Salamon Ferencz

Teljes szövegű keresés

Salamon Ferencz
egyetemi tanár, a m. tudom. Akadémia és a Kisfaludy-társaság rendes tagja, S. István ref. esp.-lelkész és Sala Klára fia, született 1825. aug. 29. Déván (ott keresztelték meg szept. 4., mely nap legtöbb életrajzában születésideje gyanánt szerepel); gyermekéveit a szülői háznál töltötte. 1836-ban atyja a nagy-enyedi kollegiumba vitte barátjához Szász Károly tanárhoz, a ki nagy befolyással volt az ifjú S.-ra. Itt ismerkedett meg az öreg Zeyk Miklóssal s bejutott laboratoriumába. Ekkor mondta S., hogy tanár fog lenni, mint Szász, tudós mint Zeyk és író, erre a pályára kezdett már a kollegiumban készülni. Az iskolai fegyelem terhére volt, azért az eminensek közé sohasem emelkedett. Egyenesen és biztosan haladt a siker felé. Atyja kora halála (1843. decz. 27.) megfosztotta attól a csekély segélytől, mit hazulról kapott. Egészen magára maradt és naponkénti két czipójából, melyet mint pap-fiú kapott, és száz bankó forintnyi ösztöndíjából kellett fentartania magát; nem óraadásra fordította a drága időt, hanem a kitűzött pályájához előkészületre: nyelveket tanult. Óhajtott világot látni, s midőn a «tengerre magyar» jelszó felhangzott, elindult egy barátjával Fiume felé, gyalog, hogy a tengerészeti akadémiába beiratkozzanak. De Zombornál nem jutottak tovább, barátja megbetegedett és vissza kellett térniök Enyedre. Aztán másodéves deák korában báró Kemény Simonné meghívta udvarába nevelőnek. 1847 nyarán megvált a kollegiumtól, mint végzett jurista. Zeyk Miklóstól tanulta meg a gyorsírásnak általa készített rendszerét, mely nem hasonlított a Hajnikéhoz. S. is törte fejét problémák megoldásán: készített táblázatokat a 7-es és 12-ős rendszer logarithmusairól. 1848. januárban Tordán volt és innét később Kolozsvárra tette át lakását; azon év szept. 20. beállott honvédnek. Részt vett a csatákban a csucsai visszavonulásig, hol egy ágyúkerék átment lába fején. Ekkor már hadnagy volt. Gyógyulni Élesdre szállították. Midőn már javulni kezdett sebe, szállásadó gazdájának süketnéma fiát saját módszere szerint beszélni és olvasni tanította; rövid idő alatt már 7–8 gyermek járt iskolájába. Kolozsvár visszavétele után itt gyógyították a kórházban. A muszkák beütése ismét a harcztérre szólította, Borgó-Prundra. A fegyverletétel s néhány havi bujdosás után Nagyváradra menekült s itt ismét süket-néma gyermekek tanításával kezdett foglalkozni. De hát ez nem volt nekivaló pálya, azért elhatározta, hogy orvos lesz és feljött Pestre, hol óraadással tartotta fenn magát. 1854-ben gymnasiumi tanár lett Nagy-Kőrösön; de a Bonitz-Chrysar-féle Entwurf nem illett be az ő rendszerébe. Egy év mulva visszatért Pestre, látszólag szakítva a paedagogiai pályával. Azonban a kiegyezés létrejötte után tanügyi kérdésekről czikkeket írt a Reformba; sőt 1873-ban munkája is jelent meg Közoktatásunk reformjáról, melyet a szakemberek nem tartottak praktikusnak. Munkája megjelenésekor már egyetemi tanár volt 1870-től; kidolgozta előadásait s úgy olvasta fel. Egy cyklus (tíz előadás) kéziratban maradt. Kőrösről azzal a szándékkal tért vissza Pestre, hogy az irodalomból fog megélni. Szilágyi Ferencz a Magyar Hirlap szerkesztője a lap tárczáját bízta reá, mely munkát két évig teljesen függetlenül folytatott. Azon kis írói körnek, melyet ő Pákh körének nevez, tagja volt. Ez időben a Vasárnapi Ujság által kitűzött pályadíjat elbeszélésével (Csak lassan a testtel) nyerte el. S. birálatai s tanulmányai azon kor irodalmának hű tükrét tárják fel. A rettegett és sokszor megtámadott műkritikus dolgozatainak tekintélyét emelte az, hogy a Pesti Naplóban jelentek meg, hol S. a belmunkatársak közé tartozott: az irodalmi s ujdonsági rovatokat vezette. A szerkesztővel b. Keménynyel s azzal az irodalmi táborkarral, mely Deákkal élén a «passiv ellenállást» szervezte, állandó érintkezésben kellett lennie. Ennek a táborkarnak, mint mondja: «meggyőződésből, gondolkodásánál fogva hálából is híve és militans közkatonája» volt ő, s haláláig híven kitartott mellette. Az októberi diploma kiadása után az actuális kérdések kiszorították a Pesti Naplóból a tüzetesebb irodalmi tárgyakat; ekkor S. átvette a Lajtán túli rovat vezetését: vezérczikkeket, politikai fejtegetéseket írt. Ezen idővel esnek össze S. első történetírói sikerei. 1859. decz. 16. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta (1863. jan. 13. áttétette magát a II. bölcseleti és történelmi osztályba, 1871. máj. 17. rendes taggá lett); a Kisfaludy-társsság 1860. júl. 15. választotta rendes tagjának. 1867. márcz. 7. a minisztertanács a hivatalos lap szerkesztőjévé nevezte ki. Egymásután dolgozott a Reformban, Pesti Naplóban (1857–67-ig rendes munkatársa), Nemzeti Hirlapban, Honban, Budapesti Hirlapban, Nemzetben; nem ritkán éles szatírával ostorozta a chauvinismust, a nyegleséget. Ebből az időből kiadatlanul, kéziratban, egy jókora kötetre menő polemikus czikksorozat maradt utána. Történetírói elveit akadémiai székfoglalója bevezetésében körvonalozta, politikai programmjáról egy valóban remek nyílt levélben számolt be, melyet a tordai Deák-párthoz intézett, mely a képviselői mandátumot felajánlotta neki (1872. máj. 21.), s hogy mit tart a journalistikai pályáról, egy a Reform számára készült hirlapi czikkben mondja el, mely azonban csak hátrahagyott iratai közt maradt fenn s a Skriblerek czímet viseli, azzal a tendentiával írva, hogy a hirlapíróknak az igazság keresését kösse szívükre. Pest város közönsége 1876-ban Csengery Antal indítványára megbízta Pest városa történetének megírásával és nem sokkal utóbb b. Eötvös József az egyetemen a magyar nyelv tanárává nevezte ki, később pedig a középkor történetének előadásával bízatott meg. A millennium megünneplésének kérdése napirendre tűzetvén (1882. őszén); S. álláspontja védelmére Pauler Gyula és Szabó Károly ellenében egy tanulmányt adott ki a Nemzetben s utóbb önálló röpiratban. Megállapíttatván az időpont, az előkészítés és a munka megkezdése, az Akadémia elhatározta, hogy az ünnepélyben a honfoglalás összes forrásainak kritikai kiadásával fog résztvenni s a millenniumi bizottság, melynek ő is tagja volt, elhatározta Leo és Constantinus kiadását s ezek commentálására őt kérte fel. Budapest története befejezetlen maradt. Igaz, hogy a megjelent három kötetben a legérdekesebb kort, a főváros fénykorának történetét bírjuk tőle s hogy a következő kötetek tervével megismerkedünk abból a vázlatból, melyet az «Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben» cz. vállalat számára írt, de ez nem kárpótol azért, a mi elmaradt. Leginkább történetírói működésének köszönhette azt a legmagasabb elismerést, mely 1887. aug. 18. érte, midőn ő felsége a «Pro Literis et artibus» éremmel feldíszítettek első sorozatába őt is bevette. A m. történ. társulatnak 1868-tól igazgató választmányi tagja és az országos tanárvizsgáló-bizottságnak is tagja volt. Meghalt 1892. okt. 9. Budapesten. A m. tudom. Akadémiában 1894. nov. 26. Szilágyi Sándor tartott fölötte emlékbeszédet. Mellszobrát, melyet Jankovics Gyula készített bronzból, az Akadémia előtti kertben állították fel és 1902. nov. 9. leplezték le. Déván a szülőháza helyén épült ref. papi ház falába illesztett emléktáblát, melyet a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat készíttetett, 1903. jún. 11. nagy ünnepélylyel leplezték le. Arczképét az egyetem számára Zilzer Antal, az Akadémia képes termében levőt pedig 1895-ben Balló Ede festette.
