Katancsich Mátyás, Péter
Katancsich Mátyás, Péter
bölcseleti doktor, szent Ferencz-rendi Capisztrán szerzetes és egyetemi tanár, szül. 1750. aug. 12. Valpón (Verőczem.); 1771-ben lépett Bácsott a rendbe; 1775. ápr. 17. miséspappá szenteltetett föl. Tudományos kiképzése végett Szerdahelyi György aesthetikai előadásait hallgatta s tanítójának ajánlására 1780-ban az eszéki, 1789-ben pedig a zágrábi főgymnasiumhoz rendes tanárnak neveztetett ki. A régészet terén szerzett érdemeiért 1795. júl. 17. mint egyetemi tanár és könyvtárőr helyeztetett át Pestre, hol szept. 29. foglalta el tanszékét és könyvtári állását. Egészsége elgyengülvén, 1800. július 1. nyugdíjazták 500 frt évi fizetéssel; ekkor minden kéziratát a pesti egyetemnek hagyományozta. Ezentúl minden hivatalos kötelezettség alól fölmentetvén, egyedül a tudománynak élt és egész idejét Európának, Ázsiának és Afrikának régi földrajza megírására szentelte; 1809. okt. 27-ig Pesten, azontúl 1822-ig Budán élt, de szobájából soha ki nem lépett és ily hosszú idő alatt szavát is alig hallatá, a mi azon vélekedésre adott okot, hogy megőrült. Midőn nagy munkáját bevégezte, kilépett a szabad levegőre; azonban ezen életmód egészségét teljesen tönkre tette s 1825. máj. 24. meghalt Budán.
Czikke a Zeitschrift von und für Ungern-ben(IV. 1803. Über die römische quadriburgium bei Gelye im Baranyaer Comitat.)
Munkái:
Poškocsnika Pana i Thalie na cernomu berdu. U. ott, 1788. (Idylli költemény Pan és Thaliáról horvát nyelven.)
In veterem croatorum patriam indagatio philologica. Zagrabiae, 1790.
Frvctvs avtvmnales in ivgis Parnassi Pannonii maxima parte lecti Latia et Illylrica cheli decori... U. ott, 1791. (Szlavon idyllek hesameterekben és egyéb népdalok. Újabb kiadása 1844.)
Speciem philologiae et geographiae Pannoniorvm in quo de origine, lingva, et literatvra Croatorum, simul de Sisciae Andavtonii, Neviodvni, Poetovionis vrbivm in Pannonia olim celebrivm, et his interiectarvm via militari mansionvm sitv disseritvr. U. ot, 1795.
Calendarium ad annum 1795. U. ott. (Belgrád történetével. Névtelenül.)
Tentamen publicum e numismatica veteri utriusquae semestris; in Regia universitate Pestiensi habitum an. 1797. aeque in 8. Pestini.
De Istro ejusque adcolis commentatio, in qua autochtones Illyrici ex genere Thracio adducuntur; item apud Illyrios, a primis rerum publicarum temporibus ad nostram usque aetatem, praesertim quod originem, linguam et literaturam eorundem spectat, deducuntur. U. ott, 1798.
Josephi Eckhel Elementa numismaticae a germanico sermone in latinum pro usu auditorum translata. U. ott, 1799.
Orbis antiquus ex tabula itineraria, quae Theodosii imperatoris et Peutingeri audit, ad systema geographiae redactus, et commentario illustratus. Cum genuino indice geographico ad calcem. U. ott, 1824–25. Két rész. (I. Európa, II. Ázsia és Afrika, 12 térképpel. Kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban.)
Istri adcolarum illyrici nomini geographia epigraphica. u. ott, 1825. (Halála előtt néhány héttel jelent meg, de 1800–1803 között készült.)
Commentarius in Caii Plinii Scdi Pannoniam. U. ott, 1829. (Kiadta Waldstein-Wartemberg gróf jogi doktori dissertatio helyett. Kézirata 1804–1806-ból a bpesti egyetemi könyvtárban.)
Kéziratban: Istri adcolorum Illyrici nomini geographia vetus; geographia Ptolomaei ad graecum exemplar commentario illustrata Pestini, 1807 (a bpesti egyetemi könyvtárban); Mosis geographia commentario illustrata. Budae, 1815. sat. 11 kötet; (a budapesti egyetemi könyvtárban; Sacra scriptura veteris et novi Testamenti ad fide, Vulgatae, adhibitis graecis et hebreicis fontibus, Illyrice dialecto Bosnensi reddita. Budae, 1809–16, kötet; Prolusio in literaturam aevi medii, de denario banali Cyrilli charactere insigni, de literatura Cyrilli, de literatura Glagolitica, de casula divi Stephani Hung regis, cruce aurea Giselae reginae, numis, sigillis, aliisque epigraphiae monumentis. Budae, 1820; De poesi Illyrica libellus. Budae, 1817; Memoria Belgradi, olim singiduni, Zagrabiae, 1789; memoria Valpo arcis, oppidi, dinastiae, scriptoris. Budae, 1817, két kötet; Etymologicon Illyricum, ad leges philologiae dialecto Bosnensi exactum. Budae, 1815., két kötet; Adversaria philologica varia itinerum per Hungariam, Slavoniam. Croatiam susceptorum; Tabulae geographicae, chorographicae, topographicae propria manu depictae, una cum tabula Theodosii, seu Pactineri); Pravoslovnik. (Tót-latin magyarázó szótár; két kötet. Irta 1815. márcz. 15-től 1824 ápr. 8-ig; kézirata a bpesti egyetemi könyvtárban).
Szülőhelyén Valpon emlékszobrot emeltek neki és Zágrábban egy utcza viseli nevét.
Catalogus Bibl. Franc. Széchényi I. 180. 568., Suppl. I. 153.
Cserapovich. Gregorius. Synoptico-memorialis Catalogus Observantis Minorum Prov. S. Joannis a Capistrano. Budae, 1823. 322–330. l.
Hazai és Külföldi tudósítások 1825. I. 46. sz.
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1825. 44. sz.
Schaffarik, Geschichte der slav. Sprache und Literatur 264. l.
Tudom. Gyűjtemény 1826. III. 120. l.
Oesterr. National-Encyclopaedie. Wien, 1835. III. 158. l.
Nouvelle biogr. générale. Paris, XXVII. 475.
Ilirska Citanka. Bécs, 1856. 512. l.
Pauler, A budapesti egyetem története. Bpest, 1880. I.
Schematismus Prov. S. Joannis a Capistrano Ord. Min. S. P. Francisci. Temesvarini. 1887. Appendix 9. l.
Petrik Bibliogr.
A budapesti m. kir. egyetemi könyvtár kéziratainak Czímjegyzéke I. 193., 196. l.
