvérbátyjának, Károlynak, halála után Selmetzi Ferencz volt a gondnoka. Bátyja nem jól gazdálkodott, ezért a családi pörnek se vége, se hossza nem volt. A gyámság alatt levő évek nagy részét hihetőleg Nagyszombatban és Pesten töltötte. Nagykorúságának elérkeztével, 1774-ben átvette örökségét és Lukán gazdálkodott. A mezei gazdasághoz azonban sohasem volt kedve. Rokonaival meghasonolva, a gazdaságtól való idegenkedése s embergyűlölő hajlama igen korán az irodalomhoz vonzotta. Megismerkedett a magyar irodalommal, majd a német remekírókat tanulmányozta, de hazafias érzése mindenkor nemzeti irodalmunk szeretetére buzdította. Miután ismerte irodalmunk akkori szegénységét, kivánta azt gyarapítani. Ezért szakított a falusi élettel és 1784 körül Bécsbe költözött, hol akkor a magyar gárda írói tűntek fel és a magyar journalistika maga köré gyűjté munkásait. Egyik fő élvezete volt az utazás, melyről naplót írt; ilyen nagyobb utazást tett 1786-ban Felső-Olaszországba, 1787. Németországon át Londonba s onnét Párisba, 1788. Prágát, Drezdát, Berlint látogatta meg s 1791. Svájczban utazott. Irodalmunkra s közművelődésünkre tett nagyobb hatását a Révai Miklóssal kötött szorosabb barátság szülte. 1786-tól kezdve indult meg köztük a barátságos levelezés, mely két évtizedig tartott szakadatlanul. (Azon 37 levélből, melyeket Révai 1786-tól 1802-ig írt S.-nak, rövid kivonatok maradtak fenn Horvát István kéziratában a m. n. múzeumban.) S. Révainak megírta irodalmi terveit, kikérte tanácsát, különösen a magyar nyelv sajátságait illetőleg, Révai pedig elpanaszolta sanyarú helyzetét, mire S. pénzzel segítette őt. S. 1791-ben indította meg Sokféle cz. nagy vállalatát, mely folyóirat alakjában jelent ugyan meg, de egészen S. munkája, melyet Bécsben és Győrött nyomatott Révai felügyelete alatt. Tartalmát enciclopaedikus, azonban túlnyomólag a hazai irodalomra és történelemre vonatkozó czikkek teszik. A magyar irodalom iránti kiváló szeretete vezette a könyvgyűjtésre s irodalmunk tüzetes ismerete a bibliographiára; meg akarta ismerni és ismertetni a magyar irodalom összes termékeit, miután ily ismeretterjesztő munka eddig nálunk teljesen hiányzott. Levelezésbe, összeköttetésbe lépett az ország legtöbb íróival, irodalompártolóival és könyvtárnokaival. Így jelent meg az első magyar bibliographia «Magyar Könyvesház» czímmel Győrött 1803-ban. S. 1711-ig már 1054 magyar munkát sorol fel, míg Szabó Károly ugyanezen időből 2452 magyar könyv czímét adja, mely szám azóta körülbelől 500-zal szaporodott. S. óhajtotta megismerni az Alföldet és a Felföld egy részét is; azért 1800. aug. és szept. barátjával, Sándorfi József nagyváradi orvossal, meglátogatta Jászberényt, Kecskemétet, Szegedet, Temesvárt, Aradot, Váradot, Debreczent, Tokajt, Kassát, Miskolczot és Egert; mindenütt leginkább a könyvtárak érdekelték. Kiadta 1808-ban Toldalékát a magyar-deák Szókönyvhez, mely Páriz-Pápai szótárának kiegészítéseül szolgált és melyen harmincz esztendeig dolgozott. Kazinczyval ugyan nem levelezett, de ismerték egymást, miután Kazinczy 1808-ban Bécsben meglátogatta; így Ferenczy János és Vitkovich is gyakran érintkeztek vele. Miután a Révaival való levelezés ennek még halála előtt félbeszakadt, Horvát Istvánnal kötött rövid barátságot és vele levelezett 1812-től 1814-ig. A nemzeti irodalom és tudományosság iránti szeretetét bizonyítja az 1793. augusztus hó 12-én Bécsben kelt végrendeletének következő pontja: «Az egész ország és minden jó Hazafiak Kivánsága szerént a Hazánk Nyelvének kimívelésére erigálanó Akadémiának vagy is Társaságnak, melynek Pesten a széke lenne, mentől elébb való fel állítására s fel segéllésére legálok tiz ezer forintot az az 10,000 frtot... Bibliothekámat s Nummothekámat vagyis a könyveimet és ritka Pénzeimet nem különben minden képeimet és Mappáimat az említett felállítandó Magyar Társaságnak legálom.» Hagyott lelenczházra 5000 frtot, «szülés-házra» szintén 5000 frtot és az elszegényedett családbelieknek a hátra lévő 8600 frtot hagyta. Mindezen hagyaték saját szerzeményéből, mely akkor 28,600 frt volt, került ki. Sokat betegeskedett. Utolsó nagy betegségéről Kazinczy így emlékezik meg Pantheonában (Nemzeti Könyvtár XXXVI. 395. l.): «elunta vizikórság s hypochondria alkalmatlanságait s magát fejbe lőtte Bécsben 1815. márcz. 29.»
