Kuun Géza
Kuun Géza (osdolai gróf),
bölcseleti doktor, cs. és kir. belső titkos tanácsos, a főrendiház tagja, a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, gr. K. László és maros-németii gr. Gyulai Konstanczia fia, szül. 1838. decz. 29. Nagy-Szebenben; eleinte házi nevelésben részesült; 1850-től Pesten a Szőnyi Pál intézetébe járt, egyszersmind magántanároktól vett leczkéket. Bölcseleti s nyelvészeti előadásokat hallgatott a pesti és göttingai egyetemen. Külföldi utazásait 1856-ban kezdette Kiss tanárral; beutazták Olasz-, Svájcz- és Dánországot; 1858-ban Németországba ment Szilády Áron társaságában; később meglátogatta Angol- és Francziaországot, Olasz- és Németországot ismételten. Utazásai alatt jeles tudósok ismeretségét szerezte meg és teljesen otthonossá vált az európai nyelvekben, úgy hogy mondhatni egyenlő könnyűséggel beszél magyarul, francziául, németül, angolul, olaszul és latinul. Tudományos szempontból főkép a sémi nyelveket míveli. A m. tudom. akadémia 1867. jan. 30. levelező taggá választotta (1883. máj. 17. lett tiszteleti tag). Nyaranta itthon szokott tartózkodni Maros-Németiben, melyet 1869-ben elhalt nagybátyjától Gyulai Lajos gróftól örökölt. Kényelmes palotájában becses könyv-, kézirat- és régiséggyűjtemény; terjedelmes kertjében jeles írók és tudósok: Kazinczy, Döbrentei sat által ültetett fák jellemzik a vendégszerető házat, hol európai hírű emberek s Magyarország sok hírneves tudósa szoktak megfordulni. A házi gazda mindenkire nézve otthonossá s elfelejthetetlenné tudja tenni Maros-Németit. A kolozsvári egyetem 1894-ben bölcseleti doktorrá, a leydeni egyetem 1895. a sémi nyelvek doktorává s a budapesti egyetem 1896. millenniumi díszülése alkalmával bölcseleti doktorrá választotta honoris causa. Az olasz koronarend középkeresztese, volt. ev. ref. egyházkerületi főgondnok, a szászvárosi ev. ref. collegium egyik főgondnoka, a magyarországi néprajz társaság elnöke s alapító tagja, a hunyadmegyei tört. és rég. egylet elnöke s alapító tagja, a m. történelmi társulat, a m. heraldikai s genealogiai társaság s a bpesti philologiai társaság tiszteleti s alapító tagja, a vajdahunyadvári egylet tiszteletb. elnöke, az erdélyi közművelődési egyesület tiszteleti elnöke s igazgató választmányi tagja, az egyesület irodalmi szakosztályának elnöke, s Hunyadvármegye választmányának elnöke, a dévai állami iskolák gondonokságának s az erdélyi irodalmi társaságnak elnöke, a múzeum-tanács tagja, az alsó fehérmegyei történeti, régészeti és természetudományi társulat, a marosvásárhelyi Kemény-Zsigmond társaság, a magyar földrajzi társaság és az Atenes di Science e lettere di Bassano tiszteleti tagja, Patrono del Museo Indiano, a protestáns irodalmi társaság igazgatóválasztmányi tagja s a Deutsche Morgenländische Gesellschaft rendes tagja, Consigliere della Societŕ Nazionale per le Tradizioni Popolari Italiene, a prágai Wissenschaftlicher Verein für Volskunde und Linguistik, a helsingforsi Finn-ugor társaság tiszteleti tagja s az erd. múzeum-egylet alapító és tiszteleti tagja. A megyei politikába nem lehetett bevonni, ritkán jelenik meg a közgyűléseken, de az elvállalt megbízásokat pontosan teljesíti.
Czikkei a következő folyóiratokban és hirlapokban: M. Nyelvészet (1857. A sémi névimódról); Szépművészeti Csarnok (1862. Egy tréfás magyar igeképzésről); Nyelvtudom. Közlemények (1865. Hogyan fejeztetik ki az örökkévalóság a sémi nyelvekben? Az uj arab nyelvről és annak különbségeiről az ó-arabtól, 1866. Assyr szók hasonlítása, 1867. A héber ét partikuláról, A gyökök elmélete, székfoglaló értekezés, 1868. A Cyprus szigetének phoeniciai felirásai, A sémi névszó számviszonyai, 1869. A rokonnyekvekről és dialektikusokról, 1870. Ascoli árja-sémi tanulmányai); Budapesti Szemle (1868. Lazarus az erkölcsről, 1869–70., 1874. Angelo de Gubernatis munkáiról); Rivista Europea (1871. Rezenzione delle opere di Vámbéry, Sopra il congiuntivo delle lingue turche, 1872. Un' escursione a Foroigulo, 1875. Della Migratione dei Miti e dei Racconti dagli Indiani ai popoli semitici e viceversa, 1876. Un Aristide Ungherese, 1873–76, több történelmi tartalmú levele); M. Tudom. Akadémia Értesítője (1874. A Mesakő felírásáról), 1894. Gurdęzi szövege a magyarokról); Beőthy Leo, Júda Israel és Aram cz. értekezése függelékében (1875. Adalčkok a bibliai chronologiához); Keresztény Magvető (1875. A compluti polyglottáról, Prescott V. H. után, 1876. Elmélkedés az erényről, 1876. 1879. A Mandeusokról, 1880. Erdély őslakói s az Agatirsisek vallásáról, ugyanez a Nuova Antologia 11. f. olaszul, 1882. Nabarza Istennévről és könyvism., 1883. Egy fejezet a keleti tanulmányok történetéből, 1884–85. Bölöni Farkas Sándor leveleiből I–XVIII., 1886. Thoroczkai reversálisa, 1887. Adalékok Kőrösi Csoma Sándor életéhez, 1888. Összehasonlító mythologia, 1890. Egy ó-hellén házaspár imája, 1891. Nehány szó a germán népek mythologiájáról, 1892–94. Adalékok a keleti nyelvek, irodalmok és utazások történetéhez, 1895. A khinai népvallásról s annak a buddhismus befolyása alatt történt módosulásairól, 1896. Millenniumi gondolatok, 1897. Maimonides értekezése a Mózes előtt létezett bálványimádásról, 1898. Masudi Manesről s a manichaeus hitfelekezetről, 1899. A keresztény hierarchiáról Masudi szerint); Bollettino italiano degli studii orientali (1876–78. több az ujabb magyar keleti nyelvtudomány köréből való könyv és értekezés ismertetése, 1879. Miscellanea orientali); Fővárosi Lapok (1877- Dora d'Istria műveinek ism., 1897. Költő és a nemzeti nyelv); Hunyad (1881. 52. sz. Kazinczy két levele Lászay Dánielhez, Széphalom 1816. okt. 8. és 1817. jan. 17.); Revue Internationale (Firenze, 1884. Origines Hongroises); Cordelia (Firenze, 1884. Lettere Siciliane); Hunyadmegyei tört. és régészeti társulat Évkönyve (1882. óta Elnöki megnyitó beszédek és könyvismertetések, 1899. Tásulatunk előzményei s előjelei); Magya Bazár (1886. Uti naplómból, Arcachon); Király Pál, Sarmisegetusai Mithraeum. Budapest, 1886. (Bevezetés); Giornale della Societŕ Asiatica Italiana (1887–88. Budenz, Ugor alaktan ... ism. 1889–90. Das türkische Sprachmaterial des Codex Cumanicus és könyvism.); Allg. Zeitung (1888. márcz. 24. Beilage, Über die Enkel Goethes); Revue d'Ethnographie (Paris, 1888. Étude de la Transylvanie); Erdélyi Múzeum-Egylet bölcs-, nyelv- és tört. szakosztályának Értesítője (1889. Dora d'Istria, 1890. Amari Mihály, 1891. Kerekes Ábel, irodalomtörténeti vázlat); Keleti Virágok (Kolozsvár, 1889. Irányok); Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn (1889. Einiges über die der Thierwelt entnommenen Volks- und Stammesnamen, 1891. Über uneigentliche Ausdrücke verschiedener Sprachen aus Ehrfurcht vor der Gottheit und vor den Machthabern); Árménia (1890. Az uj perzsa nyelv birtokragjairól, 1891. Uj perzsa nyelv tulajdonító és tárgyi rajzairól, 1892. Nyilt levél az Árménia folyóirat szerkesztőjéhez, 1893. Lukácsi Kristóf emlékezete); Irodalomtörténeti Közlemények (1891. Kisfaludy Sándor két levele Döbrentei Gáborhoz); Erdélyi Irodalmi Tárasaság Évkönyveiben és Emlékkönyvében (1891-től Elnöki beszédek); Korrespondenzblatt (Hermannstadt, 1890. Der Mühlbacher Anonymus; 1891. Additamenta zu dem germ. Glossar des Codex Cuman., 1899. Gabriel von Rattenwegs Pilgerfahrt nach Jerusalem); Erdélyi Irók és Művészek Almanachja (1892. Irodalomtörténeti Elmélkedés); Erdély (1892. A brodnikokról, 1894. Monda és történet, 1898. Erdély és a néprajz); Hunfalvy-Album (1892. Hunyadmegyei feliratokból); Századok (1892. 1894–95., 1897–1898. könyvism.); Ethnographia (1890. Kincsásók és bányászok, 1893-tól Elnöki beszédek, 1895. Elnöki levél a magyarországi néprajzi társaság közgyűléséhez, 1896. Adalék a volgai bolgárok nyelvéhez, A besenyő népnév kétféle kiejtéséről, 1898. Egy újabb adalék a z és r hangcseréhez a volgaparti régi bolgár nyelvben); Akadémiai Értesítő (1893–94. Jelentés a magyar honfoglalást illető arab és egyéb keleti kútfőkről, Gurdézi szövege a magyarkról, kivonat); Erdélyi Múzeum (1893. Adalékok Ázsia és Kelet-Európa ethnographiájához a IX., és X. évszázadban, 1896. Elnöki megnyitó, 1898. Visszapillantások az Erdélyi Muzeum megalapítására); Erdélyi Hiradó (1893. 125. sz. Elmélkedés az irodalomról); Westöstliche Rundschau (1894. Dora d'Istria, Über den Glauben an Unsterblichkeit bei den Naturvölkern, 1896. Otto Herman); Protestáns Közlöny (1895. Egyházkerületi közgyűlésen és a tanügyi bizottság gyűlésén mondott elnöki megnyitó beszéd); a dévai állam elemi és polgári leányiskola Értesítőjében (1895. Alkalmi beszéd); Hunyadmegye millenniumi díszgyűlése Jegyzőkönyvében (1896. Millenniumi beszéd); Marosvásárhelyi Füzetek (1897. Ünnepi beszéd); Erdélyi Gazda (1897. Az aranyi és kapivári Kapi-család urbariuma 1680-ból, 1898. Paczali leltár 1629. január 4.); Magyar Polgár (1898. 60., 61. szám, A nemzeti egység alapelvei); Prot. Szemle (1898. Gondolattöredékek a vallás jelentőségéről.)
Munkái:
1. A sémi magánhangzókról és megjelölések módjairól. Pest, 1872. (Értekezések a nyelvtud. köréből II. 8.)
2. Adalékok Krim történetéhez. Bpest, 1873. (Értek. a nyelvtud. kör. III. 10.
3. Birálati jelentése Beőthy Leo, Juda, Izrael és Aram cz. munkájáról. U. ott, 1874. (Értek. a tört. tud. kör. IV. 3.)
4. Gróf Gyulay Lajos naplótöredékéből. (1815–1834.) Kiadta ... U. ott, 1875.
5. Codex Cumanicus bibliothecae ad templum divi Marci Venetiarum. Primum ex integro edidit, prolegomenis, notis et compluribus glossariis instruxit. U. ott, 1880. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1881.)
6. Additamentorum ad codicem cummanicum nova series. U. ott, 1883. (Különnyomat az Atti del IV. Congresso degli Orientalisti II. k.)
7. A kunok nyelvéről és nemzetiségéről. U. ott, 1885. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XII. 11. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1886.)
8. Az erdélyi irodalmi társaság feladata. Elnöki megnyitó. Kolozsvár, 1888.
9. Quinquaginta Aenigmata Cumanica ex codice cumanico bibliothecae ad templum divi Marci Venetiarum, versione et notis criticis illustravit. Bpest, 1888.
10. Az imádság története. Kolozsvár, 1889. (Különny. a Keresztény Magvetőből.)
11. Hunyadmegyéről ethnographiai vázlat. U. ott, 1890. (Különny. az EMKE Emlékkönyvéből.)
12. Ujabb adatok a kun Petrarka-codexhez. Bpest, 1892. (Értek. a nyelv.- és széptud. kör. XV. 12.)
13. Relationum Hungarorum cum Oriente gentibusque orientalis originis historia antiquissima. Claudiopoli, 1893–1895. Két kötet. (Ism. Budapesti Szemle LXXVI. Erdélyi Muzeum és Egyet. Philol. Közlöny 1893.)
14. Kritische Beiträge zur Uralaltaischen Philologie. Berlin, 1897. (Különny. a Westöstliche Rundschauból.)
15. Emlékbeszéd bethleni gróf Bethlen Gábor felett. Kolozsvár, 1898.
16. Keleti kutfők. Bpest, 1898. (Különny. a Magyar honfoglalás kutfői cz. műből.)
17. A katharosok hitfelekezete. Kolozsvár, 1899. (Különny. az Erdélyi Prot. Lapból.)
18. Emlékbeszéd Torma Károlyról. Déva, 1899. (Különny. a hunyadmegyei tört. és rég. társulat X. Évkönyvéből.)
A magyar honfoglalás kútfői cz. a magyar tudományos akadémia kiadványában (Sajtó alatt, a II. fejezetet, A magyarok és a rokon természetű népekről szóló keleti forrásokat, mint: Ibn Rosztét, Isztakrit, Maszudit kidolgozta.)
Levelei Wenzel Gusztávhoz, Pest, 1864. okt. 28. Pesty Frigyeshez, Maros-Németi 1882. szept. 2., 8., 28. és Pulszky Ferenczhez távirat (1888) nov. 9. (a m. n. múzeumban).
Álneve: Philosyrus (Szépművészeti Csarnok).
Századok 1873. 659. l.
Vasárnapi Ujság 1881. 30. sz. arczk. (Réthy Lajos) 1887. 32. sz. arczk.
Ország-Világ 1887 30. sz. arczk. Petrik Könyvészete.
Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv. Bpest, 1888. 153. l.
Protestáns Uj Képes Naptár 1891. arczk. (Szöts Sándor.) Kiszlingstein Könyvészete.
Erdélyi irók és művészek Almanachja. Kolozsvár, 1892. 175. l. arczk.
Kolozsvár 1894. 294. sz.
Hunyad 1895. 5. sz.
Pallas Nagy Lexikona XI. 127. l.
Sturm Albert, Országgyülési Almanach. Bpest, 1897. 135. l.
