Klapka György (Móricz),

Teljes szövegű keresés

Klapka György (Móricz),
1848–49. honvéd-tábornok, K. József polgármester, hirlapszerkesztő és a verseczi származású Kehrer Julia fia, született 1820. ápr. 6. Temesvárt; atyja testvérénél Kecskeméten két év alatt tanult meg magyarul; 1835-ben a szegedi lyceumba ment, hol Horváth Cyrill és Reisinger János voltak a tanárai; azután a karánsebesi katonai nevelő-intézetbe küldték, honnan 1838. husvétkor Bécsbe ment sógorával és ott mint hadapród a 2. cs. kir. tábori tüzérezredbe lépett; onnét áthelyezték a cs. kir. bombászkarba, melynek növendékei kitűnő kiképzésben részesültek a mathematika-, természettan- és erőműtanban, valamint más tüzéri tudományokban is. 1842. ápr. mint alhadnagy a magy. kir. testőrségbe vétetett fel; 1847-ben azonban adósságai miatt el kellett hagynia a gárdát és a keletindiai szolgálatba készült belépni s az 1847–48. telet Szászváros mellett egy oláh faluban Julia nénjénél töltötte. Ekkor kitört a februári forradalom Francziaországban és ő a magyar hadügyminiszteriumnak ajánlotta föl szolgálatait és főhadnagynak, jún. 13. századosnak osztatott be az 5. honvéd-zászlóaljba, melynek soraiban eleinte a szerbek ellen harczolt. De nemsokára fölismerték hogy Klapka oly tiszt, ki magasabb katonai szolgálatra van hivatva. Igy legelébb is Hajnik Pállal és Gál Sándorral Erdélybe küldetett, hogy a székely népfölkelést szervezzék, utóbb pedig gróf Batthyány Lajos miniszterelnök széles kiterjedésű titkos fölhatalmazással Komáromba küldötte őt, hogy e rendkívül fontos vár birtokát biztosítsa Magyarországnak és rendes védelmi állapotba helyezze. Mertz altábornagyot, az akkori várparancsnokot megfélemlíteni, ki aztán a várat elhagyta s Komárom a magyarok kezére jutott. E küldetésének bevégzése után okt. 16. a magyar táborkar szervezésekor őrnagynak neveztetett ki s mint tábornoki főnök Kiss Ernő tábornok mellé rendeltetett, mely minőségben egész deczember közepéig működött, mire a táborkar osztályfőnökévé lett a hadügyminiszteriumban. Csakhamar a harcztérre lőn ismét szólítva. Midőn Schlick 1849. jan. 4. Kassánál teljesen megverte Mészárost és hadműveleti alapunk nyugot felől nagyon veszélyeztetve volt. Klapkát szemelték ki egy új hadtest képzésére s vezérlésére; ezért az alezredesi rang mellőzésével, ezredessé s hadosztályparancsnokká neveztetett ki. K. jan. 16. összegyűjtötte a Mészáros-féle hadtest maradványait Tokajnál, rendezte, fegyelmezte s új csapatokkal erősítve, nemcsak a tiszai átkelést s ezáltal a kormány székhelyét és hadműveleti alapunkat is fedezte, hanem Schlicket is megverte s az összeköttetést a bányavárosokból érkező Görgey-féle hadtesttel létesítette. Érdemeinek elismeréséül ápr. 6. tábornokká neveztetett ki, ápr. 8. pedig a másod-osztályú érdemjellel diszíttetett fel. Ezután Görgey alatt a II. hadtestet vezérelte s diadalról diadalra vezette Kormárom felszabadításáig. Midőn Mészáros a függetlenség kinyilatkoztatásánál a hadügyi tárczát letette, Klapka vette azt át május 6-án mint a hadügyminiszterium ideiglenes igazgatója. Rövid ideig tartó kormánya alatt a főtámadó hadműveletek tervét körvonalaiban elkészítette. Görgeynek hadügyminiszterré neveztetése után K. máj. 28. Komárom parancsnokává neveztetett ki s egyúttal a VII. és VIII. hadtestek vezérlete reá bizatott. Görgey megsebesülése után mint legidősb tábornok a földunai hadsereg parancsnokságát is átvette s ő vezényelte azt a júl. 11. komáromi csatában. Görgey visszavonulásánál a jobb parton K. mint komáromi várparancsnok, a cs. kir. körülzároló hadtest által el lévén szigetelve, a várban maradt. Utolsó haditénye volt az aug. 3. kirohanás, midőn a várat cernirozó osztrák hadsereget megsemmisítette, teméntelen zsákmányt és a dunántúli vármegyékből új sereget nyert úgy hogy az újonnan alakított zászlóaljakkal együtt a komáromi várőrség száma 30,000-re ment. A világosi fegyverletételről és a Pétervárad feladásáról kiküldöttei által meggyőződvén, Haynauval alkudozásra lépett és a capitulatio szept. 