Lukács Móricz (vizmai),

Teljes szövegű keresés

Lukács Móricz (vizmai),
a Kisfaludy-társaság elnöke s a m. tudom. akadémia igazgató tagja. A Lukács-nemzetség Erdélyből Erzsébetvárosból származott Magyarországra; a XVIII. század elején négy Lukács jött ki Erdélyből, mind a négyen birtokot vásároltak és Mária Terézia alatt egyszersmind nemességet nyertek. L. atyja, vizmai L. Gergely Miklós, Temesmegyében telepedett le, hol mint egyetlen fiú, a breztováczi birtokot örökölte; L. édes anyja Hilf Róza, egy nyug. őrnagy és pesti házbirtokos leánya volt. L. szül. 1812. szept. 5. Pesten és nevekedett felváltva itt és szüleinek temesmegyei jószágán Bresztováczon. Iskolai tanulmányait házi nevelők vezérlete alatt végezte; e közben kisebb utazásokat is tett nevelőivel az ausztriai örökös tartományokban, Porosz- és Szászországban. 1831-ben Krassómegye tiszteletbeli aljegyzője s Temes-, Csanád-, Csongrádmegyék táblabirája lett. 1832-ben pestre költözött és idejét kedvencz tanulmányainak szentelte. 1836-ban pestmegyei tiszteletbeli aljegyző lett s egy ideig élénk részt vett Pestmegye közügyeiben. Azután néhány évig leginkább az irodalomnak élt. Ifjúságának kedvencz tanulmányai a szépirodalmon kívül (már nyolcz éves korában olvasta Shakespeare drámáit) a történettudomány, nemzetgazdaság és philosophia voltak. Nem csekély időt fordított élő nyelvek tanulására is, melyek közül a francziát, angolt, olaszt, spanyolt néhány év alatt magáévá tette. Első irodalmi kisérletét német nyelven írta, s némely ily nyelvű költeményei már 1829 előtt napvilágot láttak német folyóiratokban. De Toldy Handbuch-jának olvasása a magyar irodalom tanulmányozására serkentette; azontúl ennek szentelte erejét s legelébb is a forma nehézségeit kivánván legyőzni, idegen remekek fordításába fogott. 1837-ben édes atyját elvesztvén, családi ügyei egy pár évig elvonták az irodalomtól; de 1839. nov. 23. a m. tudom. akadémia levelező tagjává választatván (1858. decz. 15. lett tiszteletivé s 1876. jún. 8. igazgató tag) és barátjai b. Eötvös József, Szalay László és Trefort Ágoston a Budapsti Szemle cz. évnegyedes folyóiratot indítván meg, újra fölvette írói tollát. Az akadémia ügyeiben is folyvást részt vett és több évig mint segédjegyző is működött Szalay László helyett. 1842. jan. 22. a Kisfaludy-társaság is tagjává választotta. A 40-es években leginkább politikával foglalkozott. Sokat dolgozott külföldi német lapokba is a magyar ügy érdekében; 1843–44-ben az augsburgi Allgemeine Zeitungban ismertette és védelmezte politikai viszonyainkat, nemzetünk ujabb törekvéseit. A pesti ellenzéki klubban kiváló szerepet játszott. Az 1848. nagy átalakuláskor ő is kormányhivatalat vállalt, elnöki titkár lett a kereskedelmi miniszteriumban Klauzál mellett, de csakhamar visszavonult. Beteg anyját kellett ápolnia, éveket töltött beteg ágyánál és halála után 1851 nyarán üdülni külföldre utazott. Beutazta Németországot, Svájczot, Belgiumot, Franczia-, Angol- és Olaszországot. 1859-ben ismét hazájába térvén, újra dolgozgatott régi barátjai társaságában. Majd 1862. nov. 7. nőül vévén Birly Krisztinát, ismét elhagyta hazáját és később neje betegeskedése miatt visszavonult mindentől. Éveken át egész halálaig (1874. jan. 13.) ápolta beteg nejét Meran enyhe völgyében. Neje halála után újra visszatért Budapestre s hol itt, hol Meranban lakott, míg végre 1874 óta állandóan Budapesten maradt. 1876-ban a Kisfaludy-társaság megválasztotta elnökévé; 1879. febr. 19. lemondott az elnökségről, bár a társaság újra megválasztotta. Életének három heti betegség után tüdőszélütés vetett véget 1881. nov. 5. Budapesten. Szász Károly mondott gyászbeszédet koporsója felett és ugyanő mondott róla emlékbeszédet a Kisfaludy-Társaság ülésén 1883. február 11-én, a magyar tudományos akadémiában pedig 1882. jún. 4. Trefort Ágoston. Életében sok jót tett, halála után pedig a m. tudom. akadémiának húszezer, a Kisfaludy-társaságnak tizezer forintot hagyományozott a neje nevét viselő pályadíjakra.