Munkálatai a Hölgyfutárban (1853–54. franczia népballadák ford.); a Budapesti Hirlapban (1853. 288–304. sz. Az éjszaki sark fölfedezése, 297–300. Hudson Lowe emlékirataiból 1854. 385. Fegyverek, Angol hirlapok, 418., 420., 421., 427., 437., 444. A képek, 495–514. Egy rajnai legenda, satyrikus regény Thackeraytól, novella Portmartintól, lapok birálata és szemléje, 1855. 556–605 Az élet harcza, kis regény Dickenstől, 858., 866. 869–872. A jelenkor irodalmai, 877., Vörösmarty Mihály 903. Karácsonyfa, 1856. 15. Könyvism., 20., 23. Orosz irodalom, 33. Az időszaki sajtó Oroszországban, 151., 152. Drámánk a nemzeti színházban, 159–162. Arany János és a «népszerűség», 165. Hornyik, Kecskemét története, 176–177., 182., 183. Arany «Toldi»-járól, 227., 228. Nemzetközi jótékonysági első congressus Brüsselben szept. 15–20., 325. A megyék kérdéséhez, Bertha, regény angolból ford., színbirálatok és könyvismertetések, Jelentések az Akadémia üléseiből, 1857. 7–73. sz. A család gyémántja, regény Thackeray után angolból ford.); a Pesti Naplóban (1853. Beecher Stowetól angolból és Musset Alfredtól francziából ford., 1857. 6. sz. Csengery, Tört. tanulmányok, 12., 13., 15. sz. A Falusi Gazda gazdálkodása, 76–91. A jelen franczia szépirodalomról, 210., 211. A színházi rendezők és azok legjelesbike, 237., 238. A kritika és Szigligeti motívumai, 244. Szigligeti úrnak. 252., 253. A drámai motívumokról, 246. Mi a kérdés? Szigligeti úrnak, 1858. 12., 19. Könyvism., 37., 40. Ira Aldridge vendégszereplései, 86. Színi kritika, 95. Válasz P. Kis Sándornak, Bajza József emlékezete, Aesthetikai és vegyes czikkek, 1859. Penarvan-nemzetség Sandeau Gyulától, ford., 1860. 59. A m. Akadémia külön feladata, 233. A Kisfaludy-társaságról, 297. Szózat megyei és városi levéltáraink ügyében, 1862. 30., 31. A Kisfaludy-társaság közülése, 244., 251., 262. Révész Imre, Erdősi János és Dévai Biró Mátyás és A nemzeti színháznál eszközölhető reformok cz. czikksorozat, 281–283. könyvism., 1863. 148. könyvism., 1864. 69., 73., 75. Arany, Buda halála, 90. Magyarország a török hódoltság korában, 209., 211. Egy kirándulás Horvátországba, 1870. 249. Följegyzéseik Pest történetéhez, 1876. 5. Kemény Zs. báró emlékezete, 55. A főváros 1838. és 1876-ban); a Vasárnapi Ujságban (1856. Lassan a testtel, víg beszély tíz arany pályadíjjal jutalmazva, 1867. Mária Therezia megkoronáztatása 1741-ben, 1875. Budapest földje, 1879. Jánosi Ferencz); a Színházi Naptárban (1857. Rövid ismertetése a nemzeti színházban 1855. évi aug. elejétől 1856. júniusig adott eredeti daraboknak); a Pesti Napló Albumában (1858. Legújabb regényeink cz. aesthetikai analysis); a Protestáns Naptárban (1858. Incze Dániel élete); a Budapesti Szemlében (1858–59. Balsac összes munkái, Poitou után, Planche Gusztáv jellemrajza, Montegut után, Petőfi Sándor újabb költeményei, 1859–60. Török uralkodásról Magyarországon, tört. rajz, 1860. Petőfi Sándor bemutatása a francziáknál, 1862. könyvism., 1863–64. A brebiri grófok, 1873. A történelmi vizsgálatról, 1875. Budapest földje, 1876. Az 1737-iki szerb hadjáratról, 1877. A római hódítás Magyarországon, 1881. A közös ügyek és a forradalom, 1883. Kútfőkritika és a millenium írója, 1885. Mátyás király egyeteme, 1886. Halotti beszéd gróf Zrinyi Miklós fölött 1664., 1887. Pauler