27. aláiratott; másnap K. kiadta utolsó proklamatióját: Vitézek! Ugy határozá a sors, hogy küzdeleminket bevégezzük ... és ezzel bajtársaitól elbucsúzott. Szillányi, táborkarának főnöke a következőkép jellemzi őt: "Közép, nyulánk termetű, kiválóan elegáns finom külsővel: fényes sötét ábrándozó szemei szellemességet, költőiességet, tüzes bátorságot és tengernyi szép eszmét árultak el. Sötét hajzata, könnyen ívelve a magas finom homlokon, hosszú tömött fekete szakálla kiegészíté a szép, nemes és férfias arcz képét. K. magas katonai képzettséggel bírt, értelmes theoretikus és nagy stratega volt, a haditörténet mindig kedvencz olvasmányát képezte. Mint hadvezérnek csak egy hibát lehetne neki bűnül felróni, hogy még igen fiatal volt és azért sok ábránddal bírt, mely hibája azonban napról-napra javult..." Gelich Richard pedig így jellemzi: "K. egyike volt a leglángeszűbb magyar vezéreknek, magasabb katonai műveltségel bírt, mellyel világi műveltséget is kötött össze. Igen jó hadvezér volt és magas katonai eszmék által tünt ki, de sokkal inkább az érzelem embere volt, semhogy Görgey merev erélyességével bírjon. Egyéni viszonyaiban is, mint katona, Görgey felé hajlott ugyan, de sokkal jobb hazafi volt, semhogy a kormánynyal ne tartson. E viszony azonban gyakran megbénította határozati képességét. Igyen humánus főnök volt, e mellett kitünő bajtárs. Ellensége volt minden erőszaknak, s ha válságos perczekben erélyességet kellett kifejteni, humanitását még ekkor is érvényesítette". K. Komáromból külföldre ment, előbb Hamburgba, honnét nyilt levelet írt Haynauhoz a komáromi capitulationalis föltételek megsértése tárgyában, átment Londonba, később Genuába, majd Svájczba. Az osztrák-török háború kitörésekor megjelent Konstantinápolyba, de miután várakozásának megfelelő állást nem nyert, visszatért Genfbe, hol 1855-ben polgárjogot nyert. Később Konstantinápolyban az ott felállított bank szervezésében vett részt. Az 1859. olasz háború kitörésekor Turinba ment; ott Kossuthtal és Telekivel megalakította a nemzeti igazgatóságot és Magyarországnak az Adriai-tenger felől tervezendő insurrectióját készítette elő, mit azonban a villafrancai békekötés megakadályozott. 1866-ban Felső-Szileziában magyar legiót alakított, hogy azzal Magyarországba betörjön, de alig lépett magyar földre, a béke megköttetett és ő visszavonulni kényszerült. 1867-ben az ő felsége által adott általános amnestia alkalmával visszatért Magyarországba és szülővárosában képviselőnek választották az országgyűlésre. Andrássy Gyula gróf 1869-ben mindent megtett, hogy Klapkát tábornokká nevezzék ki, de itt leküzdhetetlen akadályra talált K. részvételében az 1866. háborúban a poroszok részén. A képviselőházban 1868-ig a jobboldalon foglalt helyet, úgy az 1869–72. országgyűlésen is, hol keveset beszélt, de politikai lapot szerkesztett és azzal hatott a közvéleményre. Később egészen visszavonult a politikai pályától. Ezentúl leginkább Konstantinápolyban és Genuában élt és vállalatok létesítésében buzgólkodott. Az 1876–77. orosz-török háború alkalmával Konstantinápolyban hadi tanácsokkal szolgált a partának; 1877-ben pedig Magyarországon agitált egy Törökország javára viselendő magyar-orosz háború mellett. K. ki egy Brüszszelben letelepedett angol nagykereskedő leányát 1864. d'Arboin Inezt vette nőül, és két fiú s egy leány (György 1865, Ernő 1870. születtek Párisban, Márta, Cripps Day neje) atyjává lőn, rendesen Cognacban Francziaországban tartózkodott. Élete utolsó éveiben a honvágy őt is meglepte s haza jött. Az ősz bajnokot úgy Budapesten, mint a vidéken tartott népgyűlések lelkesedéssel fogadták; ő azonban a politikába nem elegyedett többé, inkább csak a közgazdasági téren működött. Meghalt 1892. máj. 17. Budapesten. A nagy temetésre Párisból két fia s veje is eljöttek. A lelkes komáromiak főterükön, melyet 1895-ben nevéről neveztek el Klapka-térnek, szobrot emeltek emlékének, melyet Róna József készített és 1896. nov. 15-én leplezték le; ugyanő készítette K. síremlékét is a kerepesúti temetőben. Az ünnepélyen a budapesti írók, számos város- és megyebeliek közt a tábornok fia György is jelen volt.
Sokat írt a külföldi s hazai lapokba, többnyire névtelenül; csak fontosabb ügyben szólalt fel rendesen neve aláírásával, így a párisi Presseben (1860. nov. nyilatkozata Szemere Bertalan ellen, mely a La Patrieban is utánnyomatott), a brüszszeli Idependence-ban (1861. szept. levele Garibaldihoz intézve a nemzetiségek tárgyában, mely az említett két párisi lapban is közöltetett), a Pesti Naplóban (1867. 157. sz. levele egy itteni barátjához Brüssel 1867. júl. 4., 242. sz. Puchó Illava kerület választóihoz), a Századunkban (1868. 18. sz. A honvédelmi kérdéshez, Nizza, jan. 15.), a Honvédmenház Könyvében (1870. Emlékezések a kivándorlás idejéből), a Pesti Hirlapban (1881. 63. sz. K. tábornok a Kossuth-Görgey-ügyről a Correspondence de Pesth-ből), a Nemzetben (1882. 49. sz. Találkozásom Petőfivel 1849-ben, erre Gyulai Pál válasza és czáfolata az 52. sz.), a Budapesti Szemlében (XL. 1884. 331., 336. l. Levele Bátori Schulcz Bódognak és a Budapesti Szemle szerkesztőjének), az Ország-Világban (1885. Első küldetésem); a Pester Lloydnak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Memoiren von Georg Klapka (April-October, 1849.) Mit einem Anhange, die historischen Actenstücke enthaltend, dem Porträt des Verfassers, einer Karte von Ungarn und dem Plane des Kriegsschauplatzes in Komorn. Original-Ausgabe. Leipzig. 1850. (Angolul: Memoirs of the war of independence in Hungary. Translated from the original manuscript by Otto Wenckstern. London, 1850. Két kötet. Kőny. arczk. I. Historical Introduction I-LXXXVIII. l. nincsen a német kiadásban, II. Documentary Appendix a 201–336. l. nagyobb részt szintén hiányzik az eredeti kiadásból.)
2. Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Mit einer Karte von Ungarn. Leipzig, 1851. Két kötet. (II. 167–320. l. Der Feldzug in Siebenbürgen von Johann Czetz.)
3. Der Krieg im Orient in den Jahren 1853 und 1854 bis Endre Juli 1855. Eine historisch-kritische Skizze der Feldzüge an der Donau, in Asien und in der Krim, mit einem Blick auf die mögliche Wendung der künftigen Kriegsereignisse. Deutsche Original-Ausgabe. Genf, 1855. (Francziául u. ott, 1855. és angolul: ford. Mednyánszky, London, 1855.)
4. The eastern question. Translated from the German, with a preface and appendix by Humphry William Freeland. London. 1877.
5. Emlékeimből. Függelékül: gróf Teleki László levelei. Bpest, 1886. arczk. (K. 1848 előtti önéletrajzát és az emigratióban töltött éveit a krimi hadjáratig 1854. jún. 342. sz., Vasárn. Ujság 50. sz., Bud. Szemle XLV. 1886. Németül: Aus meinen Erinnerungen. Aus dem Ungarischen übersetzt vom Verfasser. Zürich, 1887.)
A Századunk, az egyenlőségi kör közlönye cz. politikai napilapnak 1868–1869-ben lapvezére volt (Urváry Lajos szerkesztette.)
Levelei az 1852–1866. évekből, melyek Szerelmey 1848–1849. honvédezredeshez vannak intézve s részben az ő érdekében irattak, 1895-ben a m. nm múzeum számára szereztettek meg; ugyanott vannak a Kossuth Lajos kéziratai közt Teleki Lászlóhoz, Komáromy Györgyhez, Irányi Dánielhez és Szarvadihoz intézett németül levelei az 50-es évek végéről és a 60-as évek elejéről, körülbelül 80 darab.
