Kaufmann Ernő,
Kaufmann Ernő,
orvosdoktor, bányaorvos és tiszteletbeli járásorvos, K. Nándor gazdatiszt és Lukrics Anna fia, Kenedi Géza ügyvéd- és szerkesztőnek testvérbátyja, szül. 1849. okt. 19. Padén (Torontálm.); a gymnasiumot Pécsett, Budán és Szegeden, az orvosi tanfolyamot Budapesten végezte, hol 1874. decz. 6. orvosdoktorrá avatták. 1875–76-ban Hajós város tiszti orvosa volt 1877 óta a dunagőzhajózási társaság bányaorvosa s Baranyavármegye tiszteletbeli járásorvosa Baranya-Szabolcson. Egész életében előszeretettel gyűjtötte és tanulmányozta a rovarokat és a kigyókat, kedvelte a vadászatot, a kertészetet, de különösen a rózsatenyésztést behatóan űzte. A kertészeti irodalom terén szerzett hírneve alapján 1889-ben a hiezingi rózsakiállítás és az 1897. hamburgi általános kertészeti kiállítás jury-tagjává választatott. Az országos m. kertészeti egyesület 1892. jubiláris kertészeti kiállítása alkalmával a kertészeti irodalom csoportjában kiállított lapjai után az ezüst éremmel tüntettetett ki.
Czikkei a Természettudományi Közlönyben (1878. A lepkék vándorlásáról, 1879. Légy-kukaczok az emberi testben, 1881. Szivós életű bogarak, 1882. A lábas kigyóról, Tejelő bakkecske); az Entomologische Nachrichtenben (1880. Ueber Verbreitung einiger Käferarten); a Kreis-Blatt für den Kreis Regenwalde-ban (Pommern, 1880. Die Sandotter); a Rovarászati Lapokban (1883. Trechus rhilensis, Polydrusus Merkli n. sp.); a Wiener entomologische Zeitungban (III. Trechus rhilensis, ein neuer Käfer aus Süd-Bulgarien); írt még a Közegészségügyi Kalauzba s a Deutsche Rosen-Zeitungba. A Vadász-Lapnak és A Kertnek állandó munkatársa.
Szerkesztette s kiadta a Rovarászati Lapokat 1883. jan.-decz. összesen 12 füzetét, a Rózsa-Ujságot színes képekkel 1887. júniustól 1893. áprilisig, és az Ungarische Rosen-Zeitungot (a magyarnak német kiadása) 1889-től, mint a hármat Pécs-Szabolcson; 1893-ban két utóbbi lapját Mühle Vilmosra ruházta át.
Daday Jenő, A magyar állattani irodalom ismertetése I., II. és önéletrajzi adatok.