Költeményei, műfordításai, értekezései, czikkei és beszédei a következő folyóiratokban, hirlapokban és évkönyvekben jelentek meg: Koszorú (1829–1830. költ. a görög anthologiából fordítva néhány szép darabot); a pesti Spiegel (1831. 7., 8. sz. költ. Auszug aus meinem poetischen Tagebuch); utóbb megkedvelvén és különösebb tanulmánya tárgyául választván az angol irodalmat, jelesen Byron költeményeit, ezek közül többeket magyarra fordított a Társalkodóban (1834. A sötétség, Tasso keserve, Az álom, 1835. Byron Farewellje és töredék Bulwer Rajnai vándoraiból, 1836. töredék mutatványok Byron Childe Haroldjából, 1839. értekezés); Aurora (1835. Byron, Tengeri rablók éneke, 1836. költ. angolból, 1837. Egy eb sirjára és Egy koponyából készült billikomra Byron után, Tudós Bulwer után); Athenaeum (1839. Kain. Byron drámai költ., 1843. A socialismusról és polemia); Budapesti Szemle (1840. I. Állati magnetismus és álomjárás, II. Büntetőjogi theoriák); Budapesti Árvizkönyv (IV. 1840. Byron elváltoztatott idomtalanjából I. felv.); Tudománytár (Uj F. IX., S. 1841. Az ujabb polgárosodás elemei Európában a római birodalom bukása után Guizot után XI. 1842. A városok szerkezete külföldön); Kisfaludy-társaság Évlapjai (IV. 1842–43. A műbirálatról, Pope tankölteménye angolból jegyzetekkel, beköszöntő, XI. Elnöki beszéde 1876. febr. 6., XII. Elnöki beszéde Deák Ferenczről febr. 23., 1877. febr. 11., XIII. 1878. febr. 10., XIV. 1879. febr. 9.); Henszlmann, Vierteljahrschrift aus und für Ungarn (Leipzig 1843. II. Über Ungarns Urbarialgesetze und deren Entstehung: 1. Geschichte des Bauernstandes in Ungarn, 2. Rechtsverhältnisse des ungarischen Badern nach Einführung des Theresianischen Urbarium bis zum Reichstag v. J. 1832–36. 3. Reichstag 1832–36., 4. Resultate des 1832–36. Reichstages für den ungarischen Bauern, 5. Auszüge aud sen Raichstagsdebatten von 1834.); Allgemeine Zeitung (Augsburg 1843–1844.); Ellenőr (1847. Néhány eszme az egyesületi jog körül); Budapesti Szemte (II. 1858. róma régi történeteinek hitelessége és eredete, V. VI. 1859. A román nyelvek alakulása, XI. 1860. Laboulay br., Eötvös Józseftől); M. Akadémiai Értesítő (1860. De Gerando Ágost emlékezete, máj. 27.), Pesti Napló (1860. politikai czikkek, 293–295. sz. Nemzetségek és nyelvek kérdése); Vasárnapi Ujság (1869. Gróf Teleki László haláláról, 1883. Levele Kvassay Edéhez Meran, 1874. márcz. 23.); Történelmi Lapok (I. 1875. 45. sz. L. levele br. Wesselényi Miklóshoz Pest, 1848. jan. 6.); Szegedi Árvizkönyv (Bpest, 1880. Önéletrajzának egy töredéke); Magyarország és a Nagyvilág (1880. Gróf Teleki László halála, L. M. «emlékezései»-ből.)
Munkái:
1. Fogházjavítás. Pest, 1843. Három kőnyom. táblával. (Eötvös József báróval együtt.)
2. A bőkezű szerető. Miguel de Cervantes után spanyolból ford. U. ott, 1843. (Külföldi regénytár XII. A szerző életrajzával.)
3. Emlékbeszéd gróf Teleki László felett máj. 17. U. ott, 1861. (M. tud. Akadémiai Évkönyve, X. 5. és a Magyarország 124. sz.-hoz melléklet.)
4. A műbirálatról. Tanköltemény. Irta Pope Sándor, ford. U. ott, 1875. (Olcsó Könyvtár 20.)
5. Lukács Móricz munkái. Összegyűjtötte Gyulai Pál. Kiadta a Kisfaludy-társaság. Bpest, 1894. Két kötet, aczélm. arczk. (Előszóval ésa szerző életrajzával Gyulai Páltól. I. Műfordítások. Tanulmányok. II. Hirlapi czikkek; a Vierteljahrschrift czikkeit ford. Takács István, az augsburgi Allgemeine Zeitungban megjelenteket ford. ifj. Szinnyei József. Beszédek és önéletrajz. Ism. P. Napló 1895. 92. sz., Századok, Politikai Heti Szemle, Hazánk 9. sz., Egyet. Philol. Közlöny.)
Szerkesztette a Budapesti Szemlét 1840-ben (Pest, 2 kötet) b. Eötvös József, Szalay László és Trefort társaságában.
Levele dr. Verzán Gusztávhoz, Hall (Tyrol), 1872. júl. 27. (a m. n. múzeumban.)
Arczképe: aczélmetszés, metszette Weger A. Lipcsében névaláírásával (az 5. sz. munkában); olajfestés a m. tud. akadémia termében.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai III. 1842. 26. l. Uj F. XV. 1897. 18. l., XVIII. 1883. (Szász K. emlékbeszéde.)
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 270. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 302. l.
Vasárnapi Ujság 1862. 19. sz. arczk., 1876. 5. sz. arczk., 1881. 46. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1876. 7. sz. arczk., 1881. 46. sz. arczk.
Akadémiai Értesítő 1876. 140., 154., 1881. 205., 213., 240., 1882. 17., 171., 1883. 7., 97. lap.
Fővárosi Lapok 1881. 253., 1888. 89. szám.
1881: Budapesti Hirlap 143., 144., 145., Pesti Napló 305., Magyarország 306., Egyetértés 307., Pesti Hirlap 307., Függetlenség 307., M. Tisztviselő 50. sz. arczk.
M. Tud. Akadémiai Almanach 1883. 294. lap.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Trefort Ágost, Ujabb emlékbeszédek és tanulmányok. Budapest, 1887., Élogés de Lukács, de Mignet et de Thiers. Bpest, 1885. és Emlékbeszéd L. M. felett Györ, 1888. (Egyetemes Könyvtár 1.)
M. Könyvészet 1894.
Budapesti Szemle 1894. (Gyulai Pál.)
Armenia 1894. arczk.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1895.
Pallas Nagy Lexikona XI. 720. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!