Gyula mint kritikus, Glossák Pauler Gyula nyílt levelére, 1888. A halhatatlan és párisi erkölcsök, Daudet könyve ism., 1890. Nemzeti őrseregről); a Szépirodalmi Figyelőben (1861–62. Az ember és író. Csokonai Dorottyája, Nyilt levél Szemere Miklóshoz); az Akadémiai Értesítőben (1861–62. Bizottmányi jelentés az 1861. évi Teleki-féle drámai pályázatról, 1869. Rendi országgyűléseink jellemzéséhez, 1873. Bölcs Leo görög császár «Taktika» czímű munkájáról); az Ország Tükrében (1862. Arany, Daliás idők, Szalay László, Budapesti redoute, 1864. Az erdélyi fejedelmek kora); a Koszorúban (1863–64. Zrinyi Miklós a költő, Shakspere); a Politikai Hetilapban (1865. 19. Az első Zrinyiek); a Magyarországban és a Nagyvilágban (1866. Gaal József); a Budapesti Közlönyben (1867. 4. Szerkesztői bevezetés, 53. Megyei és városi levéltáraink, 56., 74. Az 1741. koronázó országgyűlés, 117. Szultáni látogatások Budán, 195. A régi budai könyvtár holléte, 1868. 9–17. A megyék törvénykezési tekintetben, 1869. 148., 218. Harcz és háború); a Honvédben (1869. 41., 42., 45., 47. Magyarország térképéről a törökök bennlakta idején); a Reformban (1870. 320. Magyarország őskorából); a Századokban (1875. Pest város történetéből, 1876. A magyar hadi történethez a vezérek korában, B. Kemény Zsigmond emlékezete, 1877. Könyvism., Pótlék a magyar haditörténethez a vezérek korában, különösen a kútfők bővebb ismertetéseül, 1881. Hol volt Attila főszállása, A rómaiak elenyészte Pannoniában s különösen Aquincum vidékén, 1882. Alsó-Pannonia a góth és longobárd megszállás alatt, Mosaburg és megyéje, A húnok és Pannonia 380–440-ig); a Honban (1876. 89. Nemzeti múzeum fali képei és az ősi magyar jellem, 1879. 177. sz. Városi könyvtárak); az Akadémia Évkönyvében (1880. Emlékbeszéd Horváth Mihály fölött); a Nemzetben (1882. 35. sz. Kell-e még keresni Árpád sírját? 55. sz. Szobrot állítsunk-e most Aranynak? 115. sz. A németség és magyarság küzdelme ötödfélszáz évvel ezelőtt, 1889 11. sz. A középiskolai nyelvtanításról); a Budapesti Hirlapban (1888. 355. sz. Levél a szépről).
Munkái:
1. Pontanges marquis. Írta Girardin Emilné, francziából ford. Kiadja Szilágyi Ferencz. Pest, 1854. (Különny. a Budapesti Hirlapból.)
2. Találmányok könyve, a legújabb adatok és források után. I. füzet. Gőzhajó. Gőzkocsi. Gazdasági gépek. Pest, 1857. (Jánosi Ferenczczel együtt.)
3. Egy szegény ifjú története. A kis grófné. Írta Feuillet Octave. Francziából fond. Pest, 1859. (Különny. a Budapesti Hirlapból. 2. kiadás Budapest, 1873. 3. kiad. Budapest, 1882. A M. Nemzet Családi Könyvtára 15–17. és IV. kötet.)
4. Magyarország és szerepe Európa élelmezésében. Bontoux Jenő után francziából ford. Pest, 1861. Térképpel.
5. Bede Ádám. Regény. Eliot György után angolból ford. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Pest, 1862. Négy kötet. 6. Magyarország a török hódítás korában. Pest, 1864. (Ism. P. Napló 89., 90., 92. sz., Koszorú, P. Lloyd 1865. 10. sz., 2. javított és bőv. kiadás. Pest, 1886. Ism. Századok, Budapesti Szemle. Németre ford. Jurány Gusztáv. Lipcse, 1887.)
7. Az első Zrínyiek. Pest, 1865. (Ism. Hon 240. sz., Budapesti Szemle Új F. III.)
8. A magyar kir. szék betöltése és a pragmatica sanctio története. Pest, 1866. (Ism. P. Napló 149., 152., Bud. Szemle VI. 2. kiadás. Bpest, 1881.)
9. Két magyar diplomata a XVII. századból. Pest, 1867. (Ism. Bud. Szemle VIII. 1868. P. Napló 199., 201. sz. 2. kiadás. Bpest, 1878. Czímkiadás. Bpest, 1884)
10. Magyarország 1849-ben és 1866. után. Pest, 1869.
11. Rendi országgyűléseink jellemzéséhez. Pest, 1869. (Értekezések a tört. tud. kör. I. 11.)
12. Közoktatásunk reformja. Pest, 1873.
13. Salamon Ferencz kisebb történelmi dolgozatai. Bpest, 1875. (S. F. összegyűjtött kisebb művei I. A reformatio történetéhez Magyarországon, Az 1741-iki koronázó országgyűlés, Magyarország végpusztulása, A megyék kérdéséhez, Megyei és városi levéltárainkról, Kecskemét városa történetéből, Zrínyi Miklós a költő hat levele, Magyarország térképéről a törökök bennlakta idején, Bethlen Gábor udvara, Báthory Gábor erdélyi fejedelem története Szilágyi Sándortól, A velenczei követek Magyarországról, Zrínyi Miklós ifjúsága, korrajz, Tököly naplója, Rendi országgyűléseink jellemzéséhez. Ism. P. Napló 298. sz. esti kiadás. 2. kiadás. Bpest, 1878. Új czímkiadás. Bpest, 1889., M. Nemzet Családi Könyvtára LXVII. Ism. Századok, Bud. Szemle 1876., 1886.)
14. A magyar hadi történethez a vezérek korában. Javított kiadás a Századokból. Bpest, 1877. (Ism. Bud. Szemle XX. 1879. Egyet. Philol. Közlöny 1881.)
15. Budapest története. Bpest, 1878., 1880., 1885. Három kötet. (I. Budapest az ó-korban, II. Budavár 1458–1470-iki képével, III. Kútfőbirálatok, a város 1687. tervrajzával. Ism. Fővárosi Lapok 1879. 269. sz., Pesti Napló 1879. 203. sz., Századok 1880., 1887., Budapesti Szemle 1880.)
16. A honfoglalás éve. Bpest, 1883.
17. Irodalmi tanulmányok. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Kasselik Jenő alapítványából. Bpest, 1889. Két kötet. (Ism. Főv. Lapok 1888. 352. sz., Vasárnapi Ujság 49. sz., 1889: Egyet. Philol. Közlöny, Nemzeti Nőnevelés.)
18. Salamon Ferencz történeti munkáiból. Szemelvények. A gymnasium és reáliskola felsőbb osztályai számára. Bpest, 1904. (Jeles írók iskolai tára 89. k. Ism. Tanáregylet Közlönye 1905.)
Kiadta: Eszterházy Miklós, Magyarország nádora II. köt. 2. felét és a III. kötetét. (Pest, 1866–70.)
Szerkesztette a Török-magyarhoni történelmi Emlékek I. és II. kötetét (1863); a Bpesti Közlöny cz. hivatalos lapot 1867. márcz. 12-től haláláig.
Arczképe: Kőnyomat, Maszák Hugó rajza: A Pesti Napló főmunkatársainak arczképcsarnoka cz. műlapon. (A Hölgyfutár 1861. l. számához mellékelve.)
Ország Tükre 1863. 17. sz. arczk. (Marastoni.)
Szinnyei Könyvészete.
P. Hirlap 1879. 247. sz. (Magyar írók és művészek pongyolában 1.)
Vasárnapi Ujság 1879. 11. sz. arczk., 1892. 42. sz. arczk., 1893. 36. sz. (Emléktáblája, gyermek- és ifjúkora.)
Magyarország és a Nagyvilág 1880. 19. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1886., 1888–89., 1904.
Kiszlingstein Könyvészete.
1892: Századok. (Balagi Aladár), Prot. Egyházi és Isk. Lap 46. sz., Budapesti Hirlap 281. sz.., M. Genius 42. sz. arczk., Ország-Világ 42. sz., P. Lloyd 243. sz. (Heinrich G.) és minden hazai hirlap.
Fővárosi Lapok 1893. 159. sz. (Erdélyi Pál.) Szadeczky L., Salamon F. Emlékezete Kolozsvár, 1893.
Nemzeti Ujság 1894. 163. sz. (S. mint hirlapíró.)
Irodalomtörténeti Közlemények V. 1895. 332. l. (S. családja) 1896., 1903.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 808. l. és II. Pótlékkötet 1904.
Szilágyi Sándor, Salamon Ferencz emlékezete. Bpest, 1905.
Bayer József, M. drámairodalom története. Bpest, 1897. II. k.
Ádám Gerzson, Nagykőrösi Athenás. Nagykőrös, 1904. 217. l.
Athenaeum Nagy Naptára 1904. (Szobra.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT