Sajnovics János, (tordasi és kálozi),

Teljes szövegű keresés

Sajnovics János, (tordasi és kálozi),
bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és egyetemi tanár, S. József birtokos és Pejers (Horvát István szerint Pajtli) Erzsébet fia, szül. 1733. máj. 12. (kereszteltetett Válban) Tordason (Fehérmegye); 1748. okt. 14. a jezsuita rendbe lépett; már mint theologus hittudományi tanulmányai mellett kiváló előszeretettel foglalkozott a mathematikával és csillagászattal. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után két évig Bécsben az udvari csillagvizsgálóban volt alkalmazva Hell mellett. 1766-ban a nagyszombati csillagvizsgálóhoz Weisz Ferencz jezsuita mellé segédfelügyelőnek rendeltetett. Két évet töltött itt, midőn 1768-ban a gyengeelméjű VII. Keresztély dán király nevében Struensee átírt Mária Terézia kormányához, hogy küldjön az éjszaki sarkhoz tudós csillagászokat, a kik Venus átkelését a nap korongja előtt megvizsgálják; Hell udvari csillagászt küldték ki; ez barátját, Sajnovicsot vette maga mellé segédnek és 1768. ápr. 28. elindultak éjszak felé. Hosszabb viszontagságos utazás után okt. 11. megérkeztek a Jegestengerre, Vadő szigetére. Idejöket folytonosan tudományos buvárkodásban töltötték; így foglalkoztatta őket: a Jegestenger csillogása, az éjszaki fény, az éjszaki oczeán fogyása s ennek folytán a szárazföldnek nagyobbodása, az egyenlítő átmérőjének viszonya a sarkéhoz és a föld horpadt alakja a sarkon, a delejtű nagy elhajlásai, a magaslatok meghatározása, az ár- és apály-váltakozások; midőn pedig 1769. jan 19. világosodni kezdett és öt napig teljesen világos volt, ez idő alatt 70 csillag megfigyeléséből a polus emelkedésének meghatározásán fáradoztak és a sugártörés erejét vizsgálták a 70. szélességi fok alatt. Ránk nézve azonban legfontosabb különösen Hellnek azon fáradozása, melyet az ott lakó finn és lapp népek történetének, vallásának, foglalkozásának, de legkivált nyelvének tanulmányozására fordított. Itt kezdődnek a Demonstratio forrásai. Hell már elindulásukkor azért vetette szemeit a magyarul jól tudó Sajnovicsra, hogy csillagászati, de nyelvtudományi megfigyeléseiben is fog neki segédkezni, a mi valóban sikerült is. S. ugyanis a magyar és lapp nyelv hasonlóságát illetőleg oly biztos volt, hogy e nyelvrokonságról egy teljesen kidolgozott munkában akarta meggyőzni a tudós világot. Már ethnographiai előadásainál is kitört S.-ból a rokonság érzése, mert a lapp ruhadarabokat összehasonlítja a magyar öltözékekkel: bocskorban, csizmában, gatyában és kalpagban járnak a lappok; hajukat nem nyírják. Jún. 3. teljesen látták, a mint a Venus elhagyta a nap tányérját. Dolgukat végezvén, jún. 27. megindultak Vardő szigetéről. Útjok czélja most Kopenhága volt; azonban hajójukat a vihar Finnmarchia határára, Mauersund kikötőjébe vetette, hol huzamosabban időztek. Itt egy Karjalából származó missionárius lapp beszédéből még jobban meggyőződtek a nyelvrokonságról, azért Hell unszolására S. még ott megkezdte munkájának írását. Kopenhágában hét hónapot töltöttek. S. munkáját itt befejezte s a dán tudóstársaság előtt felolvasta, sőt ugyanott 1770-ben ki is nyomatta. 1770. aug. 12. több mint 27 havi távollét után Bécsbe érkeztek. Első dolga volt öcscsét, Mátyást meglátogatni Tordason, hol kipihente az út fáradalmait. Ekkor tette le szerzetében a szokásos négy fogadalmat; az egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert és a hittudományok borostyán koszorusává avatták. A kopenhágai és nidrosiai tudós társaságok őt még a Demonstratio megjelenése előtt tagjukká választották. Elfoglalta ujból socius praefectusi állását Weisz mellett Nagyszombatban és az 1771–73. éveket itt töltötte. Ekkor történt a jezsuita-rend eltörlése és az egyetemnek Budára áthelyezése. 1773-ban a mennyiségtan tanára lett a budai egyetemen és a kir. csillagász-igazgató társa. Hű fia volt szerzetének, azért nincs semmi nyoma, hogy valaha vissza vágyott volna abba a világba, a melyben oly dús vagyonról és szerencsés jövőről mondott le. Szerzetének eltörlése mélyen megszomorította; s hogy szelíd lelke vallásos érzését megtartotta, mutatja második művének utolsó fejezete, melyben hattyúdalként magasztalja az Isten mindenhatóságát. Meghalt mint az esztergomi főmegye papja 1785. márcz. 1. Budán.
Munkái:
1. Demonstratio idioma ungarorum et lapponum idem esse. Regiae scientiarum societati danicae praelecta et typis excusa Hafniae. Anno MDCCLXX. (2. kiadása. Nagyszombat 1771.).
2. Idea astronomiae, honoribus regiae universitatis Budensis dicata. Budae, 1778.
Két latin levele maradt fenn, melyeket Vardőből írt, az elsőt 1769. ápr. 5., a másodikat jún. 6. (Ezek másolatát ismerteti Vass József az Uj M. Muzeum 1857. évf.).
Hellnek Ephemerides Astronomicae cz. folyóiratában is vannak följegyzései (1768., 1778.).
Horányi Scriptores III. 212. l.
Katona, Historia Critica XXXIX. 999. l.
Stoeger, Scriptores 309. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 11. l.
Athenaeum 1873. 23. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő II. 335. III. 15., 94 l.
Budapesti Szemle XXII. 1880. (Halász Ignácz, S. hatása a m. költészetre).
Egyetemes Philologiai Közlöny 1880. 344., 1892. 780., 1896. 691. l.
Hám Sándor, Sajnovics János élete és Demonstratiója. Esztergom 1899. (Különny. a M. Sionból).
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 455. I.
Irodalomtörténeti Közlemények V, 7. l. (Demonstratioja).
Pallas Nagy Lexikona XIV. 796. l.
De Backer-Sommervogel, Bibliothčque Bibliogr. VII. 408. h. és Horvát István: Lexicon Eruditorum cz. kézirata a m. n. múzeumban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT