Laicsák Ferencz,
Laicsák Ferencz,
nagyváradi püspök, cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, szül. 1772. decz. 12. Selmeczbányán (Hontm.); a gymnasiumot szülővárosában és Egerben végezte; 1789-ben az eszterogmi érseki megye kispapjai közé vétetett fel; a pozsonyi papnevelőben volt theologus és 1793-ban a nagyszombati presbyteriumban a papi rendre készült. 1795-ben ugyanott fölszenteltetett subdiaconussá, husvét hétfőn diaconussá, és segédi s katechetai szolgálatot tett német nyelven korának 23. évéig; pápai fölszabadításánál fogva decz. 28. áldozó pappá szenteltetett fel. 1796-ban gr. Battyhány József bibornok Budán az esztergomi helytartóságnál jegyzői hivatalra alkalmazta. 1801-ben Kondé Miklós püspökkel átköltözött Nagyváradra s ott püspök-titkári hivatalt viselt 1803-ig; ennek végén az ó papnevelő-házban igazgatóvá rendeltetett; hivatalát folytatta az újban is (melynek sarkkövét Miklósy Ferencz püspök tette le 1806. okt. 13., ő pedig, mint 1807. szept. 8. kinevezett váradi kanonok 1811-ben fölépített) a megyei és nyugalmazott papság alapítványainak gondviselésével együtt 1814-ig. Püspökszéki főesperes lett 1823-ban; rozsnyói püspök 1825-ben és augusztus 21. Vurum József nagyváradi püspök által fölkenetett. 1827. október 8-án a nagyváradi püspökségbe áttétetett és nov. 27. püspöki székét el is foglalta; egyszersmind a nagyváradi kedületi iskolák és tanulmányok igazgatására (mely hivatalában 1837-ig működött), kir. tanácsosi czímmel kinevezetett. 1836. máj. 13.-val b. titkos tanácsos lett. 1840. jún. 15. szélütés érte; miért hivatalától való fölmentését kérte; ez elnyervén 1842. nov. 16. püspöki lakából kiköltözött és a szent Ferencz capucinusok kolostorába vonta magát. Meghalt 1843. máj. 5. Váradolasziban. Jótékonyságáról volt nevezetes; százezrekre menő alapítványai között fölemlítendők: A tanulók díjára: 1828-tól 1842-ig 107,698 frt 35 kr., mindkét nemű gyermekek neveltetésére s eltartására 205,016 frt 16 kr.; iskolákra 500,000 frt.; Szilágy-Somlyón egy gymnasium felállítására 1831-ben 10,000 vfrtot adott sat.
Körlevelet bocsátott ki 1827. márcz. 2. Rozsnyón püspökmegyéje papjaihoz; Körlevele 1839. márcz. 15. a vegyes házasságok tárgyában (Sárospataki Füzetek 1864. 737. 1.); levele Beőthy Ödönhöz 1839. máj. 27. és Beőthy válasza jún. 27. (U. ott, 1864. 349., 350. 1.)
Nevét Lajcsáknak is írták.
Hazai s Külf. Tudósítások 1828. I. 41. sz.
M. Kurir 1831. I. 24. sz.
Rozsnyói Egyházi Töredékek 1839. VIII. 114. l.
Eugen Beöthy 1840.
Religió és Nevelés 1843. II. 6. és 7. sz. (Jótékonyságainak jegyzékével.)
Világ 1843. 40. sz. (Végrendelete.)
Bozóky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 54. l. és gyászjelentés.
