Salzbauer János
Salzbauer János
kánonjogi doktor, kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, született 1882. június 9-én Gyulafehérvárt; 1853. szeptember 18-án mint a szegedi főgymnasium VII. osztályát végzett tanuló lépett a rendbe; az újonczév után Pestre, egy év mulva a VIII-ik osztály bevégzése után pedig Tatára helyeztetett mint helyettes tanár, itt a görög nyelvet, történelmet és földrajzot tanította. 1856-ban Veszprémbe rendelték, hol a hittudományokat tanulta és 1860. aug. 1. áldozópappá szentelték; 1861-ben az egyháztörténet és kánonjog tanításával bízták meg a szentgyörgyi rendi intézetben; de már 1862-ben Kolozsvárt foglalta el főgymnasiumi rendes tanári székét, hol 33 évig szolgált. 1964–65-ben a kolozsvári szent József-fiúnevelő-intézet aligazgatója, 1882-ben igazgatója lett, 1874. elnyervén a kánonjogból a doktori fokot, a kolozsvári egyetemen magántanárrá habilitálták, majd rendkívüli tanár és az államvizsgáló-bizottságnak tagja lett. Ő felsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki; Erdély püspöke a szentszék tiszteletbeli ülnökévé nevezte ki, az erdélyi róm. kath. státusgyűlés pedig tagjává választotta. 1894-ben tiszteleti kormánytanácsos lett és betegeskedése miatt a tanítástól főlmentetett. Meghalt 1898. május 16. Kolozsvárt.
Czikkei a kolozsvári róm. kath. főgymnasium Értesítőjében (1875. Magyarország prímásának közjogi állása egyház- és alkotmányjogi szempontból, különös tekintettel a közjogi fejlődésre, 1877. A kolozsvári kegyes-tanítórendi társház és r. kath. főiskola évszázados történeti vázlata. Ism. M. Polgár 160–162. sz.)
Szöllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. II. 31. l.
Magyar Gábor, Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1899. 11. l.