Költeményeket irt a bécsi M. Hirmondóba, a M. Museumba (II. 1792. Egy fösvénynek koporsókövére) sat.
Munkái:
1. G.** nevezetű svédi Grófnénak rendes történeti egy juhászi játékkal egyetemben. Kiadta német nyelven Gellert K. F. Fordította Szláv. S. I. Pozsonyban és Kassán, 1778.
2. Jelki Andrásnak egy született magyarnak történetei. A ki minek utánna sok szerencsétlen eseteken, raboskodáson és a vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment volna, végtére Bataviában nevezetes tisztségekre hágott. Magyarba foglalta. . . Győr, 1791.
3. Sokféle. Írá s egybe szedé... Győr és Bécs, 1791–1808. Tizenkét kötet, rézmetszetekkel. (I–VIII. Győr, 1791–1801., IX–XII. Bécs, 1808. A X. kötet végén néhány újabb költeményét közli. Ism. a jenai Allg. Literatur Zeitung 1803. 115. sz.)
4. Az orias Ovidnak deákból fordított változásai. Győr, 1792. (Névtelenül. Ovidius életrajzával.)
5. Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei. Győr, 1793.
6. Magyar Könyvesház, avagy a magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid említésök. Győr, 1803. (Ism. Zeitschrift von und für Ungern 1803. III. Annalen der Literatur u. Kunst 1804. 74. sz., Allg. Literatur-Zeitung IV. 160.)
7. Toldalék a «magyar-deák Szókönyvhez» a mint végsőször jött ki 1767-ben és 1801-ben... Bécs, 1808. (Ism. Allg. Literatur-Zeitung, Jena, 1808. 369. l. Annalen der Literatur. Wien 1810. IV. 229. l.) A Sándor-Codex, a XVI. század első negyedéből, kis 4rét papiros-codex. Leírója egy ismeretlen nevű nyulakszigeti (Margit-sziget) dömés apácza. Tartalma erkölcstani példák. Toldytól kapta nevét Sándor István bibliographus emlékezetére. Az egyetemi könyvtár tulajdona. Toldy Ferencz az 50-es években egy nagyobb codexet szétszedett, öt kötetbe osztott és ötfélekép elkeresztelt; ennek egyik darabja a S.-codex. (Kiadta és röviden ismertette Volf György, Nyelvemléktár II. k.)
Hazai s Külföldi Tudósitások 1815. I. 29. sz.
Katona, Historia Critica XLI. 630. l.
Allg. Literatur-Zeitung. Halle, 1815. II. 512. 1.
Danielik, Magyar Írók II. 275. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 38. l.
Figyelő V. 297., VI. 77., XV. 289., XVI. 304., XXII. 66. sat. l.
M. Nyelvőr 1886. (Sándor I. életben maradt szavai, 1892. S. új szavai.)
Petrik Bibliogr.
Zolnai Gyula, nyelvemlékeink. Bpest, 1894. 39. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 850. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése. VII–IX.
Id. Szinnyei József, Az első magyar bibliographus. Bpest, 1901. (Akadémiai székfoglaló. Értekezések XVII. 10.)
