Kazinczy András, (kazinczi),
Kazinczy András, (kazinczi),
megyei alispán és országgyűlési követ, K. Ferencznek dédapja, K. Péter országbirói ítélőmester és Makay Katalin fia; (az atyja a Wesselényi-féle összeesküvésben való részesség miatt Bátori Zsófiának és páter Kis Imrének közbenjárásával életét pénzbüntetés lefizetésével és vallása megváltoztatásával váltotta meg). A fiú tanulását Kassán és Nagyszombatban a jezsuitáknál folytatta; sógora Tussay Márton azonban ellopta Nagyszombatból és K. visszatérvén előbbi ref. vallására, vinnai Ödön Erzsébetet nőül vette, kivel a vinnai várat nyerte jószágostúl. 1680-ban Ungmegye alispánja, 1682-ben Zemplénmegye hadi élelmezési biztosa volt. II. Rákóczi Ferencz alatt a zempléni és ungi felkölt nemesség főkapitánya s e megyéknek a szécsényi és ónodi országgyűléseken követe volt. Meghalt 1728-ban. Fia Dániel volt Kazinczy Ferencz nagyatyja.
Mátkájához, Ödönfi vinnai Erzsébethez írt két költeményét 1685-ből közli Kazinczy Ferencz az eredeti kéziratból az Orpheusban (II. 1790.)
Kéziratban Naplója 1683-tól kezdve, a báró Radvánszky-család levéltárában.
Orpheus 1790. II. 143. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 132., 133. l.
Kazinczy Ferencz, M. Pantheon. (Nemzeti Könyvtár XXXVI.) 383. l.