Arczképei: kőnyomat, rajzolta Barabás, nyomtatta Zoellner L. Lipcsében 1850.; Dirkstől Düsseldorfban, ívrét; Alophetól, Páris, ívrét (a Hommes du jour cz. gyűjteményben.)
Közlöny 1848. 7., 32., 131., 156., 187., 1849. 2., 9., 19., 23., 26., 42., 49., 72., 74., 89., 93., 97., 100., 120., 132., 135., 137., 139. sz.
Pesti Hirlap 1848. 104. sz.
Respublica 1849. 7., 15., 17. sz.
Komáromi Lapok 1849.
Magyar Hirlap 1849. 25. sz. (Haditörv. ítélet).
Die magyarische Revolution. Pest, 1849.
Fódál, Oskar, Der Krieg in Ungarn. Mannheim, 1849.
Schütte, A., Ungarn, und der Ungarische Unabhängigkeitskrieg. Dresden, 1850. Két kötet.
Szenen und Bilder aus dem ungarischen Revolutions-Kriege, Pest, 1850.
Szilágyi Sándor, A magyar forradalom története. Pest, 1850. A magyar forradalom napjai 1849. júl. elsője után. Pest. 1850. A magyar forradalom férfiai. Pest, 1850.
Szillányi, Komorn im J. 1849. Leipzig, 1850.
Tolstoy, J., Relation des Operations de l'Armée Russe en Hongrie, Paris, 1850.
Nouvelle Biographie Génerale, Paris, 1850. XXVII.
Janotyek von Adlerstein, Joh., Die letzten zwei Jahre Ungarns. Wien, 1850. Három kötet.
Aufzeichnungen eines Honvéd. Leipzig 1850. Két kötet.
(Raming.), Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des J. 1849. Pesth, 1850.
Görgei-Klapka, Világos-Komorn. Pesth, 1850.
Lapinski, Theophil, Feldzug der Ungarischen Hauptarmee im J. 1849. Hamburg, 1850.
Nedbal, Kritische Bemerkungen zur Broschüre: Feldzug der Ungarischen Hauptarmee von The. Lapinski. Hamburg, 1850.
Schlesinger, Max, Aus Ungarn. Berlin, 1850.
Euphrosine, Temesvár, 1851. 10. sz.
Ein oesterreichischer Commentar zu der russischen Darstellung des ungarischen Revolutionskrieges. Pesth, 1851.
Bericht über der Kriegsoperationen der Russischen Truppen-gegen die Ungarischen Rebellen im J. 1849. Berlin, 1851. Két kötet.
Beck, Baronin Wilhelmine von, Memoiren einer Dame während des letzten Unabhängigkeits-Krieges in Ungarn. London, 1851. Két k.
Der Winter-Feldzug 1848–1849. in Ungarn. Wien, 1851. (Windisch-Grätz herczeg).
Zur Geschichte des ungar. Freiheitskampfes. Leipzig, 1851. Két k.
Die Presse, Wien, 1851. 238. sz.
Szeremley, Nicolas, Galery of the most important Scenes of battles and events from the History of Hungary during the years 1848 and 1849. London, 1852.
Görgei, Arthur, Mein Leben und Wirken in Ungarn in den J. 1848. u. 1849. Leipzig, 1852. Két k.
Oesterreichischer Soldatenfreund. Wien, 1852. 75. sz.
Blätter für literarische Unterhaltung. Leipzig, 1853. 3. sz.
Welden, Ludwig Freiherr von, Episoden aus meinem Leben. Gratz, 1853.
Steger, Fr., Ergänzungsblätter. Meissen und Leipzig V. 328. l.
Vehse, Eduard, Geschichte des österr. Hofes u. Adels. Hamburg IX. 181. l.
Mayer, Das grosse Conversations-Lexicon. Hildburghausen XVII. Suppl. IV.
Brockhaus, Conversations-Lexikon X. Aufl. IX.
Wanderer, Wien, 1856. 533. sz.
Irányi Dániel, Histoire politique da le Révolution de Hongrie 1847–49. Paris, 1859–1860.
Bilder aus dem Honvédleben von K. W. M.** Zweite Ausgabe. Prag, 1860.
Abendbote, Linz, 1861. 48. sz.
Innsbrucker Tagblatt 1861. febr. 25.
Rüstow, Geschichte des ungarischen Insurrections-Krieges im J. 1848. 1849. Zürich, 1860–61. Két köt. (Magyarul: Pest, 1866.)
Kővári László, Okmánytár az 1848–49. erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861.
Ungarns politische Charaktere, Mainz, 1861.
Der Botschafter. Wien, 1862. 158. sz.
Breslauer Zeitung 1862. 43. sz.
Femden-Blatt, Wien, 1862. 158. sz.
Honvédek Könyve, Pest, 1861–62., 1868. Három k.
Asbóth Lajos, Emlékiratai az 1848. és 1849. magyarországi hadjáratból. Pest, 1862. Két k. 1849–1866. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez. Pest, 1871.
(Kerbeny). Männer der Zeit. Prag. 1862.
Wurzbach, Biographischer Lexikon, Wien, 1864. XII. 6.
Nemzeti Képes Naptár 1863. arczkép.
Horváth Mihály, Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1840-ben Genf, 1865. Három k.
Netoliczka, August, Geschichte des k. k. 9. Linien-Infanterie-Regiments Graf Hartmann-Clarsten. Comorn, 1866.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 31. sz., 1867. 22., 37. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1867. 38. sz. arczk.
Hajnal. Album. 1867. arczk.
(Kászonyi), Ungarns vier Zeitalter, Leipzig, 1867–68. Négy k.
Vargyas Endre, Magyar szabadságharcz története 1848–49. Pest, 1867.
Mészáros Lázár Külföldi levelei és életirata. Pest, 1867. Emlékiratai. U. ott, 1867. Eszmék és jellemrajzok az 1848–49. forradalom eeményei- és szereplőiről. Pest, 1871.
Honvéd 1867. 37. sz.
Vasárnapi Ujság 1867. 26. sz. arczk., 1871. 31. szám arczk. (Vajda J.), 1892. 21. sz. arczk., 1896. 47. sz. (Szobra rajzával).
Családi Kör 1868. 33. sz. arczk.
Honvéd-Album, Pest, 1868. arczk.
Magyarország Képekben, Pest, 1868. II. arczk.
Hon 1869. 33. sz.
Hamary Dániel, Komáromi napok 1849-ben K. Gy. honvédtábornok alatt, Pest, 1869.
Országos Honvéd Naptár 1869. arczk.
Jó Barát 1869. arczk.
M. Polgár Nagy Naptára 1870. 90. l. (Szemere B. naplója.)
Lukács Béla, Az 1848–49. pénzügy. Pest, 1871.
Egy honvédtüzér 1848–49-ben. Bpest, 1875.
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 52. l.
Kossuth L., Irataim az emigráczióból. Bpest, 1880–95. Öt köt.
Boross Mihály, Élményeim 1848–1861. Székesfehérvár, 1881–82. Két füzet.
Krivácsy József, Görgey és Klapka vagy az 1848–49. önvédelmi harcz. Bpest, 1881.
Gelich Richard, Magyarország függetlenségi harcza 1848–49-ben. Bpest, 1884–1889. Három k.
Görgei István, id., 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Bpest, 1884., 1888. Három k.
1882: (K. és Petőfi) Nemzet 52., P. Hirlap 293. sz., 1885: P. Napló 262. sz., Koszorú, M. Szalon, Bud. Hirlap 263. sz., M. Állam 265. sz.
Ország-Világ 1885. 44. sz. arczk.
Id. Szinnyei József, Komárom 1848–1849-ben. (Napló-jegyzetek). Bpest, 1887.
Komáromi Lapok 1889. 47. sz.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Várady Gábor, Hulló Levelek II., III.
Südungarische Reform 1890. 124. szám.
Vajda Emil, Komárom hőse. Bpest, 1892.
Pesti Napló 1892. 145. sz. (Blind Károly K.-ról a Berliner Tageblatt után.)
1892: Egyetértés 144. sz. (Hentaller Lajos, K. és Petőfi-ügy).
Pester Lloyd 1892. 121. sz. (K. és Petőfi), Budapesti Hirlap 138., Pesti Hirlap 138. sz.
Hentaller Lajos, Kossuth és kora, Bpest, 1894.
Gracza György, Az 1848–49-ki magyar szabadságharcz története. Bpest, 1894–1898. Öt kötet, rajzokkal.
Nemzeti Ujság 1897. nov. 17. és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT