Ráday Gedeon (rádai ifj. gróf)

Teljes szövegű keresés

Ráday Gedeon (rádai ifj. gróf)
a nemzeti színház főintendánsa, R. Pál kir. táblai ülnök és báró Prónay Ágnes fia, szül. 1806. jún. 23. Pesten; gondos házi nevelés után Pozsonyban tanult, a jogot pedig Pesten 1823-ban végezte. Az 1825. országgyűlés főrendiházában jelen nem lévő atyját képviselte; azután Pest vármegyében szolgált, hol megyei gyakorlatot szerzett. Később a megye közgyűlésein szónoklatával kiváló szereplő volt és a hatalmas ellenzéki prátnak egyik legbátrabb és legtekintélyesebb bajnoka lett, a ki az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében minden alkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. E szónokok és köztük R. is, részint hűtlenségi, részint becstelenségi pörbe idéztettek. A kormány azonban el nem érhette kitűzött czélját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pest vármegye Rádayt az 1839. országgyűlésre máj. 31., a gróf perbefogatása és üldöztetése daczára, sőt mondhatni, éppen ezért, követévé választotta. Ebből új nagy baj lett: a kormány most meg már a követválasztási szabadságon és képviseleti függetlenségen ejtett sérelmet az által, hogy Rádayt, mint perben álló egyént, az országgyűlésen való megjelenéstől eltitotta. Ebből támadt az országgyűlésen a híres Ráday-ügy. Végre, hogy az országgyűlés eredménytelenné ne legyen, úgy segítettek a bajon, hogy Rádayt önkéntes lemondásra bírták és a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett a szabad követválasztás érdekében. A következő 1844. országgyűlésre ismét megválasztották és ekkor már akadálytalanul megjelenhetett méltó helyén. Ott azután megválasztották a nemzeti szinház főigazgatójává, mely ezúttal első ízben, 1845–1847. a lenagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormánya alatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta szinház rendetlen és bonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzeti drámát és drámairodalmat sat. Az írókkal, többek közt Vörösmartyval, Bajzával, Fáy Andrással, ki rokona s atyai barátja volt, és a művészek javával szives baráti érintkezésben élt. 1847-ben mindent elkövetett Kossuthnak követté választatása ügyében s annak oldalánál küzdött a vármegyei asztalnál mint hű barát és elvrokon. O maga 1848-ban a főrendi tábla szábadelvű tagja és helyettes főlovászmester volt és az alkotmányos miniszterium által Nógrád vármegye főispánjává neveztetett ki. A szabadságharcz után neki is vissza kellett vonulni a közpályától. 1849. deczember 10-én a pesit hadi törvényszék által két évi várfogságra ítéltetett, de Haynau visszaadta szabadságát. 1854-ben megint őt hívták vissza a nemzeti színház összezavart ügyeinek rendbehozására, bár politikai egyinéségét Bécsben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbiztást s híven teljesítette feladatát, mindent megtett, a mit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására, pénzt gyűjtött az intézet kijavítására; visszahívta a szétszórt, elzüllött régi jó művészeket és újjá teremtette a beteg intézetet. Magáról azonban rosszul gondoskodott. A közügyek miatt gazdaságát elhanyagolta; neje Teleki Borbála grófnő kora halála után megszűnt háztartásában a rend és takarékosság és R. vagyonilag mindinkább sülyedt. Az alkotmány helyreállítása után a jászkunok főkapitányává neveztetett ki, de ekkor már egykori szép vagyonát, péczeli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia s végsőségig jutott anyagi zavarai miatt hivatalait meg nem tarthatta s a közügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be 1873. júl. 12. Pesten egykor oly fényes és hasznos életét. Családi könyvtárát igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át, melynek mindenkor pártfogója s egyházának már 1836 óta hű gondnoka volt.
Költeményei a Szépliteraturai Ajándékban. (1821. Serkentés az ifjakhoz, a haza és tudományok szeretetére új esztendőkor, Pozsonyban), az Aurórában (1823), a Hebeben (1825–26).
Munkája: Beszéde 1861. jún. 3. az országgyűlésen Pest, 1861. (Magyarország 131. sz. melléklete. B. Vay Béla és gr. Csáky Tivadar beszédeivel együtt.) Többi országgyűlési beszédei a Naplókban és egykorú lapokban vannak.
Van egy fordított színműve is: A szerencse gyermeke. Birch-Pfeiffer Sarolta után (először adatott elő 1860. nov. 28. a pesti nemzeti színházban).
Arczképe: kőnyomat Barabástól az Arczkép-Albumban 1856.
Országgyűlési Emlény 1848. I. 51. l.
M. Hirlap 1849. 24. sz. (Haditörvényszéki ítélet.)
Arczkép-Album a "Hölgyfutár"-hoz. Pest, 1856. II. 15. l. arczk.
Nagy Iván, Magyaroszág Családai IX. 550., 553. l.
Országgyűlési Emlékkönyv 1866–67. arczk.
Ország Tükre 1863. 18. sz. arczk.
1873: Budapesti Közlöny 163. sz., Fővárosi Lapok 161. sz., Reform 124. sz.
Petrik Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 336. l.
Irodalomtörténeti Közlemények XIII. 131. l.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages